Magyar emlékek a Mócföldön
- Részletek
- Készült: 2004. június 17. csütörtök, 00:00
- Találatok: 6955
Helytörténeti túra a Fehér-Körös völgyében [Nyugati Jelen, 2004-06-04]
Kőrösbánya magyarságának emléke: az elhagyatott temető
Helytörténeti túra a Fehér-Körös völgyében [Nyugati Jelen, 2004-06-04]
Kőrösbánya magyarságának emléke: az elhagyatott temető
Beregszászi György: A Nagyszőlősi Ugocsa vár (KÁRPÁTALJA VÁRA 3.)
A Nagyszőlős fölött emelkedő Fekete-hegy sziklateraszán állnak az Ugocsa vár romjai. Kedvelt kiránduló helye ez a környékbelieknek...
Nagyszőlős környéke már a korai paleolit korszakban, tehát több mint 50 ezer évvel ezelőtt betelepült, a késő bronzkorszakban (Kr. előtti II. évezred) pedig már több itteni településről tudunk.
Beregszászi György: A nevickei vár (KÁRPÁTALJA VÁRAI 2.)
A nevickei vár a munkácsi és huszti várak után a legkedveltebb kirándulóhelyek közé tartozik Kárpátalján. Kedvező fekvése, festői környezete sok pihenni vágyó embert vonz... A nevickei vár területén végzett régészeti kutatások bebizonyították, hogy már a korai vaskorban lakott volt ez a vidék. Közelében egy időszámításunk előtti IX-VIII. századból származó bronzkardot és csatot találtak. Közelében négy kurgánból álló temetkezési helyet tártak fel, amelyek még az időszámításunk előtti VI-IV. évszázadból származnak. Az egyikben hamvasztásos urnasírt találtak.
Be akarja bizonyítani magyar kollegájának a román környezetvédelmi miniszter, hogy Verespatakon semmilyen bányakitermelés nem kezdődött meg — jelentették be Bukarestben. Speranta Ianculescu környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter közölte, hogy június 11-én magyar kollégájával, Persányi Miklóssal együtt ellátogat Verespatakra.
Csíksomlyó – a magyarság legnagyobb zarándokhelye
Az utolsó simítások a szervezésben
[erdely.ma, 2004-05-27 - 10:22:29]
Mi indítja az Erdélyben, Magyarországon, és a világon élő magyarok százezreit Csíksomlyó irányába Pünkösdkor? A válasz sokak számára egyszerű: a hit, a Mária-tisztelet jelenti az ellenállhatatlan vonzerőt. Ez hozta a zarándokokat – igaz, sokkal kisebb számban – a csíksomlyói Mária lábához akkor is, amikor szerény keretek között zajlott a búcsú, amikor az ünnepi szentmisére még (ha nehezen is, de) be lehetett férni a kegytemplomba, amikor a Kissomlyó hegyén hivatalból kiküldött őrszemek figyelték, ki virraszt és ki nem, ki várja a napfelkeltét, mikor érkezett és mikor ment el. A hit legyőzte a félelmet, a búcsújáráshoz akkor is hozzátartozott a keresztút elvégzése, a Kálvária ösvényein akkor is sokan fohászkodtak, vezekeltek.
P. Daczó Árpád Lukács: Csíksomlyó várja konfrátereit
Érdekes levelet kaptam Mohácsról, dr. Simon Pétertől, aki tervezőmérnökként húsz esztendeig Kanadában dolgozott, és szabad idejében az ottani indiánok életét tanulmányozta. Nyugdíjasként hazajött, elolvasta a Csíksomlyó titkát. Pontokba szedve, megdöbbenve írta le megjegyzéseit az indiánok és a székelyek Mária-tiszteletének hasonlóságairól.
Ha valakitől ilyenkor megkérdeznénk: barátom, mi a pünkösd, minden valószínűséggel azt válaszolná, hogy hát pünkösdkor van a csíksomlyói búcsú. Az illető nem jár messze a valóságtól, csupán a felszínen rekedt. Mert pünkösdkor nem állhatunk meg a somlyói búcsúnál. Még akkor sem, ha az Szűzanya iránti tiszteletről, világméretű nemzeti zarándoklatról, netán az összmagyarság évenkénti lelki feltöltődést adó találkozójáról szól.
Évről évre, évszázadról évszázadra itt vannak, megtörve, változatlan arcokkal, változó ruhákban – gyakran épp búcsún vásárolt fejkendővel –, csendesen, a Szentlélekre várva. Jöttek az idén is a moldvai csángómagyar zarándokok, busszal és vonattal, kurszával és gyalog, hogy Csíksomlyón, Mária lábánál imádkozzanak egészségért, békességért.