Helytörténeti túra a Fehér-Körös völgyében [Nyugati Jelen, 2004-06-04]
Kőrösbánya magyarságának emléke: az elhagyatott temető

Hátszeg vidéke után a megye északi részére, a Fehér-Körös vidékére utaztak a dévai szerkesztőségünkben székelő helytörténeti kör tagjai. Jelenleg erőteljes román népessége ellenére a Mócföld történelme gazdag magyar vonatkozású eseményekben.

 

A magyar és a román történelem talán sehol sem fonódik össze ennyire, mint ezen a vidéken. A török időkben a Kőrösbánya felé vezető út kötötte össze Erdélyt Nagyváraddal. 1849-ben erre menekültek a piski csata sebesültjei, amikor Valisóra előtt, eltorlaszolt sáncok mögül a helyiek rájuk támadtak. Pusztafalu fogadója Mártonffy római katolikus püspök és Barcsay Ábrahám költő emlékét őrzi. A költő ebben a fogadóban táblára függesztett verssel üdvözölte a bérmálásra utazó püspököt, kinek verses válaszát szintén kifüggesztették. Brád, az Érchegység központja amolyan móc főváros is. Sokáig a tragikus sorsú Brády család székhelye volt. A család már 1784-ben, Horea felkelése idején is sokat szenvedett, a drámai fordulat mégis 1848. október 25-én történt. Ekkor a Kőrösbányára menekült nemesi család 19 tagját azzal hitegetve, hogy hazaszállítják, fegyvereiktől megfosztották s iszonyú kegyetlenséggel lemészárolták. Kőrösbánya előtt, az út mentén alusszák örök álmukat. Brádot szinte elhamvasztotta Horea felkelő serege. Kristyortól a Fehér-Körös völgyén le Arad megyéig minden magyar birtokot felperzseltek, s minden kézügybe került magyart felkoncoltak. A római katolikus és a református templom azonban megmenekült. Útban Kőrösbánya felé megálltunk a cebei templomnál, ahol Horea tölgyfájának árnyékában nyugszik Avram Iancu, a mócok hőse. Kincstári erdővéd apja a kolozsvári piarista gimnáziumba járatta, hol mendikánsként tartotta fenn magát. A Brády fiúkkal végezte a jogot Marosvásárhelyen. 1848–49-ben ő volt Zaránd, Alsófehér és Torda vármegyék havasi részeinek parancsnoka. Népével a magyar szabadságharcosok mellé készült állni, amikor 1848 májusában Hatvani kelletlenül beavatkozott. A nevében elkövetett vérengezésekben tényleges része nem volt. Abrudbányát ő védelmezte meg kapzsi alvezérének prédavágyától. Amikor rájött, hogy Bécs csak eszköznek használta fel, kiábrándultságában megőrült és tilinkózva járta a vidéket. Kőrösbánya határában, az út baloldalán két kőkereszt. Az egyik felújított, amelyre egy emléktáblát helyeztek az állítólagos renoválók nevével. Tulajdonképpen a legyilkolt Brády család valamikori sírját jelzi. Kőrösbányán megtekintettük a XIV. században épült ferences templomot és zárdaépületét, valamint az új tetőzetű, XIX. században épült református templomot. Manapság Kőrösbányán kevés jel utal a magyar múltra, s a keserű érzést az elhagyott magyar temető csak fokozza. Zaránd megye egykori székhelyén ma már alig vannak magyarok. Kristyórt még Zsigmond király adományozta 1404-ben a Kristyori család ősének tartott Boaknak és fiának, Boalyának, albán eredetű vajdának. Két lánya közül egyik a Zora (Hajnal), a másik a Vilka (Tündér) nevet viselte, amint a görögkeleti templom cirillbetűs feliratából olvasható. A templomot a római katolikus püspökség építtette a XIV. században a hegyvidék görögkeleti jobbágyai számára. A falfestményén Szent István király, Szent László király, illetve Szent Imre herceg láthatók. A Kristyori család által emeltetett református templom romos állapotban van. Harangját Dévára szállították.