Ahol emberek vannak, ott zene is van. A zene táncra perditi az embereket, ahol népek élnek egymás mellett, mindegyik büszke a saját kultúrájára. A népzene és néptánc az egyes kultúrák megértésének és élvezetének a legkifejezőbb formái.A néptánc az Egyesült Államokban az indián törzsek idejére nyúlik vissza, akik hittek abban, hogy a tánc esőt csinál és kisütteti a napot. A későbbi telepesek és bevándorlók saját hagyományaikat, táncaikat beleértve, hozták magukkal.
[Magyar Folklór Lista, 2004-06-02]
Az emigránsnak csak akkor áll módjában gyakorolni hagyományait, ha olyanokkal él egy közösségben, akikkel származása közös. A magányos emigránsra az amerikai kultúrának leginkább a személyes materiális előrehaladáshoz szükséges elemei tesznek nagy hatást és ezeket sajátitja el. Jelentős magyar bevándorlás az Egyesült Államokba a XIX. század végén kezdődött. Azonos vidékről kivándorolt csoportok gyakran azonos helyen is telepedtek le, amely lehetővé tette magukkal hozott hagyományaik, igy táncaik és zenéjük megtartását is.
Az Első Világháború utáni emigrációnak sikerült saját munkájából felépitett egyházak köré telepedni, iskolákat, társadalmi szervezeteket alakitani a közösség és kultúra fenntartása érdekében. Ugyanakkor az anyaország kultúrális változásai iránt többnyire nem mutatott érdeklődést. A következő nagy emigráns hullámok a Második Világháborút követően, 1956-ban, majd a vasfüggöny gyengülése vetettek magyarokat Amerika földjére. Mindegyik emigráns csoport korának kultúráját, benne népi szokásait hozta magával, melyek időnként összeütközésbe kerültek egymással és felfogásbeli különbségekből eredő nézeteltéréseket okoztak a közösségeken belül.
Bármilyen furcsán hangzik, az amerikai nagyközönség sokszor nagyobb érdeklődést mutatott a magyar zene iránt, mint maguk a magyar emigránsok. Az úgy nevezett „nemzetközi néptáncosok” más néven „szórakozásból táncolók” száma gyakran meghaladta a közösségeken belül néptáncot űzők számát.
A nemzetközi néptáncosok minden politikai megkülönböztetés nélkül nagy lelkesedéssel ismerkedtek meg a különböző népek táncaival. Ez a mozgalom az USA-ban az 1920-as években kezdődött és az 1970-es években tetőzött. A néptánc iránt lelkesedők tizezrei táncoltak heti rendszerességgel különböző egyetemi és városi néptánc klubokban. A mozgalom sok-sok helyi területi felosztásban működött, valamint néptánc táborok és néptánc hétvégék nyújtottak lehetőséget a táncosok számára táncismereteik bővitésére és élvezetére. Ennek a tevékenységnek a mozgalmat vezető és abban résztvevő amerikaiak országszete megtalálható etnikus kultúrák iránti érdeklődése volt az alapja. Ez a mozgalom ma is él, bár népszerűsége a komputer kor és média hatása miatt valamelyest hanyatlott. Az is hozzájárult a mozgalom gyengüléséhez, hogy ma már könnyebb személyesen eljutni azokba az országokba, amelyeknek kultúráját néhány évtizeddel ezelőtt egy-egy néhány perces tánc képviselhette.
A magyar közösségeket az amerikai társadalom sokszor felkérte hagyományainak és kultúrájának bemutatására. Erre a célra a tánccsoportok, melyek a közösség büszkeségei voltak, természetszerűleg alkalmasnak igérkeztek és bizonyultak. A bevándorló csoportok Amerikába érkezésétől függően több, a hazai magyar táckultúra különböző korszakait képviselő együttes működött egy-egy közösségen belül. A magyar néptánc és kultúra sokoldalúságának köszönhetően a tánccsoportok minden fesztiválon és előadásban a közönség kedvencei voltak, és általában a közösség támogatását élvezték. A produkciók szinvonala eltérő volt, de olyan USA-beli nagyvárosokban, mint Detroit, New York, New Brunswick, Cleveland, San Francisco, Los Angeles, vagy Kanadában mint Toronto, Montreal, valamint a nyugati területeken működő csoportok előadásaikat hivatásos szintre tudták emelni. Ezek az együttesek gyakran közvetlenül Magyarországról kapták az anyagot repertoárjukhoz, és lépést tartottak a hazai néptánc-irányzatokkal és kutatási eredményekkel. Elmondható, hogy ezek az együttesek nagy hatást gyakoroltak a magyar közösségek kultúrális öntudatára és önbecsülésére.
Végezetül, a hazai hivatásos táncosok és zenészek amerikai bemutató- és oktató-körútjai is fontos események voltak és jelenleg is azok a magyar közösségek életében. Az amerikai társadalom széles körében elért sikerek az itt élő magyarok kulturális önbecsülését továbbnövelő tényezőjeként
|
|
Az USA-ban 1988-ban alakult Amerikai-Magyar Népművészeti Központ (American-Hungarian Folklore Centrum), Magyar Kálmán és Judith és a velük együtt dolgozó munkatársak és barátok munkássága erős összekötő kapocs az amerikai-magyar közösségek kultúrájának éltetésében. A magyar kultúrát támogatók és ápolók százai járultak hozzá a Karikázó Magyar Folklór ujság anyagának gazdagitásához (1975-1988), a Pontozó Magyar Néptánc Fesztiválok (1975-ben kezdődőtt), a Néptánc és Népzenei Symposiumok (1978-2002) megrendezéséhez, valamint számos előadás és fesztivál szervezéséhez országszerte.
Magyar Kálmán és felesége, sz. Vámossy Mikecz Judith külön érkeztek az Egyesült Államokba a 60-as évek elején és a New York-I Hungária Néptáncegyüttesben ismerkedtek meg, melynek néhány évvel később vezetői lettek. 1969-ben házasodtak és indultak szeretett magyar kultúrájuk népszerűsitésének útjára. Helyénvaló, hogy több évtized elteltével a Magyar házaspár a nagy nyilvánossággal is megossza élményeit és beszámoljon az amerikai-magyar múltnak ennek a fontos időszakában végzett munkásságról. A rendszerváltás és az Európai Unió a hagyományos magyar kultúra megtartására új célokat és módszereket tesz szükségessé Magyarországon és az Egyesült Államokban egyaránt, remélhetőleg könnyebben és még nagyobb sikerrel, mint a múltban. A magyar népnek fel kell ismernie, hogy a folklór a kultúra talán legfontosabb megnyilvánulása és kincse, amely erősiti identitását és amelyet ápolni, másokkal megosztani mindannyiunk kötelessége.