Ismeri az olvasó, mit jelentenek a következő szavak: lipinka, guruzsma, netentók, tepelák, bizsil, parapács, zelegor? Ezek azok a szavak, melyeket csupán mi, székelyek használunk, és melyekre már Kolozsváron is csak ingatják a fejüket az emberek.
Aki mégsem érti, mi az, hogy kölönte, kászu, dendel, dollik, büszüdik stb., mostantól megtudhatja ezek jelentését a napokban megjelenő Székely Szótárból. A hiánypótló könyv szerkesztője Sántha Attila, aki egyben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának frissen megválasztott elnöke is. A szerző jegyzetekkel látja el a szócikkeket, példamondatokkal illusztrálja a szavakat, megjelöli azok területi használatát. Elmondható tehát, hogy több mint másfél évszázaddal Kriza János székely tájszótára után egy újabb összefoglaló mű jelenik meg, mely a székelység egyik legnagyobb kincsét, a nyelvet térképezi fel.
Sántha Attila Székely Szótárának háromszéki bemutatói: Kézdivásárhely, május 21.; Sepsiszentgyörgy, május 22.; Komolló, május 23.; Alsócsernáton, május 24.; Kézdiszentkereszt, május 25.
Sántha Attila 1968-ban született Kézdivásárhelyen. Tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem bölcsészkarán végezte, ahol 1996-ban magiszteri diplomát szerzett szocio-etno-lingvisztikából. Verskötetei: Münchhausen báró csodálatos versei (1995), Az ír úr (1999), Kemál és Amál (2004).