Fényes Elek 1851-ből kelt leírása szerint: "Királyháza, Bereg-Ugocsa megyében orosz-magyar falu, tágas völgyében egy sziklás hegy alatt a Tisza mellett; 138 római, 560 görög katolikus lakja, római és görög katolikus templommal. Dombosabb határa elég termékeny, de a Tisza mellett fekvő földjeit a vízár rongálja. Egy magas sziklás hegyen állott itt a régi, most elpusztult Nyaláb vára. Ez már 1423-ban a Perényi nemzetségé volt, s jelenleg is nevet ad egy uradalomnak, melyet e nemes nemzetség bír".
A királyházi Nyalábvár Kárpátalja egyik legrégibb várai közé tartozik. A XIII. század végén épült és már akkor Nyalábvárnak említik a korabeli okmányok... Királyházáról az első említés egy 1262-ből származó okmányban található, amelyben Kyralhaza néven említtetik, amely a magyar király méltóságnevének és a birtokosi személyraggal ellátott 'ház, épület' főnévnek az összetétele. Azzal a királyi házzal kapcsolatos, amely a település mellett emelkedő dombon állt és már a XIII. században az Ugocsa megye területén kialakult királyi erdőuralom központja volt.
A XIII. században Károly Róbert magyar király különböző privilégiumokkal ruházta fel az erre a vidékre betelepített szászokat, többek között egy 1272-ben kelt kiváltságlevelében megengedte, hogy medvékre, vaddisznókra, szarvasokra vadásszanak a környékbeli erdőkben. A betelepített szászok mentesültek a tiszai révvám fizetése alól, föld tulajdonjogot szerezhettek.
1378-ban a vár és a környékbeli birtokok a Drágfy-család tulajdonába jutottak, amely annyira gazdag volt, hogy még magának Zsigmond királynak is kölcsönt nyújthatott.
1405-ben Zsigmond király a várat és a környékbeli falvak a Perényi nemzetségnek adományozta.
Királyháza jobbágyai 1514-ben tevékeny részt vettek Dózsa György lázadásában és parasztháborújában, ostrom alá vették a Nyalábvárat, de elfoglalni nem tudták. Vezérük elárulta híveit, az ostromlott vár védőinek oldalára állt, ami megpecsételte a felkelők sorsát. Bosszúból a jobbágyokat véglegesen röghöz kötötték, vagyis nem hagyhatták el településeiket, nem szegődhettek más földbirtokos nemesek szolgálatába.
Az 1530-as évek elején Perényiné Frangepán Katalin fia nevelőjének meghívta a Nyalábvárba Komjáthy Benedek pozsonyi kanonokot, aki itt fordította magyar nyelvre Pál apostol leveleit, melyeket 1533-ban egy krakkói nyomda adott ki. Ez volt az első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű szövege Pál apostol leveleinek. Tehát a Nyalábvár falai között indult el a magyar nyelvű reneszánsz irodalom.
Később a Nyalábvár falai között alkotott Ilosvai Selymes Péter lantos, énekszerző, aki az énekes epika szinte minden változatát művelte, Tinódi Lantos Sebestyén mellett a legtermékenyebb énekszerzőnk volt. Első, legterjedelmesebb énekét 1548-ban írta Historia Alexandri Magni néven. Legismertebb műve a Toldi Miklósról szóló monda megverselése volt (Az híres Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról szóló historia), melyet 1574-ben írt. Ezt használta fel Arany János a Toldi-trilógia megírásánál.
1661-ben tatárok dúlták fel Királyházát, a várat elfoglalni azonban nem tudták. Bosszúból egy hónapon át fosztogatták a települést, majd Erdély felé vonultak vissza, rengeteg rabot hajtva maguk előtt.
Az I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti versengés idején a Nyalábvár Szapolyai János birtokába jutott, de halála után a császáriak elfoglalták azt özvegyétől, Izabellától. Báthori István viszszafoglalta a várat, később az a Bethlen, majd a Rákóczi-család birtokába jutott. A Zrínyi-Frangepán és Nádasdy-féle összeesküvés leleplezése után II. Lipót császár parancsára a várat 1672-ben lerombolták. Többé nem épült fel.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában tíz királyházi jobbágy harcolt Esze Tamás talpasainak soraiban.
1717. augusztus 29-30-án a tatárok ismét betörtek Királyházára, felperzselték házait, elhajtották a jobbágyok jószágát, 58 férfit rabságba hurcoltak. A település azonban rövidesen újra felépült. XVIII. század elején Királyházának már 368 háza és több mint 1700 lakosa volt, akik közül 1044-en ruszinnak, 451-en magyarnak, 210-en németnek vallották magukat.
A XIX. században Királyháza gyors fejlődésnek indult, a század végére lakossága meghaladta a 2000, a XX. század elején pedig a 3000 főt. A lakosság gyors növekedését segítette elő, hogy megnyitották a Csap-Aknaszlatina, Királyháza-Nevetlenfalu vasútvonalakat, Királyházán vasútállomás, fűtőház épült, a település fontos közlekedési csomóponttá vált.
Az 1272-1325 között épült vár a Tisza völgyét ellenőrizte. Nyalábvár néven 1315-tól szerepel a levéltári okmányokban.
Romjai szőlővel beültetett dombtetőn állnak, háttérben a nagyszőlősi Feketeheggyel, előtte a Tisza kanyarulatával.
A rom egyik sarkában lekerekített, szabálytalan négyszög alaprajzú, falainak vastagsága meghaladja a két métert. Délkeleti részén egy háromszögű őrtorony maradványai állnak.
A Nyalábvár meredek sziklafaláról gyönyörű kilátás nyílik a környékre.
Forrás: Bereginfo hetilap