FORRÁS: Erdélyi Napló
Ha valakitől ilyenkor megkérdeznénk: barátom, mi a pünkösd, minden valószínűséggel azt válaszolná, hogy hát pünkösdkor van a csíksomlyói búcsú. Az illető nem jár messze a valóságtól, csupán a felszínen rekedt. Mert pünkösdkor nem állhatunk meg a somlyói búcsúnál. Még akkor sem, ha az Szűzanya iránti tiszteletről, világméretű nemzeti zarándoklatról, netán az összmagyarság évenkénti lelki feltöltődést adó találkozójáról szól.
Mert pünkösd ennél több. Nemcsak úgy, mint az egyház, a Krisztusban hívők közösségének „szülinapja”, hanem úgy is, mint kinyilatkoztatás. Az első pünkösdkor tudta meg az apostoli testület és Mária – amit tulajdonképpen már addig is megtapasztalhattak –, hogy a Jézus által kinyilatkoztatott Isten Atya, Fiú és Szentlélek. Ekkor derült ki, hogy Isten szeretetközösség, a Szentháromság isteni személyeinek szeretetközössége. Ez a hittitok-misztérium adja meg a kereszténység lényegét. Pünkösdkor el kellett jönnie a Szentléleknek, hogy teljessé tegye a Jézusban kinyilvánított isteni önközlést, hogy feltárja Isten belső titkát, hogy megértesse velünk, Isten a szeretet, és mi igenis képesek vagyunk viszontszeretni Őt. Erre maga Jézus vállalja a garanciát, aki elveszi bűneinket, és elküldi a Vigasztalás Lelkét, hogy helyére tegyen bennünk mindent, és egyre inkább képesek legyünk visszasugározni a bennünk csírájában már meglévő isteni életet.
A Lélek ott fúj, ahol akar... – mondja Jézus, de azért nem mindegy, hogy meghalljuk-e ezt a fuvallatot, vagy elzárkózunk előle. A magyar nyelv nagyon ráérzett például arra, amikor valaki meghallja a Lélek sugalmazását: lelkesedik, fellelkesül, lelkendezik. De ugyanez látszik más szavaknál is: lelkület, lelketlen stb.
Ha belegondolunk, valójában már itt kiderül, hogy a Szentlélek munkájának – ha hagyjuk – életünkben mindenhez köze van. Ő adja a jó gondolatokat, Ő van megérzéseink mögött, Ő csalogatja ki belőlünk a jót, mint a csigát házából, Ő tartja meg bennünk a kezdeti lelkesedést, mint hamu alatt a tüzet, Ő serkent túllépni kudarcainkon és az emberi rosszindulat kerékkötő gátlásain, Ő a mi lelki-szellemi „húrjaink” belső mozgatója.
A Szentlélek kegyelmének köszönhetjük életünk nagy felismeréseit, és azt is, ha kijuthattunk bűneink zsákutcájából. A Szentlélek teszi tudásunkat bölcsességgé. Ő tesz kíváncsivá az új ismeretek iránt, amelyekkel egyre mélyebben beleláthatunk Isten titkaiba. Ő juttatja eszünkbe eredeti hivatásunkat és Isten mindennapra szóló akaratát. A Szentlélek simítja el a rossz okozta egyenetlenségeket, és új világot teremt a látszólag elavult régiből.
A Lélek sugallatát mindig az különbözteti meg a Sátán kísértő sugdolózásától, hogy a Szentlélek a szeretet lelke. Távol áll tőle az erőszakosság és az arrogancia, a kapzsiság és az emberi méltóság semmibevétele. A Szentlélek gyöngéden, bölcsen, tapintatosan a lélek mélyén végzi munkáját, és „hosszú távú befektetésekben” gondolkodik. Ha csendes pillanatainkban ezt felismerjük, kérjük Őt, és igyekszünk együttműködni Vele, akkor az akármilyen gyenge eredménnyel kecsegtető emberi próbálkozásunkat is siker koronázza.
Keresztelkedésünk, bérmálkozásunk, konfirmációnk óta velünk és bennünk lakik. Ilyenkor, pünkösd táján, ha kérjük, nekünk is felnyitja szemünket, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk.
Ne csak lássunk, hanem váltsuk is valóra a bennünk megszületett gondolatokat. Vegyük észre az összefüggéseket életünkben, és kezdjünk el már szeretni, hiszen ehhez nem kell EU-s pályázaton nyert pénz, megvásárolt szavazatokkal és erkölcstelen lojalitással megszerzett hatalom, nem szükséges politikai döntés, nem befolyásolja ezt sem a dollár árfolyama, sem az időjárás: hacsak épp nem a lélek fuvallata, amely az első pünkösdkor is szóra bírta a bezárkózott apostolokat.