A világörökség része lehet Csíksomlyó

A világörökség része lehet a magyarok legfontosabb zarándokhelye, Csíksomlyó. A román kulturális miniszter, Kelemen Hunor már javasolta, hogy vegyék fel a szent helyet az UNESCO listájára. A szakemberek szerint a csíksomlyói pünkösdi búcsú megfelel a követelményeknek, hiszen több száz éves múltra tekint vissza és Közép-Kelet-Európa legnagyobb Mária-kegyhelye.

Bővebben...

Összmagyar tüntetés Versailles-ban Trianon 90. évfordulóján

Június 4-én, a trianoni békeparancs 90. évfordulójára összmagyar megemlékező tüntetést kezdeményez a Magyarok Világszövetsége Versailles-ba, a történelmi Magyarország feldarabolásának helyszínére, a Nagy-Trianon palota elé. Az MVSZ törvényt kezdeményez Trianon napjának nemzeti gyásznappá, illetve nemzeti emléknappá való nyilvánításáról. Trianon emlék-CD készül. Párizsba Albert Camus-szobor állítását tervezik.

Bővebben...

Békési Örökség Népfőiskola - február

Az Életfa Kulturális Alapítvány immár több mint tizenöt éve szervez és rendez hagyományos műveltségünk szellemiségére és lelkületére épülő programokat. 
A közelmúltban nyilvánvalóvá lett válság újra felteszi a kérdést, hogy mi közünk van hagyományainkhoz itt a huszonegyedik század elején? Amennyiben műveltségünkben csupán a régmúlt szép emlékeit vagyunk hajlandók keresni és megtalálni, akkor egyre kevesebb...  
Ha a felszín mögött a rendszert is vizsgáljuk és a felszín mögötti magot keressük, akkor a válság közepette azt láthatjuk, hogy hagyományos műveltségünk szerves élő rendszerként képes eligazítani bennünket. Nehezen lehetne ökológiaibb, fenntarthatóbb műveltséget elképzelni, mint azt, amely lényege szerint egylényegű azzal a természettel és épített környezettel, melyben életét szervezi. 
Mára megszervezték magukat az egyes műveltségi területekhez tartozó körök, a kézművesek, a természetgyógyászok, a biokultúrával foglalkozók és sokan mások. Ahhoz azonban, hogy az eredendő egység újra megerősödjön, szükséges, hogy a helyi értékekre épülve ezen körök szellemi társaikkal találkozhassanak. Adott legyen az átjárás az egyes szakmai területek között. Ugyanakkor fontos cél az is, hogy az érdeklődők számára olyan ismeretterjesztő alkalmakat kínáljunk, amelyet  műhelyeinkben közvetlenül ki is próbálhatnak és a mindennapi életünkben is folyamatosan gyakorolhatnak. Ennek érdekében szervezzük népfőiskolai kezdeményezésünket. 
Olyan hétvégi alkalmat kínálunk, melyben jelen van nemcsak az ismeretterjesztés, hanem a hozzá kapcsolódó gyakorlati műhelymunka is. Nemcsak beszélünk helyi értékeinkről, de célunk szerint a mindennapi cselekvéseink részévé kívánjuk tenni azt a műveltséget, mely eddig is megtartott minket és reményeink szerint ezután is jövőnk alapja lehet.

A népfőiskola harmadik alkalma 2010. február 13-án szombaton 9 órakor kezdődik  a Békés Városi Kulturális Központban (Békés, Jantyik M. u. 23-25.). 

További tervezett időpont: 
2010. március 27.

Minden érdeklődőt szeretettel várnunk: 
Életfa Kulturális Alapítvány, 
Békés Városi Kulturális Központ, Közös Pont Egyesület

A Békési Örökség Népfőiskola harmadik alkalmának tervezett programja:  

2010. február 13. szombat 

9.00 –  9.40    Szonda István: Farsangi ünnepkör jeles napjai
9.40 – 10.30    Kaszás Ákos: Szűr-Aba-Nemez
10.30 – 10.50    Szünet
10.50 – 12.00    Tóth Zoltán József: A Szent Korona tan és időszerűsége
12.00– 13.00    „Terülj, terülj asztalkám” - büféebéd a Békés és Környéke Biokultúra Közhasznú Egyesület közreműködésével,  közben „Receptklub”
13.00 – 16.00    Műhelymunkák a Kulturális Központ  termeiben. Ebben az idősávban egy időben  több műhely működik.

Teremíjászat a Békési Szabadidős Íjász Klub közreműködésével
Nemezkészítés Kaszás Ákos vezetésével
KörösKör működése a gyakorlatban – kérdezz-felelek, cserebere – tagfelvétel  
Kézműves műhelyek a farsang ünnepkörre épülve Adorján Lászlóné és Balog Gáborné vezetésével

15.00 -16.00    Kiszeégetés az „Ó- Fehér Körös” partján  Komlódi Anna vezetésével
16.00 -     Belencéres táncház - Néptáncot tanít Mahovics Tamás        
Közreműködnek a Belencéres Néptáncegyüttes táncosai és a Suttyomba Zenekar.

A délelőtti szakmai előadások alatt Komlódi Anna vezetésével a februári hónaphoz kötődő farsangi témával kapcsolatos játszóház várja a rendezvényre érkező szülők gyerekeit, délután pedig a családok közösen folytathatják a tevékenységeket.

A rendezvény támogatója: Békés Megye Önkormányzata

A részvételhez jelentkezés szükséges. 

Permalink | Leave a comment  »

Szilaj Csikó hetilap

Varga Domokos György a napokban juttatta el szerkesztőségünkbe az alábbi közleményt, melyet most teljes egészben közre adunk.

A Magyarok Szövetsége előljárói kértek fel, hogy teremtsek nekik egy hetilapot. (A szövetségről itt tudható meg egy s más:  http://www.magyarokszovetsege.hu/  Megjegyzem, hónapok óta a közelükben vagyok – különösen Vukics Ferenc közelében –, s jó szívvel állítom, ritka derék, tisztességes társaság. A Vukics, ki vagy? című könyvem és filmem elkészítésének éppen az volt az egyik oka, hogy a Magyarok Szövetsége alapítójáról, a Nemzetvédelmi Egyetem őrnagyi rangú oktatójáról széltében-hosszában azt híresztelték, hogy ügynök, nekem pedig egészen más személyes benyomásaim támadtak róla. Azóta az élet méltó választ adott: a honvédelmi miniszternek nevezett valaki kezdeményezésére pár napja törvénymódosítás született az országháznak nevezett valamiben, s nem is emlegetik ezt a törvényi passzust másként, mint „lex Vukics”, hiszen egyetlen célja az volt, hogy a szóban forgó személyt vagy az egyetem – ő és családja megélhetési forrása –, vagy a Magyarok Szövetsége elhagyására kényszerítsék.)

Nos, néhány hónappal ezelőtt még én voltam az, aki azt mondta, hogy annyi az újság, a tévé, a rádió, mint a nyű, minek a számukat szaporítani?! Úgyis olyan idők járják – vélekedtem –,  mint a „rendszerváltás” hajnalán: akkoriban – megérezvén a változások szelét – a hatalmat addig lelkesen vagy kénytelenségből kiszolgált újságírók számottevő része hirtelenjében a sajtó- és szólásszabadság bajnoka lett. Legalább átmenetileg. Most átmenetileg sem. Többször, több helyütt leírtam már, ezért nincs miért szaporítom a szót, csupán a lényegre szorítkozom: a mai magyar média főáramának mindkét oldalát (táborát) az a fajta hatalmi összpontosítás jellemzi, amely a maga uralta szélesebb nyilvánosságtól szigorúan távol tartja a  szolgálatába be nem álló politikai és civil erőket, mozgalmakat, törekvéseket. Nos, így járt a Magyarok Szövetsége is: százezreket megmozgató, több napos rendezvényéről, összefoglaló követeléseiről, országjobbító elképzeléseiről épp úgy nem számolt és nem számol be a magasságos magyar sajtó egyik, mint másik oldala. Ahol közép- vagy alsó szintű újságírók kísérletet tettek rá, többüknek útilaput kötöttek a talpára.

Márpedig leszögezhető: 
Civilek ezrei azért tömörültek szövetségbe – a Magyarok Szövetségébe –, mert a „rendszerváltozás” óta eltelt két évtized napnál világosabban bizonyította: erős civil (társadalmi, állampolgári) ellenőrzés nélkül a párthatalmak – a gazdasági és a médiahatalmakkal szervesen összefonódva – a maguk közvetlen, rövidlátó anyagi és hatalmi érdekeiket igyekeznek érvényre juttatni a nemzet (s benne tagjai) érdekeivel szemben.
Ha a Magyarok Szövetsége az elképzeléseiről és a már megvalósított programjairól nem tud széles körben tájékoztatást nyújtani, akkor nem fog létrejönni – mert magától, „spontán”, mintegy csettintésre nem tudhat létrejönni – az a civil nemzeti erő, amely a gyökeres, kedvező változások egyedüli biztosítéka lehet.
Márpedig ha más épít országot nekünk, más készít újságot, tévét, rádiót nekünk, akkor ez az ország, ez a sajtó olyan lesz, amelyben eddig sem volt sok köszönet, s ezután sem lesz. Ugyanúgy áldozatai leszünk, ahogy eddig is áldozatai voltunk. Nagyon sokáig – csaknem két évtizedig – reméltük, hogy mások nem csak úgy mondják, de tényleg megcsinálják helyettünk, s nekünk csak bele kell ülnünk a készbe. A kész demokráciába, a kész sajtószabadságba, a kész jólétbe. Akármilyen kellemetlen és  fájdalmas felismerés, ez nem jött be. Nekünk kell megteremtenünk. Bármi áron. Bármekkora áldozattal. MERT HA VÉGRE NEM HOZUNK ÁLDOZATOT, MI LESZÜNK AZ ÁLDOZATOK!

Lapot kell hát teremteni! De milyet? Hogyan? 
Néhány szerkesztési alapelv:
Egy új hetilap – a Szilaj Csikó – csak úgy lehet igazi újdonság, ha vagy nagyon nagy pénzt beleölve számos tekintetben a legjobbá tesszük a versenypiacon (ez nem a mi utunk); vagy pedig olyat kínálunk, amelyben adottságainknak köszönhetően eleve mi vagyunk a legjobbak, tehát viszonylag kis befektetéssel is tudunk értékeset, érdekeset nyújtani.
Megfordítva a gondolatot: nem szállunk bele olyan versengésbe, amelyben más hetilapok – más médiumok – otthonosabban mozognak, amelyre ők eleve jobban fel vannak készülve.
a) A Szilaj Csikónak ezért nem lehet fő csapásiránya:
-        a pártpolitika
-        a kormánypolitika
-        a (mostmár „triviálisan” tarthatatlan) helyzet tarthatatlanságának bő ecsetelése
-        a választási esélyek latolgatása
-        (elcsépelt) sztárok, divatos művek bemutatása, divatos témák taglalása

b) Ellenben meghatározónak kell lennie:
-        az öntevékeny, önszerveződő (magyar és nem magyar) társadalom életének, törekvéseinek, értékeinek, kultúrájának, sikereinek, magával ragadó példáinak (egyszersmind buktatóinak) bemutatásában;
-        a stratégiai törekvések, kínálkozó változtatási lehetőségek bemutatásában (az élet minden stratégiai fontosságú területén);
-        a Magyarok Szövetsége szellemiségéhez, gondolatvilágához közel álló személyek és alkotásaik, gondolataik bemutatásában;
-        a hétköznapi élet hétköznapi embereinek csodás nagyszerűsége bemutatásában;
-        a nemzetromboló, elvtelenül igazodó, tekintélyelvű („politikailag korrekt”), ön- és nemzetfeladó gondolkodásmód visszaszorításában (mert hát ahogy a népdal mondja: „szilaj csikó nem eladó, nem is zsandár alá való”)
-        új, fontos hírek közlésében.

Kik csinálnák?
Számítok mindazokra a gyakorlott vagy gyakorló újságírókra, szerkesztőkre, tördelőkre, fotósokra, grafikusokra, akik a fentebb körvonalazott lapba szívesen dolgoznának. Akik megértik, hogy eleinte a magunkéból kell vetnünk, hogy egyáltalán – s valamikor majd magunknak is – arathassunk.

KÉREM, HOGY AKI RÉSZT KÍVÁN VENNI A LAP LÉTREHOZÁSÁBAN,

AZ VILLÁMPOSTÁN KÜLDJE EL NEVÉT, ELÉRHETŐSÉGE ADATAIT

ERRE A CÍMRE: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

Hol, hogyan történne a szerkesztés?
A Szilaj Csikó szerkesztősége a Magyarok Szövetsége épülő-készülő székházában kap helyet. Arra vonatkozó terveimről, hogy miként történne a lapszerkesztés, bővebben csak azoknak számolnék be, illetve azokkal egyeztetnék, akik részt kívánnak venni a munkában.
Hogyan történne a terjesztés?
Előfizetők gyűjtésével, valamint és a Magyarok Szövetsége szervezeteinek, tagjainak segítségével. (A hivatásos lapterjesztő cégek tehát egyelőre kimaradnak.)

KÉREM, HOGY AKI ELŐ KÍVÁN FIZETNI A SZILAJ CSIKÓRA, VAGY AKI RÉSZT KÍVÁN VENNI AZ ELŐFIZETŐK TOBORZÁSÁBAN, 

AZ VILLÁMPOSTÁN KÜLDJE EL NEVÉT, ELÉRHETŐSÉGE ADATAIT

ERRE A CÍMRE: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

Kedvezményes előfizetési, illetve támogatási lehetőség:
A Ki vagy, Vukics? című könyv és film szerzőjeként és kiadójaként a következő felajánlást teszem: bárki, aki vásárol két Vukics-könyvet vagy egy Vukics-filmet (dupla DVD-t), az ellenérték felét (1000 Ft-ot) a lapteremtés költségeire fordítom, a másik felét pedig egy havi előfizetési díjnak tekintem. (Tehát a szerző, ill. a kiadó zsebébe ezúttal egyetlen fillér sem kerülne!)
KÉREM, HOGY AKI ÉLNI KÍVÁN EZZEL A LEHETŐSÉGGEL,

AZ VILLÁMPOSTÁN KÜLDJE EL NEVÉT, ELÉRHETŐSÉGE ADATAIT

ERRE A CÍMRE: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

A felajánlásom egyik, nem titkolt célja, hogy elősegítsem a Magyarok Szövetsége népszerűsítését, éppen ezért azt is kérem, hogy aki teheti, a könyvből, filmből majd minél szélesebb körbe kölcsönözzön vagy ajándékozzon.  

Tisztelettel
Varga Domokos György
- 06 20 481 44 89, 200 56 83
- Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
- http://web.t-online.hu/dombi52/

(U.i.: Más. Vagy talán nem is annyira más… Két új mesekönyvemet, a gyerekeknek szóló Habocskát és a felnőtteknek szóló Egyetlen történetet – benne A csúf kiskacsával – itthon egyöntetű elismerés fogadta. Angol, francia, német, orosz, finn és cseh anyanyelvű műfordítókat keresek külföldi kiadásukhoz /lengyel már van/. A két könyvből itt találhatók részletek:  http://web.t-online.hu/dombi52/Habocska/kostolo.html, http://web.t-online.hu/dombi52/egyetlen/kostolo.html.)

Permalink | Leave a comment  »

Csaba testvér írása a szabadságról...

Többen kérdeztétek kedves, nagyra nőtt, szép gyerekeim közül, hogy mi a szabadság, hogy mikor éreztem magamat igazán szabadnak.
A szabadságnak sok arca van. Néhány kis mozaikkockát szeretnék nektek mutatni, életem néhány olyan pillanatát, mikor körülöttem szétszakadtak a láncok, és én éreztem, hogy szabadon felemelkedhetek és szállhatok.

1. Már játszottam a teológia gondolatával, és csendesen a magam 25 éves fiatalemberi öntudatával álltam Csíksomlyón a sekrestyében, egy karácsonyi ünnepi szentmise előtti forgatagban. Életemben soha nem ministráltam, és ennek egyik komoly oka a csipkés, fodros ministránsruha. Gyerekkoromban édesanyám ha azt akarta, hogy valahova ne nyúljak, akkor oda tett egy kis darab vattát, csipkét, fodrot és én a magam fiús keménységével azt messziről elkerültem... És akkor, ott a szép csendes karácsonyi misén a jó Rómuáld testvér felkért, hogy perselyezzek. Válaszomra nem is várva, szoknyát adott rám és egy csipkés karinget, a kezembe nyomott egy zörgős perselyezőt, és már kint is voltam a templom hajójában. Egyből leizzadtam, úgy éreztem, hogy minden szem rám tapad. Láttam magam előtt a nagy tömeget, és benne a sok ismerőst, azokat a lányokat, akik előtt én is, mint minden fiú imponálni szoktam. És most mint egy koldus nyújtottam eléjük a folyamatosan csilingelő kis perselyt az adományokért. Hihetetlenül nehéz volt! Magamban csak egyetlen mondatot ismételgettem: Szeretlek Uram! Nagyon szeretlek! Feladatomat bevégezve, emlékszem, leültem a padba, és lassan egy hihetetlen szabadságérzés szállt meg... Éreztem, hogy szabad vagyok! Szabad, mert nem az emberek szemében való megfelelési vágy vezetett, hanem a szolgáló szeretet és a jóság. Talán akkor éreztem először igazán szabadnak magamat.

2. Mindig nagyon kevés dologhoz ragaszkodtam, de volt néhány könyv, mely számomra mindennél kedvesebb volt. Az egyik, amelyet kölcsön adtam (Nagy Szent Teréz írásai), elveszett, nem tudták visszaadni.
Hihetetlen szomorúság, düh és harag volt bennem, hisz a kommunista időben pótolhatatlan veszteség ért. Ültem magamban és dühöngtem. Egyszerre csak belém sajgott: nem jól van így, hisz függök a könyvektől.
Éreztem, hogy a birtoklásvágy ural és vezet engem. Nagyon megszégyelltem magam! Bementem a szobámba és szépen, nagybetűkkel beleírtam minden könyvembe, hogy „Tied és mindenkié!” Majd néztem a könyveket, a mindennél drágább kincseimet, melyeket tudatosan mindenki tulajdonává tettem, és éreztem, hogy szabad vagyok. Éreztem, hogy nem birtoklom, hanem tudom a szent könyveket, nem használom, hanem élem a bennük foglaltakat, és ez ott, akkor hihetetlenül szabaddá tett.

3. Egy kiránduláson vettem részt, és a sátor melegében, éjjel egy lány bújt mellém. Abban az évben kezdtem fontolgatni, hogy teológiára megyek. A kedves lány kacér keze derekamra fonódott... Éreztem, hogy mint felnőtt férfinak most bizonyítanom kellene. Felforrt a vérem, de én a bennem érő elhatározástól vezetve javasoltam egy sétát a friss hegyi levegőn. Olyan szépen ragyogtak a csillagok a csendes, hűvös éjszakában, és én éreztem, hogy szabad vagyok. Szabad a testi vágytól, szabad a tudatos döntésre, arra, hogy ne vágyaim játékszere legyek, hanem magam határozzam meg, hogy merre is vegyem az életutamat.

4. Teológián az első napokban elvittek szüretelni. Ez egy csíki legénynek, ki mint szegény gyermek a narancsot, szőlőt, barackot, déligyümölcsnek tartotta, és orvosságnál vékonyabb kiszerelésben jutott hozzá néhányszor évente a diktatúra alatt, a finom érett gyümölcs óriási kihívást jelentett. Emlékszem, hogy a társaimmal én is nekilendültem az érett gerezdeknek, de azt is éreztem, hogy ez egy hatalmas lehetőség az önuralom gyakorlására. Döntöttem, bár senki nem kérte, mégis a gerezd szőlő a kosárba hullott, és elhatároztam, hogy papi hivatásomért nem kóstolom meg három napig a kívánt gyümölcsöt. Kis dolog? Nekem óriási dolognak tűnt, egész nap szüretelni anélkül, hogy egyetlen szemet is befaljak, de azt a szabadságot, amit az a három nap szült bennem, nehezen tudom elmondani nektek. Jó dolog érezni, hogy ha remeg is kezed alatt a tested, de engedelmeskedik akaratodnak. Valami hasonló, mind amikor bringád nyikorgó kerekeivel beveszed életed első hajtűkanyarját, és érzed gyermeki szívvel, hogy ura vagy a kerékpárodnak. Jó dolog uralni önmagad.

5.Tanulni soha nem szerettem, főleg a jegyek nem érdekeltek, de a teológián éreztem, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér. Szent elhatározással mentem neki a vizsgáknak, a maximumot akartam.
Emlékszem, hihetetlenül nehéznek tűntek a vizsgák. De mindent félretettem, és tudatosan, mint a távfutó, tanultam. Egyszer szilencium előtt egy levelet kaptam, kedves ismerősöm lelki tanácsokat kért, és én felejtve mindent, a tanulás ideje alatt a levelére választ írtam. Kész lett a csodálatos levél, én legalábbis úgy éreztem, de azt is éreztem, hogy nem a feladatom teljesítésére szántam az időt. Éreztem, hogy ez egy vízválasztó. Döntenem kellett! Nehéz volt összetépni a jól sikerült gondolatokat, és szabadon, minden figyelmemet a feladatra, a tanulásra fókuszálni. Abban az évben minden vizsgám tízes lett, és én újból hihetetlenül szabadnak éreztem magam. Éreztem, hogy akaratomból farhámot fonhatok és testem megzabolázott vágyai, táltos paripáim repítenek, oda visznek, ahova menni akarok. Jó tiszta álmaink útján sebesen szállni!

6. Negyedéves voltam a teológián. Karácsonyi szertartás, ünnepség után egyedül maradtam a kápolnában. Úgy éreztem, hogy roskadozom Istenem végtelen szeretetében, ajándékaitól. Hatalmas vágy tört rám, hogy én is adjak valamit Istenemnek. Ott térdeltem egyedül az egyszerű kis kápolnában, a betlehemi kis jászolból felém nyújtotta karját a gyermekké lett Isten, és éreztem, hogy értem is adta magát Betlehenben. Néztem, és éreztem, hogy e végtelen ajándékra csak egy hasonló, véges önmagamat végtelenül odaajándékozó szeretet lehet a válasz. Alázattal leborultam, létemet, tudásomat, mindenemet kezembe vettem és csendesen odanyújtottam a felém hajló Istennek. Éreztem, hogy semmim se maradt, szabad akaratomat, mindenemet oda adtam az Istennek, és mégis addigi életemben soha nem tapasztalt gazdagságérzés töltött be, éreztem, ahogyan mindent odaadva mindent megkaphatok.

7. Elöljáróim Dévára küldtek, egy végtelenül romos, államosított kolostorba, üres kassza, szórványélet. Egyik nap mise előtt jött egy kedves hölgy, hozott egy roma kislányt, hogy az állomáson találta, és hogy fogadjam be. Nem voltak papírjai a gyermeknek, nem tudtam róla semmit. Nem mertem befogadni, elküldtem, de ők leültek a templomban, és én elkezdtem a szentmisét. Olvastam az evangéliumot, és szólt az Úr: „Aki egyet is befogad a legkisebbek közül, az engem fogad be”. Tömör egyértelmű szavak! Azon a misén nem prédikáltam, éreztem, hogy az Úr nem szavakat, hanem döntést vár tőlem, újból vízválasztóhoz értem. Néztem a kis varkocsos gyereket, és nagy-nagy alázattal, kicsinységem tudatában az oltárnál igent mondtam rá. Emlékszem, a mise után, fürdés, ruhakeresés, és már ott is ültünk a plébánia ebédlőjében, a kolostor folyosóján. Ültem az asztalnál, velem szemben az álarcos Isten. Éreztem döntésem végtelen súlyát, mely meghatározta az életemet, de mégis a szeretetre való végtelen szabadságban potyogtak a könnyeim...

Kedves Fiatalok!
Hét kis mozaikkocka.... De tudnotok kell, nincs két egyforma életút.
Mindenki a maga szabadságát kell felfedezze és megtalálja. A szabadságot nem lehet adni senkinek, és azt nem lehet megvásárolni és begyűrni sok-sok más limlom közé, vagy vitrinben őrizgetni. A szabadság igazából a végtelen előszobája: a marék porságodból adódó korlátaid fölé való emelkedés. Az a pillanat, mikor kinyílnak szárnyaid és érzed, hogy nem állati ösztöneid, kapzsi vágyaid, alantas indulataid, duzzogó sérelmeid, hanem egyedül csak a Teremtőd akarata szerinti szeretet és a jóság mozgatja tetteid. Csodálatos, mert érzed, hogy Isteneddel, ki végtelenül nagyobb nálad, egy hullámhosszra kerültél, egy légtérben vagy vele. Alázattal érzed, hogy bár végtelenül kicsi, törékeny, sebezhető vagy, mégis Istened egy asztalhoz ült veled. A tiszta fényben ilyenkor azt is tudod, hogy mindez hihetetlenül törékeny pillanat, mert a kapzsiság, a buja birtoklásvágy, a durva indulat, vérszomjas bosszú, a sértett duzzogás és megannyi más alantas ösztön visszaköveteli porból született otthonát, testedet, szárnyalásodat darabokra törve, le akar húzni, oda, honnan léted vétetett, a korlátok közé. Pillanatok alatt minden darabokra hullhat, de aki megtapasztalta ezt a végtelen szabadságot, a szeretetre és a jóságra való nyitottságot, az tudja, hogy bár földi utazása nem ért véget, de mégis ő ott és akkor, ha csak egy pillanatra is, de hazaért.


Szeretettel,
Csaba t.
2o1o.január 5.
Csíkszereda

Forrás: http://www.magnificat.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=3880&Itemid=246

Permalink | Leave a comment  »

Építő erő Wass Albert szavaiból

A Kárpát-medence és a világ magyar közösségei idén februárban is összefognak, hogy több mint egy napon át tartó közös felolvasással megidézzék Wass Albert hagyatékát. Idén először más szellemóriásainkat is segítségül hívunk, tehát a magyar irodalom egészéből kívánunk meríteni.

 

Az eddigi két alkalom 2004-ben és 2009-ben nem hagyott kétséget afelől, hogy ezekben az órákban a lelkünk emelkedik, kapcsolataink mélyülnek, közösségeink épülnek. Nem utolsó sorban kulcsfontosságú üzeneteket kapunk: iránymutatást és eszközöket nemzetünk sorsának megfordításához.

 

Várjuk szeretettel a világ magyar közösségei, a magyar emberek csatlakozását, támogatását és részvételét felolvasóként vagy akár csupán hallgatóként a már jelentkezett 13 településen és a remélt új helyszíneken!

 

Az időpont: 2010. február 26 és 27.

 

Részletek és tudnivalók a http://www.wassalbertfelolvasas.hu oldalon találhatóak, jelentkezni az ott megadott elérhetőségeken lehet.

Bővebben...

Miért és hogyan kell nekünk Alkotmány? - Részlet Síklaky István könyvéből

Részlet: Síklaky István: LÉTBIZTONSÁG ÉS HARMÓNIA c. könyvéből:
(236-342. oldal:) Javaslat az alkotmány-helyreállítás folyamatára

Síklaky Istvánnak, a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület tagjának a Fáy Árpád vezette ALKOTMÁNYOSSÁGI MŰHELY ÉS FÓRUM TÁRSASÁG anyagainak felhasználásával készült vitaindító tervezete

Miért kell helyreállítani az alkotmányosságot?

(Mi kell és mi nem kell Magyarország népének?)

NEM KELL a GDP (nemzeti össz-pénzforgalom) állandó növelése, NEM KELL a külföldi tőke becsábítása, NEM KELL a világpiaci versenyképesség erőltetése, mert mindezek arra szolgálnak, hogy a bankokat és az exportot a kezükben tartó multikat és hazai multimilliomos kiszolgálóikat továbbgaz­dagítsák az ország népe nagy többségének továbbszegényedése árán.

KELL a történelmi alkotmány, a Szent Korona eszme visszahelyezése az ország társadalmi rendjének alapjává, és így az 1944-es német megszállással megszakadt jogfolytonosság helyreállítása, mert erre az alapra épülhet a független, jóléti Magyarország.

Bővebben...

Jövőnk záloga a Kárpátmedencei magyarság oktatása

A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én, pénteken, 18.00 órakor a TF ESTÉK rendezvénysorozat keretében kerül sor a
JÖVŐNK ZÁLOGA A KÁRPÁTMEDENCEI MAGYARSÁG OKTATÁSA
című rendezvényre, amelyen Hoffmann Rózsa egyetemi oktató, oktatáspolitikus, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója tartanak közös előadást.

A belépés díjtalan, a helyszín Budán van, az Alkotás u. 44. szám (Testnev. Főisk.) alatt.

Bízom benne, hogy a KDNP meghatározó oktatáspolitikusával pénteken este megtaláljuk a közös hangot például abban, hogy 1.200.000 gyerek mihamarabb kijuthasson a szomszéd országok magyarlakta területeire, osztálykirándulásra, a magyar állam pénzén...

Szeretettel hívom - várom közeli és távoli ismerőseimet, barátaimat, legalább egy kézfogásra!  :-)
Örs

Permalink | Leave a comment  »

Fejlesztési Szövetség

Helyi Közösségek Világfa Szövetsége meghívja önt a
Részvételi Demokrácia Kísérletek Találkozójára és a Fejlesztési Szövetség megalapítására

A találkozó célja, hogy az országban elindított részvételi demokrácia kezdeményezések, új gondolkodásmódot keresők egymással megismerkedjenek, tapasztalataikat megosszák és a továbbfejlődés lehetőségeit megkeressék.

Útkeresésé célja a szerves együttélés életre hívása, egy egészséges élő bolygó képében.
Kérjük, segítse értesíteni azokat, akik ezen az úton elindultak, vagy indulni szándékoznak.
Időpont: 2010. január 23.  10 00 óra
Helyszín:  Solymár Önkormányzat, Nagyterem (Solymár 2083 József Attila u. 1.)
Kapcsolat:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.



Az Európa Tanács vizsgálatot indít a H1N1 járvánnyal kapcsolatban

A következő írás a neves antiglobalista szerző, William Engdahl, a globalresearch.ca honlapján 2009.12.31-én megjelent cikkének a fordítása

Az Európa Tanács tagállamai 2010 januárjában vizsgálatot indítanak a gyógyszergyártó cégek és a globális sertésinfluenza kampány kapcsolatáról, különös tekintettel a gyógyszeriparnak a WHO-ra (Egészségügyi Világszervezet) gyakorolt befolyásának a mértékéről. Az EU Parlament Egészségügyi Bizottsága egyhangúan elfogadta a vizsgálatról szóló határozatot. Ez egy már régen esedékes lépés a WHO, a gyógyszeripar és egyes akadémikus tudósok között létrejött úgynevezett gyógyszer-korrupciós „Aranyháromszög” átvilágítására, amely milliók életét károsította meg tartósan, sőt több esetben halált is okozott.

A parlamenti indítványt Dr. Wolfgang Wodarg, korábban a német Parlamentben a Szociáldemokrata Párt képviselője, terjesztette elő, aki most a PACE (az Európa Tanács Parlamenti Taggyűlése) Egészségügyi Bizottságának az elnöke. Dr. Wodarg orvos és járványügyi szakember, tüdő- és környezetbántalmi betegségek specialistája, aki a WHO jelenlegi sertésinfluenza járvány elleni kampányát „az évszázad egyik legnagyobb botrányának” nevezte.

A határozat szövege, amely éppen elérte az Európa Tanácsban a szükséges szavazatok számát, többek között azt állapítja meg, hogy „az influenza ellen szabadalmaztatott orvosságok és oltások terjesztése érdekében a gyógyszergyártó cégek tudósokat és a közegészség normáiért felelős hivatalos szerveket befolyásoltak, hogy világszerte riadóztassák a kormányokat, hogy azok a szűkös egészségügyi forrásokat hatástalan oltásokra pazarolják, amivel többmilliónyi egészséges embert tettek ki az elégtelenül tesztelt oltások ismeretlen mellékhatásainak. A „szárnyas madár influenza” kampány (2005/05) a „sertés influenza” kampánnyal együtt úgy látszik nagy kárt okozott, nem csak a beoltott embereknek és a közegészségügyi költségvetésnek, hanem a fontos nemzetközi egészségügyi intézmények hitelessége és számadási kötelezettsége tekintetében is.”

A parlamenti vizsgálatok a WHO által 2009 júniusában deklarált „hamis járványra” irányulnak, amit azon akadémikus szakemberei (SAGE) javaslatára tett, akik közül már többről is bizonyítást nyert az, hogy szoros pénzügyi kapcsolatban állnak olyan gyógyszeripari óriásokkal, mint GlaxoSmithKline, Roche, Novartis, - amelyek virusellenes szerekből és a tesztelés nélküli H1N1 oltásokból profitálnak. Megvizsgálják majd a gyógyszeripar befolyását az úgy nevezett H5N1 ”szárnyas madár influenza” és a H1N1 sertésinfluenza elleni világméretű kampányra is. A parlament taggyűlése „sürgős” elsőbbséggel fogja a kivizsgálást elvégezni.

Hivatalos nyilatkozatában Wodarg kritizálta a gyógyszeripar befolyását a tudósokra és a WHO hivatalnokaira, megállapítván, hogy emiatt „szükségtelenül több millió egészséges embert tettek ki az elégtelenül tesztelt oltások kockázatának”, és hogy ez az influenza „sokkal kevésbé káros”, mint minden korábbi járvány.

Wodarg szerint az Európai Parlament vizsgálatának különösen a WHO szerepére és júniusi járvány-bejelentésére kell koncentrálnia. 2009 áprilisában történt meg először, hogy a WHO  saját járványügyi kritériumait megváltoztatta, (amikor az első mexikói esetek ismertté váltak,) úgy  - hogy nem a betegség valódi kockázatát, hanem a betegség-esetek számát vették alapul a „járvány” bejelentéséhez. A sertésinfluenza járvánnyá nyilvánítása országokat kényszerített járványtervek bevezetésére és a sertésinfluenza elleni oltások beszerzésére. Mivel a WHO nem áll semmiféle parlamenti ellenőrzés alatt, Wodarg szerint a kormányok követeljenek számadást tőle. A parlamenti vizsgálat két németországi intézet, a Paul Ehrlich és a Robert Koch intézet szerepére is kiterjed, amelyek a járvánnyal kapcsolatban vezérelveket tettek közzé.


Fordította: Vajta Dénes

Eredeti cikk: http://www.globalresearch.ca/index.php?context=va&aid=16667

Permalink | Leave a comment  »