Varga Domokos György a napokban juttatta el szerkesztőségünkbe az alábbi közleményt, melyet most teljes egészben közre adunk.

A Magyarok Szövetsége előljárói kértek fel, hogy teremtsek nekik egy hetilapot. (A szövetségről itt tudható meg egy s más:  http://www.magyarokszovetsege.hu/  Megjegyzem, hónapok óta a közelükben vagyok – különösen Vukics Ferenc közelében –, s jó szívvel állítom, ritka derék, tisztességes társaság. A Vukics, ki vagy? című könyvem és filmem elkészítésének éppen az volt az egyik oka, hogy a Magyarok Szövetsége alapítójáról, a Nemzetvédelmi Egyetem őrnagyi rangú oktatójáról széltében-hosszában azt híresztelték, hogy ügynök, nekem pedig egészen más személyes benyomásaim támadtak róla. Azóta az élet méltó választ adott: a honvédelmi miniszternek nevezett valaki kezdeményezésére pár napja törvénymódosítás született az országháznak nevezett valamiben, s nem is emlegetik ezt a törvényi passzust másként, mint „lex Vukics”, hiszen egyetlen célja az volt, hogy a szóban forgó személyt vagy az egyetem – ő és családja megélhetési forrása –, vagy a Magyarok Szövetsége elhagyására kényszerítsék.)

Nos, néhány hónappal ezelőtt még én voltam az, aki azt mondta, hogy annyi az újság, a tévé, a rádió, mint a nyű, minek a számukat szaporítani?! Úgyis olyan idők járják – vélekedtem –,  mint a „rendszerváltás” hajnalán: akkoriban – megérezvén a változások szelét – a hatalmat addig lelkesen vagy kénytelenségből kiszolgált újságírók számottevő része hirtelenjében a sajtó- és szólásszabadság bajnoka lett. Legalább átmenetileg. Most átmenetileg sem. Többször, több helyütt leírtam már, ezért nincs miért szaporítom a szót, csupán a lényegre szorítkozom: a mai magyar média főáramának mindkét oldalát (táborát) az a fajta hatalmi összpontosítás jellemzi, amely a maga uralta szélesebb nyilvánosságtól szigorúan távol tartja a  szolgálatába be nem álló politikai és civil erőket, mozgalmakat, törekvéseket. Nos, így járt a Magyarok Szövetsége is: százezreket megmozgató, több napos rendezvényéről, összefoglaló követeléseiről, országjobbító elképzeléseiről épp úgy nem számolt és nem számol be a magasságos magyar sajtó egyik, mint másik oldala. Ahol közép- vagy alsó szintű újságírók kísérletet tettek rá, többüknek útilaput kötöttek a talpára.

Márpedig leszögezhető: 
Civilek ezrei azért tömörültek szövetségbe – a Magyarok Szövetségébe –, mert a „rendszerváltozás” óta eltelt két évtized napnál világosabban bizonyította: erős civil (társadalmi, állampolgári) ellenőrzés nélkül a párthatalmak – a gazdasági és a médiahatalmakkal szervesen összefonódva – a maguk közvetlen, rövidlátó anyagi és hatalmi érdekeiket igyekeznek érvényre juttatni a nemzet (s benne tagjai) érdekeivel szemben.
Ha a Magyarok Szövetsége az elképzeléseiről és a már megvalósított programjairól nem tud széles körben tájékoztatást nyújtani, akkor nem fog létrejönni – mert magától, „spontán”, mintegy csettintésre nem tudhat létrejönni – az a civil nemzeti erő, amely a gyökeres, kedvező változások egyedüli biztosítéka lehet.
Márpedig ha más épít országot nekünk, más készít újságot, tévét, rádiót nekünk, akkor ez az ország, ez a sajtó olyan lesz, amelyben eddig sem volt sok köszönet, s ezután sem lesz. Ugyanúgy áldozatai leszünk, ahogy eddig is áldozatai voltunk. Nagyon sokáig – csaknem két évtizedig – reméltük, hogy mások nem csak úgy mondják, de tényleg megcsinálják helyettünk, s nekünk csak bele kell ülnünk a készbe. A kész demokráciába, a kész sajtószabadságba, a kész jólétbe. Akármilyen kellemetlen és  fájdalmas felismerés, ez nem jött be. Nekünk kell megteremtenünk. Bármi áron. Bármekkora áldozattal. MERT HA VÉGRE NEM HOZUNK ÁLDOZATOT, MI LESZÜNK AZ ÁLDOZATOK!

Lapot kell hát teremteni! De milyet? Hogyan? 
Néhány szerkesztési alapelv:
Egy új hetilap – a Szilaj Csikó – csak úgy lehet igazi újdonság, ha vagy nagyon nagy pénzt beleölve számos tekintetben a legjobbá tesszük a versenypiacon (ez nem a mi utunk); vagy pedig olyat kínálunk, amelyben adottságainknak köszönhetően eleve mi vagyunk a legjobbak, tehát viszonylag kis befektetéssel is tudunk értékeset, érdekeset nyújtani.
Megfordítva a gondolatot: nem szállunk bele olyan versengésbe, amelyben más hetilapok – más médiumok – otthonosabban mozognak, amelyre ők eleve jobban fel vannak készülve.
a) A Szilaj Csikónak ezért nem lehet fő csapásiránya:
-        a pártpolitika
-        a kormánypolitika
-        a (mostmár „triviálisan” tarthatatlan) helyzet tarthatatlanságának bő ecsetelése
-        a választási esélyek latolgatása
-        (elcsépelt) sztárok, divatos művek bemutatása, divatos témák taglalása

b) Ellenben meghatározónak kell lennie:
-        az öntevékeny, önszerveződő (magyar és nem magyar) társadalom életének, törekvéseinek, értékeinek, kultúrájának, sikereinek, magával ragadó példáinak (egyszersmind buktatóinak) bemutatásában;
-        a stratégiai törekvések, kínálkozó változtatási lehetőségek bemutatásában (az élet minden stratégiai fontosságú területén);
-        a Magyarok Szövetsége szellemiségéhez, gondolatvilágához közel álló személyek és alkotásaik, gondolataik bemutatásában;
-        a hétköznapi élet hétköznapi embereinek csodás nagyszerűsége bemutatásában;
-        a nemzetromboló, elvtelenül igazodó, tekintélyelvű („politikailag korrekt”), ön- és nemzetfeladó gondolkodásmód visszaszorításában (mert hát ahogy a népdal mondja: „szilaj csikó nem eladó, nem is zsandár alá való”)
-        új, fontos hírek közlésében.

Kik csinálnák?
Számítok mindazokra a gyakorlott vagy gyakorló újságírókra, szerkesztőkre, tördelőkre, fotósokra, grafikusokra, akik a fentebb körvonalazott lapba szívesen dolgoznának. Akik megértik, hogy eleinte a magunkéból kell vetnünk, hogy egyáltalán – s valamikor majd magunknak is – arathassunk.

Hol, hogyan történne a szerkesztés?
A Szilaj Csikó szerkesztősége a Magyarok Szövetsége épülő-készülő székházában kap helyet. Arra vonatkozó terveimről, hogy miként történne a lapszerkesztés, bővebben csak azoknak számolnék be, illetve azokkal egyeztetnék, akik részt kívánnak venni a munkában.
Hogyan történne a terjesztés?
Előfizetők gyűjtésével, valamint és a Magyarok Szövetsége szervezeteinek, tagjainak segítségével. (A hivatásos lapterjesztő cégek tehát egyelőre kimaradnak.)

Kedvezményes előfizetési, illetve támogatási lehetőség:
A Ki vagy, Vukics? című könyv és film szerzőjeként és kiadójaként a következő felajánlást teszem: bárki, aki vásárol két Vukics-könyvet vagy egy Vukics-filmet (dupla DVD-t), az ellenérték felét (1000 Ft-ot) a lapteremtés költségeire fordítom, a másik felét pedig egy havi előfizetési díjnak tekintem. (Tehát a szerző, ill. a kiadó zsebébe ezúttal egyetlen fillér sem kerülne!)

A felajánlásom egyik, nem titkolt célja, hogy elősegítsem a Magyarok Szövetsége népszerűsítését, éppen ezért azt is kérem, hogy aki teheti, a könyvből, filmből majd minél szélesebb körbe kölcsönözzön vagy ajándékozzon.  

Tisztelettel
Varga Domokos György
- 06 20 481 44 89, 200 56 83
- Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
- http://web.t-online.hu/dombi52/

(U.i.: Más. Vagy talán nem is annyira más… Két új mesekönyvemet, a gyerekeknek szóló Habocskát és a felnőtteknek szóló Egyetlen történetet – benne A csúf kiskacsával – itthon egyöntetű elismerés fogadta. Angol, francia, német, orosz, finn és cseh anyanyelvű műfordítókat keresek külföldi kiadásukhoz /lengyel már van/. A két könyvből itt találhatók részletek:  http://web.t-online.hu/dombi52/Habocska/kostolo.html, http://web.t-online.hu/dombi52/egyetlen/kostolo.html.)

Permalink | Leave a comment  »