December 21-én este a téli napfordulón őrtüzek gyúltak szerte a Magyar Szentkorona országaiban - sőt azon túl is.
Immár hagyománnyá vált, hogy a Lelkiismeret 88 csoport is megrendezi ezt az ősi szép, magyar ünnepet.
Alaposan felöltözve láttak neki a rőzse és a faágak összegyűjtésének, ami a rendkívüli hidegben komoly férfimunka volt. (Mindenekelőtt le kellett takarítani az irdatlan mennyiségű hótakarót, hogy egyáltalán lehessen dolgozni.) Mire megérkezett az ünneplő gyülekezet, a Hold sarlója is megfordult, és fellobbant a láng!
Megszólalt a sámándob, és a körünkben megjelenő S i n k o v i t s Vitay András ősi magyar, mondjuk ki: pogány énekeket adott elő.
Ezután megemlékeztünk a 2009-ben elhunyt tagjainkról, a csillagösvényen járó Karaulról. Hangkazettán elevenítettük föl azokat a hőseinket, akikre mindig felnéztünk.
És azok hangját is megidéztük, akik nem éppen a magyar földet tekintik hazájuknak. Erről is beszélni kell...
Külön köszönet azoknak a magyar testvéreinknek, (Tölgyesi Jánosné, Földvári Feri, Laza Feri) akik lehetővé tették, hogy a rendkívüli időjárásban is meg lehetett rendezni az ősi szertartást.

(Czékus Jób L-88)

(www.nemzetihirhalo.hu)