Kedves Testvéreim!

Nagyon sokan felhívtak, és kérték, hogy mondjam el a magam véleményét december ötödikérõl.

Úgy gondolom, hogy mindannyian éreztük, ha nem is akartuk tudomásul venni, hogy a mi nagy családunk, nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket.

Nem hittem a szememnek, mikor a televízióban láttam, hogy a kormánypártok képviselõi gyõzelemrõl beszélnek. Kit gyõztek le? A saját népüket! Ezzel a gyõzelemmel, örök szégyent hoztak önmagukra. Legyõztek engem, a szelíden kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzbõl, hogy szomszédikkal békében élõ jó magyar emberek legyenek itthon Erdélyben.

Legyõzték azt a kislányt, akit a napokban fogadtam be, 16 évesen, és most tanul kanállal enni, mert ahogy õ mondja, még soha nem evett levest.

Legyõzték azt a moldvai csángó falut, melyrõl a román tanárnõ azt mondta cinikusan, hogy huszonnégy éve alatt, mióta õ ott tanít egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok az emberek. Valóban az egyszeru nép között járva, azt látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet bennünket határon túli embereket elnyomorított, nagyon sokan isznak, és más súlyos bunök áldozataivá válnak, mert jaj a legyõzötteknek. És most megértük, hogy a dicsõségesen uralkodó Magyar kormány is legyõzött bennünket.

Én nagyon szégyellném, ha az engem megölelni akaró gyermekeimet egymás torkának ugrasztanám, majd diadalmasan legyõzném õket. Nagyon szégyelleném magamat, ha a gyerekeknek azt mondanám, hogy nézzétek, ti nagyobbak, a kicsik meg akarják enni a kenyereteket, verjetek szét közöttük. Minden erkölcsi felelõsség az uszító, riogató karmesteré, a kormányé.

Ezeknek a leszegényedett, megtört határon túli magyaroknak volt hazájuk, ezeknek az embereknek az õsei adójukkal, munkájukkal Budapesten parlamentet építettek, egy csodaszép parlamentet, melyben most õket legyözték, elutasítják. Van egy ötletem: Vas megyét jó lenne privatizálni az osztrákoknak, s mindenkinek akkor adhatnak 20.000 forintot, és egy feketeszegélyû zsebkendõt a nemzeti érzelmûeknek.

Mit mondjak még? Gratulálok a gyõzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg õk saját népük ellen uszítanak és "gyõzedelmeskednek", én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tõlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor a pénzük tegye õket boldoggá.

A jobb jövõben bízó lélekkel, Csaba t.