Tisztelt Magyar Testvéreink!

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Hát a nevetõvel kezdem. Nevetem, hogy a magyar kormány jelen vezetõi a legmagasabb csúcsra jutottak, a nemzetmegtagadás csúcsára. Téves csúcs. Innen számukra csak egy út van tova...



 De nézzük meg miért is jutott ide a magyar nemzet. Az tény, hogy a népszavazásra viharos idõben került sor. A népszavazást megelõzte az a közel félévszázados nemzet gyilkos kommunista-ateista erõszakszervezet, amely a magyar emberbõl a "jobb részt" kiölte. A szellem helyett az anyagot tette meg uralkodó eszméjévé. Így sok embernek leszûkült a horizontja. Nem láttak el sem a határig, sem a határon túlra. Tekintetüket a bírvágy irányította, az égiek már nem lelkesítették. Ilyen nemzedéknek egysíkú lett a látása, és élete középpontja mindig egy körforgalomhoz vezetett a gyomrához. Hát sok ilyen magyarhoni szavazóval az új idõk Mózesei sem tudtak semmit csinálni. A jelenben kormányzó mszp és szdsz – így írom, mert a magyar nyelvtan szabályai azokra nem lehetnek érvényesek, akik csapatostul a magyar nemzet lelki egységét megtagadták -, hóhér módon folytatott kampányt. Föl te éhes proletár! – éneklésével a gyomor féltést hívták elõ az idõs és a szegény rétegbõl. Ezért lett ilyen a december 5-i végeredmény.
   A népszavazásnak mégis lett 50 százalék feletti „igenje". Ez egy lépés a sikerhez. A kormány és csatlósai amolyan léggömb módon viselkednek. Szállnak és öklendeznek a kommunista gyûlölet régi lerakódásából, ahogy ezt a tegnap este egy Lendvai Ildikó nevû viseltes képû asszonyság nõhöz nem méltó módon tette. A léggömb felfelé száll. Lentrõl nézve sikeresen röppen, röppen, röppen ...
   Az viszont törvény, hogy a léggömb belsõ nyomása egyre nõ és a külsõ nyomás fönt már csökken. És ott fent a magasban megpecsételõdik sorsa, hiúságában szétpukkan. Most ezt a felfelé szállás látjuk, a pukkanás ezután jön. Akkor keresheted a szárnyaló „madár" gömböket, de nem fogod megtalálni. De megtalálható lesz az anyaországi és a határon túli magyar. Õk fognak össze, ha kell új pártként, és akkor...
   Akkor a moldvai magyar is ember lesz, állampolgár lesz és kérheti az anyanyelvû istentiszteletet, az iskolai oktatást is. Akkor nem kell csip-csup pénzígéretet tennie a magyar kormánynak.
   Addig törlöm az egyik szememet, s az elõkészített tojást amivel megdobálni szándékoztam az idelátogató „magyar elvtársakat", kezembõl leteszem. Nem piszkolom be se kezemet, se lelkemet. Aki a trágyadombra csap, biztos összekeni magát. Hát ezért.
   Viszont, szeretettel várom azokat, akiknek lelkében él a nemzet. Hangjuk meghallom és ajtómat megnyítom.

   Csíkszereda, 2004. december 6.

Tisztelettel minden magyar testvér iránt,


Darvas-Kozma József,
esperes-plébános

"