Beregszászi György: A borzsovai földvár (KÁRPÁTALJA VÁRAI 4.)
Mezővári a beregszászi járás egyik legrégibb, gazdag történelmi múlttal rendelkező községe. Anonymus szerint a honfoglaló magyarok 889-ben foglalták el a közelében fekvő Borsova várát, védőit rabságba vetették, elfoglalt termékeny földjét birtokukba vették.
A település az Árpád-korban a hajdani Borsova vármegye és a hasonló nevű esperesség központja volt... A borsovai vár Lehoczky Tivadar szerint nagy kiterjedésű erősség lehetett, a déli részén elterülő Várit róla nevezték el. A XIII. századig ez a hely volt a székhelye Borsova vármegyének. 1241-ben a tatárok lerombolták, ezzel elvesztette rangját, a tatárdúlás utáni átszervezéskor a vidék közepén fekvő Nagyberegről Bereg vármegyének nevezték el az új közigazgatási egységet.
Mezővári a XIV. században a királynék birtokában volt. 1354-ben Erzsébet királyné Nagy Lajos király belegyezésével a község polgárait több kiváltsággal ruházta fel. Vári, akárcsak Beregszász, pallosjogot kapott, vagyis a határában elfogott gonosztevők felett ítélkezhetett, sőt ki is végeztethette azokat. Polgárai vagyonukkal szabadon rendelkezhettek, mentesültek mindennemű rév- és vámfizetéstől, a királyi erdőket, legelőket, kaszálókat szabadon használhatták, minden hét első napján vásárt tarthattak. A Tisza és Borzsova összefolyásánál épült földvár két részből állt. Az első részt, a tulajdonképpeni várat, közel 4 méter magas sánc vette körül, előtte mély árok nehezítette meg erődítményeinek megközelítését, A sáncot keményre döngölt, majd kiégetett agyagból építették. A másik rész a vár mellett elterülő település volt, amely 2-3 méterrel emelkedett ki környezetéből. Sajnos a földvár az évszázadok során megsemmisült, ma már csak a nyomai láthatók. 1550-ben I. Ferdinánd megerősítette Vári kiváltságait. 1566-ban az átvonuló tatárok ismét elpusztították, 1657-ben pedig a lengyel sereg égette fel. 1660-ban a törökök, 1716-ban a krími tatárok pusztították.
Vári különösen nagy és kiemelkedő szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadság-harcában. 1703. május 21-én Esze Tamás ennek a falunak a főterén bontotta ki a fejedelem és a kuruc felkelés zászlaját. 1703. július 14-én II. Rákóczi Ferenc Váriban töltötte az éjszakát, a tiszabecsi győztes ütközet után innen indult Vásárosnamény felé, hogy újabb felkelőket toborozzon seregébe. A vári református templom elődje egy XV. században épült román kori római katolikus esperesi templom volt, melyet a reformáció után 1595-ben a református vallásra áttért hívek vettek birtokukba. Mai jellegzetes formáját 1795-ben történt átalakítása után nyerte, ekkor épült jellegzetes toronysisakja, a déli homlokzat előtti oromzatos előtere. A község közepén álló, környezetéből magasan kiemelkedő templom fehér tornya már messziről feltűnik. Egyhajós belső tere a nyolcszög három oldalával záródó, a hajóval azonos szélességű és magasságú apszissal. Ablakai keskeny formájúak, félkörívvel és barokk keretezéssel záródnak. Tornya a nyugati homlokzat előtt áll, asszimetrikus elhelyezésű. A tornyot galériás, négy fiatornyos barokk sisak koronázza. A torony nyugati falában pálcákkal és hornyokkal díszített, befalazott félköríves kapu látható. Gótikus ablakai a második és harmadik szinten keskenyek, lőrésszerűek, szögletes, illetve félköríves záródással. A negyedik szint ablakai szélesebbek, gazdagon tagoltak, szögletesek. A templom bejárata felett 1989-ben emléktáblát avattak a következő szöveggel: 1703. május 21-én Tarpa népének példáját követve, Esze Tamás kurucai Vári piacterén is kibontották a Nagyságos Fejedelem zászlaját. Ringató bölcsője ezért e föld az 1703-1711-es szabadságharcnak. Állíttatta Vári népe 1989-ben. A templom belső tere tágas, kelet és nyugat felől fakarzatos, szószéke igazi remekmű. A vári református templom a beregszászi járás egyik legszebb műemléke. Ha arra járunk, ne mulasszuk el megtekintését.
Forrás: Bereginfo hetilap