— Azon tűnődtem, hogyan lehetne a turizmust összevonni a búcsújárással.Sokat lapozgattam egy bizonyos könyvet, amelyben találtam is részleteket arra vonatkozóan, hogy a világjárás és a hagyományőrzés már a legrégebbi időben is kötődött a búcsúhoz. Ezért gondoltam úgy, hogy nekivágok a magyarság nagy búcsújáró helyének, Csíksomlyónak, hogy lássam,megtalálom-e az ösvényeket, amelyeken eleink jártak. Egyedül indultam útnak 1997-ben.
Azt tapasztaltam, hogy ahol az ember ilyen minőségében megfordul, ott nagyon sok támogatásra talál. Azt is mondhatnám: még pénzbe sem kerül, hiszen éjszakai szállást mindig találni, akár román, akár magyar, akár református, akár katolikus közösségbe érkeztem meg aznap, mindenütt nagyon kedvesen fogadtak, és ahol az éjszaka ért, ott vacsorával kínáltak, ahol felébredtem, ott pedig reggelivel, és semmit sem fogadtak el érte. Ezen felbátorodva megpróbáltam megszervezni az utat minden évben az Erdélyi Kárpát-Egyesületen keresztül.
Most érkeztünk el a nyolcadik túráig. A létszám változó, mindig attól függ, milyen embereket tudunk megszólítani. Az EKE tagsága többnyire középkorúakból vagy még idősebbekből áll, nagyon sok a nyugdíjas és munkanélküli, akiket inkább érintene a dolog, hiszen az ifjúságot ilyenkor még lefoglalja az iskola, egyetem, vagy munkaviszonyban vannak, és nem hiányozhatnak több napot.
Idén pedig már tizenhárom naposra tervezzük az utat. Tavaly óta arra is van lehetőség, hogy aki elfárad, az autóba üljön, és az út egy részét ne gyalogosan tegye meg. Mindeddig nem volt kísérőkocsink, és ha valaki véletlenül útközben megsérült, annak haza kellett mennie.
Az út általában 250–300 km-t tesz ki, ez mindig attól függ, hogy épp melyik útvonalat választjuk, hiszen több is vezet Csíksomlyóig. Természetesen útközben az összes történelmi-irodalmi-néprajzi nevezetességet, emlékhelyet meglátogatjuk, ha csak nem esik nagyon távol. Tavaly már kaptunk némi támogatást, és tudtunk kocsit bérelni, amely a csomagokat vitte. Különböző útvonalakon megyünk, idén Szászrégenből indulunk, van arrafelé egy rézkori vár, amit szeretnénk megnézni, aztán elmegyünk Görgényszentimrébe, Marosvécsre, majd a mezőn keresztül Nyárádremetére, ahol megint csak végigjárjuk a régi várakat, felmegyünk a Nagymező havasra, onnan kiérünk a Bucsin tetőre, ahol vár a kísérő autónk, amely levisz a Gyergyói medencébe, és az út többi részét így tesszük meg Csíksomlyóig.
Nagy Lajos azt is elmesélte, idén pályázatot nyújtott be a Mocsáry Lajos Alapítványhoz támogatásért, az iratcsomóhoz pedig szüksége volt néhány ajánlólevélre. Ezért felkereste dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátust, aki nem csak a kért ajánlólevelet, hanem anyagi támogatását is felajánlotta a lelkes csapatnak. — Az alapítványi pénzt végül nem kaptuk meg, így anyagi tartalékunkat egyedül a prelátus úr nagylelkűségének köszönhetjük. Ezenkívül mindenki annyi pénzt és élelmiszert hoz magával, amennyit tud. Általában együtt étkezünk, megbeszéljük, hogy mit vásároljunk, majd egy faluban megállunk, és megfőzzük az ételt.
Így kovácsolódik össze évről évre a közösségünk. Általában ugyanazokkal indulunk útnak, de tíz-tizenöt fős csapatban mindig van egy-két új tag is.
Kérdésemre, hogy van-e még olyan útvonal Csíksomlyóig, amelyet Nagy Lajos nem ismer, a túravezető elmondja: kihívásként vár még rá a Besztercéről induló útszakasz, de már csak idő kérdése, hogy azt is meghódítsa. Éppen ezért, aki az elkövetkezendő évek valamelyikén szeretne résztvenni a zarándoklaton, jól teszi, ha már most jelentkezik Nagy Lajosnál, az EKE-székházban (Szentegyház u. 7. sz. I. em. hátul az udvaron).

Sándor Boglárka Ágnes