• Nyomtatás
Részletek
Találatok: 5990
" Mitõl szent a Szent Korona? címmel tartott elõadást [április 30-án] péntek este Kincses Kálmán székelykeresztúri református segédlelkész a kolozsvári Református Teológia Bethlen-termében. A szervezõ Erdélyi Magyar Ifjak és a Protestáns Teológiai Intézet örömmel látták a kolozsvári ifjúságnak a téma iránt tanúsított érdeklõdését: a termet megtöltõk megfeszített figyelemmel csüngtek az elõadón, aki három órai magyarázás után végül kimerülten kért kegyelmet.
FORRÁS: Erdélyi Napló, 2004. május 4.

E péntek esti jelenség magyarázata kézenfekvõ: napjaink kulturális élete egyáltalán nem bõvelkedik ilyen tematikájú elõadásokban, a Szent Korona mintha nem keltene érdeklõdést – ha figyelembe vesszük a kereslet-kínálat törvényét –, vagy inkább mintha tabunak számítana, valószínûleg mert tana nem egyeztethetõ össze a mai világpolitikai konstellációval. Néha az SZDSZ felhasználja propagandacéljaira, s ilyenkor vagy a tõle megszokott gyalázkodó-cinikus módon micisapkának nevezi, vagy kicseréli EU-s csillagocskákra a Koronát diszítõ zománcképeket, de úgy tûnik, az általuk képviselt, a jelek szerint ilyesmiken szórakozni képes kisebbségen és az általuk megtévesztett pár szerencsétlenen kívül senki nem mutat érdeklõdést a Korona ilyen jellegû megvilágítása iránt.
Annál tartalmasabb és építõen szórakoztató volt Kincses Kálmán elõadása. A segédlelkész bevezetõként a Szent Korona misztikus kisugárzásáról beszélt, melynek meglátása szerint az azt megtekintõkre gyakorolt hatása a templombeli szentképekéhez hasonlatos. A templomban érzett áhítat nem a szentképek minõségétõl, kivitelezésétõl függ, kisugárzásuk a bensõnkre hat, a bennünk lévõ jóságot, szeretetet, alázatot szólítják meg, erõsítik fel. Ugyanez a rejtélyes érzés hatja át az országházban lévõ Szent Korona elõtt álló látogatót, még akkor is, ha a Korona jelentõségét tekintve katasztrofális a mai hivatalos megítélése. Tulajdonképpen ugyanaz történt-történik vele, mint a magyarság eredetének a történetével a kiegyezés után, mikor is az addigi szkíta rokonság elméletének a hiteltelenítése elkezdõdött, és lerakták a hamis alapjait a finnugor elméletnek, a nyelvrokonságot összemosva a vérrokonsággal. A Szent Korona, s ez által a magyar nemzet egyik legfontosabb erkölcsi megtestesülése történetének és jelentõségének az elhomályosítása ugyanígy történik hamis elméleti következtetések kinyilatkoztatásával és a Magyar Tudományos Akadémia intézményrendszere általi törvényesítésével. Összehasonlítva e két törekvést, s ismerve a magyarországi helyzeteket, az elõadó szerint szinte teljességgel kizárhatjuk a dilettánsnak nem éppen nevezhetõ kutatók jóhiszemû tévedését, be kell látnunk, hogy összehangolt, tudatos és sejthetõ céllal történõ tevékenység folyik e területeken is.
Kincses elõadásának vonalvezetése e kettõsségek bemutatása, illetve a hivatalos álláspontok cáfolata volt. Elsõként a Korona eredetére tért ki. A csapból is az folyik, mondotta, hogy a Szent Korona azért szent, mert egyházi kellék, a pápa küldte. Ezt egyetlen feljegyzés sem bizonyítja. A Német-Római Birodalom koronája viszont bizonyítottan a pápa küldeménye, mégsem illették soha a szent jelzõvel – mint ahogy egyetlen egy más koronát sem –, csak a Birodalmat. Ha összevetjük a két koronát, az alapvetõ különbség kizárja a rokonítást, a Szent Korona ugyanis zárt, míg a Német-Római nem az, csak utólag fedték be egy kakastaréjszerû pánttal, ez viszont még nem jelent zártságot.
A Korona szentségével tisztában lévén, soha nem tárgyként, hanem személyként tisztelték. Minden jog a Koronához, nem a király személyéhez kötõdött. A Koronára szálltak a gazda nélkül maradt birtokok, Õneki tartozott felelõsséggel maga a király is. Így alakult ki az a teljesen egyedülálló helyzet, hogy míg minden országban a király számára készítettek koronát, Magyarországon a koronához kerestek királyt, és ha valakit megkoronáztak, elfogadta a nép, személye iránt való érzelmeitõl függetlenül, ellenkezõ esetben, tehát ha nem koronázták meg, bármennyire népszerû is volt, nem fogadták el, ami azt jelenti, hogy egyetlen koronázatlanul hozott rendelkezése sem volt kötelezõ. Ez történt például Károly Róbert esetében is, akinek második megkoronázását úgy próbálták megoldani, hogy a pápa másolatot készíttetett a koronáról – mivel az eredeti erdélyi ellenlábasainál volt –, és erre átruházta az eredeti szentségét, a nép viszont nem fogadta el a „helyettest”.
A Szent Korona szerkezeti felépítése is eltér Kincses Kálmán értelmezésében a hivatalos „kinyilatkoztatástól”. Kincses három fõ részt különböztet meg, ezek: a kereszt, a koronatest, valamint a csüngõk. E három rész analóg gondolkodással szemlélve tökéletesen megfelel a középkori ember világnézetének, aki magát, a mikrokozmoszt a makrokozmoszban, felsõ-középsõ-alsó hármasságában képzelte el, tehát szellemiség (a fejbúbtól a nyakvonalig), lelkiség (a nyakvonaltól az övvonalig) és testiség (övvonaltól lefelé) összetevõiben.
Ugyanezen lelkiségbõl eredõ világnézettel és nem a Szent Korona két különbözõ mûhelybõl való származásával igazolható az, hogy a felsõ részen egész, míg az alsón félalakos képek helyezkednek el. A lenti ugyanis a testet öltés, a földi világ jelképe, hol a legnagyobb megvalósítás a bölcsesség minél magasabb foka, ez viszont nem vértez fel a testi kísértések ellen. A fenti képeknél azonban ez a probléma nem tevõdik fel. A fenti képek homályosak, az alsókon szereplõ arcoknak viszont tiszta az arckifejezésük, mert õk a földi, testben leélt életet jelképezik, a fentiek pedig „lehetõségcsomagok”, azaz vagy a földhöz való közeledés útját, vagy, fordítva, az Atya irányába való haladást jelentik.
A hivatalos álláspont két részt különböztet meg, a pápai eredettel magyarázza azt, hogy a felsõ részén latin, az alsón görög írás található, s így a Korona két része két különbözõ mûhelyben készült. A két részbõl való felépítést szintén alátámasztani hivatott III. Ottó történetírójának azon bejegyzése, mely szerint „István koronát és áldást fogadott el a pápától”. Mindkét tétel cáfolható: a feljegyzésrõl kiderült, hogy egy jogi formula (corona et benedictionem accepit), ugyanis III. Henrik felesége, Kunigunda megkoronázását megörökítõ írásban is szerepel, ez esetben viszont történész körökben köztudott, hogy õ nem kapott a pápától koronát, a formula tehát azt jelenti, hogy a pápa elismerte a koronázást egyházi szempontból. A latin-görög kettõsség pedig azzal magyarázható, hogy a középkorban a katolikus liturgiában a templom- és papavatásnál mindkét nyelvet használták, mivel a görög a bölcsesség nyelve, míg a latin a hatalomé volt. Ez utóbbi azért szerepel a Korona felsõ részén, mert a szakrális király fentrõl, az Atyától kapja hatalmát, hogy népével a bölcsességet megosztva azt üdvösségre vezesse, mint az istenit közvetítõ, ég és föld között elhelyezkedõ híd.
A zománcképek jelképrendszerének ismertetése alatt az elõadó kitért a Habsburgok által a Korona elrablásakor elkövetett csonkításokra is, melyek közül a legszembetûnõbb a Mária-kép kicserélése Dukász Mihály bizánci császár félalakos képére. A Korona szentségtelenítésén munkálkodók ezzel bizonyítanák, hogy ezek szerint Istvánt nem is ezzel koronázták volna meg, hiszen meghalt ’38-ban. Nem akarják azonban észrevenni, mennyire látszik a Dukász-kép ráerõszakolása Mária helyére: huszonhat százalékkal túlnyúlik a képnek szánt helyen, s a gyöngysort is teljesen megszakítja. Ezen kívül Révai Péter koronaõr egyértelmûen leírja 1613-ban, hogy „elöl almát tartó üdvözítõnk, felül az Atya, hátul Szûz Mária található”. Révai állítását úgy próbálják alpári módon hitelteleníteni, hogy azt állítják, nem is láthatta a Koronát, holott a koronaõr kötelessége koronázás elõtt és után annak épségét ellenõrizni.
Ugyanezen állítást (ti. hogy Istvánt nem is a Szent Koronával koronázták) támasztaná alá a Koronázási Palást. Azon ugyanis nem a Szent Korona ékesíti a király fejét. Alaposabb szemügyre vétel alapján viszont érdekes dolgok derülnek ki: a paláston nem a király, hanem a vértanú István szerepel a szintén vértanú szentek sorában, fején ugyanaz a korona látható, mint a vértanúkéin, ezen kívül a palást kinagyított képén megfigyelhetõ egy durva hamisítás: a Sebaldus nevet átmaszkírozták, s nemcsak István, Gizella is rendhagyó módon került a palástra, ezzel bizonyítandó, hogy nem is István koronázási palástjáról van szó. Gizella rátelepítése azonban félresikeredett, ugyanis ha közelebbrõl megnézzük, szegénynek szakálla van... Talán e szépséghibának árt a fény, s ezért tartják a palástot félhomályban? – tette fel az elõadó a kérdést.
A Szent Korona történetérõl újabb elõadást Pásztori-Kupán István tart Hármas Jakabság a magyar Szent Koronán címmel a Protestáns Teológia Bethlen-termében, május 12-én 19 órától.

Bagoly Zsolt
"