• Nyomtatás
Részletek
Találatok: 3310
"„Alázatos supplicatiónk és könyörgésünk az szentséges római anyaszentegyházban levö Szent Gyülekezetben levö nagyságos cardinalihoz, kik az igaz hütnek szaporodásában és kiterjesztésében fáradnak és munkálkodnak.

Mü, az Moldoua országban, Bako városában lakozó katolikusok, mind az környüllevö magyarságal eggyüt, leborult orcával, magunk megalázásával és fiui engedelmességgel az Nagyságtok kegyelmes lábaihoz és supplicatiónk által leesvén, könyörgünk, méltóztassék kiáltásunkra füleiteket lefügeszteni. Jólehet, nagyságos kegyelmes uraink, sok különb-különb féle nyavalyáktól szotongatatunk, mint olá nemzetség közöt, de azok közöt legnehezeb és nyavalyásab, hogy lelki pásztorok nélkül szükölködünk sok üdöktöl fogvást. Régi klastromunkat, ki azelöt sz Magyarországban levö provincia, mely Salvatorisnak neveztetik, attól függött, de mivel a püspökök lakóhelikhez foglaltatot, azolta fogvást szenvedtünk sok busulásokat, majd immár hitünkben is némelyek botránkozást tetenek, látván, hogy az püspökök münköt nem orvosolnak, támogatnak és erösitenek az igaz hütben, hanem inkáb botránkoztatnak, kiváltképpen az lengyel püspökök, kik közöt leszulyosaban esék az nagyságos Marjanus Kurski lengyen püspöknek cselekedete, ki ez elmult esztendökben, ugymint 1652 Bakoban jövén, nem ugy mint pásztor, hanem mint farkas, semmi jó példát nem adván, az mi az Istenben elnyugot igaz püspöktöl maradot vala, és az mit az fráterek takarítotanak és gyütöttenek vala, szolgáival együtt az püspök bort és egymást feldözsölének; két hét mulva, az mit el nem tékozolhata, szekereket megterhelvén, mind házi eszközt és az Istenben el nyugot barát-püspöknek egyét mását elvivén, eléb ála, és az szegény frétereket pusztán hagyá, kik münköt az igaz hütben megtartotanak, hevet hideget, nyomoruságot velünk türtenek; az templom negyvenesztendötöl fogvást hajzat nélkül volt, ezek a szegény barátok vitték hajzat alá; az püspökök semmit vele nem gondolnak, az megholt püspök az müt cselekedett. Ezek felet nem elégedet aval kurski püspök urunk, hogy egymást eltékozolt, hanem Lengyelországból egy gonosz, részeges szolgáját aláküldvén gyalázatoson az szegény atyákot ki akarta innen hányatni, és hogy szolgái lakjanak. Látván mü, bakai birák ez rut dolgot, fejenként az szegény páterekkel együt az mü kegyelmes fejedelmünkhöz mentünk. Látván az fejedelem az mü keserves kiáltásunkot és ez dolgot értvén, szárnya alá vet, és parancsolta õ nagysága, hogy az barátokat senki meg ne háboritsa, meg akarja õköt klastromokban oltalmazni és tartani.
Kérjük az Istenért nagyságtokot kegyelmesen, és az Szent Gyülekezetet, hajtsa meg füleit ez országban levõ szegény kevés keresztyénségnek ohhajtására, az szegény frátereket plántálja be az õ régi klastromokba, mert mü ezután idegen püspököt be nem fogadunk, mert ez a hely mezövé leszen, és netalán kalagorok és cizmaticusok fogják birni, sicut ante adventum illorum patrum possidebant et sic recuperavit archiepiscopus a Deo datus. Kérjük alázatoson az Szent Gyülekezetet, hogy valamit szóval ez az igaz bolgárországi cziprovaczi Péter pap, igaz missionarius, az Szent Gyülekezetnek szóval proponál, mond és elõszámlál, annak hitelt adjon, mert õ is az megholt püspökkel együtt jöt ide, it lakot, fáradot, munkálkodot, és sok háboruságokat szenvedet, és mindeneket látot, hallot és tud. Kérjük mégis az Szent Gyülekezetet, leborult orcával kiáltjuk: bocsássa lelki vigasztalásunkra vissza ez levelünk mutató ciproai Péter papot, irván az mü kegyelmes fejedelmünknek, és kérjük lelki búzgósággal az Szent Gyülekezetet, hogy ez az klastrom ezután fügjön a erdéli custodiáktól, ki két napi járóföld hozzánk. Kit a menybéli Isten fizessen meg nagyságtoknak és a Szent Gyülekezetnek.
Nagyságtoknak és a Szent Gyülekezetnek engedelmes fia és juhai, fügvén az anyaszentegyháztól.
Datum Bacouiae in Moldauia, die 1. Aprilis 1653.
Én, Gelencze István, eskütbirája az városnak tizenkettõd magammal
Én, Köszin Balázs, régen város birája
Én, Bodor Gergely, régen város birája
Én, Zorat György, régen város birája
Én, Kadar György régen város birája
Én, Vincelerd Márton, régen város birája,
mostan pedig az fejedelem õ nagysága kulcsára.

Postscriptum
Kérjük azon is igen alázatosan az Szent Gyülekezetet, ne hidgyén ollyanaknak, kik szép szin alat fejedelmek pecsétivel is álnokul szoktak irni és busitani az Szent Gyülekezetet, kik az álnokságban járnak; minden dolgainkban igazán járunk és irtunk mü az Szent Gyülekezetnek.
Ez alázatos könyörgö supplicationkot városunk pecsétivel megerõsitjük.”"