"Pünkösd a moldvai csángóknál román jövevényszóval ruszáli.
FORRÁS: MOLDVAI MAGYARSÁG - 2002 JÚNIUS
A pünkösd ünnepét megelőző hosszabb-rövidebb böjtöt a Sermones Dominicales, magyarul Szentlélek adventje néven emlegetik.
Pünkösd szombatja régebben fürdési kötelezettséggel járt, amelynek középkori esetleg bizánci kultikus eredete aligha kétséges. Még a múlt század végén is apraja-nagyja lement a folyóra megmosakodni. Ha hajnalban történt, akkor ez a tisztálkodás hitük szerint távoltartott minden betegséget.
Minden népnél megtalálható volt valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása: volt, ahol a telet jelképező szalmabábot vízbe dobták, esetleg elégették. Mégis legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, a szaporodást akarták titokzatos, részben már értelmüket vesztett szertartásokkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz tapadnak. Az egyház, ha nem is tudta teljesen kiirtani, keresztény tartalommal iparkodott megtölteni őket. A tavaszi virágzásban mintegy a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek.
A furcsa ünnepségeket, amelyek nyilvánvalóan már csak töredékei voltak egy teljesebb, az európai emberiség primitívebb korszakába visszanyúló kultusznak, mulatság fejezte be. Általában a pünkösdi király volt a bálgazda, uralkodása azonban csak egy napig tartott.
A kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösdvasárnapján akarták királlyá koronázni, valakinek azonban még idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság egynapos dicsősége. A kedvezőtlen előjel elkerülése végett előrehozták pünkösd szombatjára.
A pünkösdi királyné archaikus alakja a pünkösdölés néven ismert ünnepi rekordációban manapság is él, sőt, Kodály Zoltán kóruskompozíciója révén már az urbánus magyarság tudatába is bekerült. Egyes részletei a Cantus Catholici (1651) pünkösdi énekével egyeznek. Tudjuk, hogy ez az énekgyűjtemény ősi élőszavas népi gyakorlatot is rögzített. Így feltételezhetjük, hogy a hagyomány már a magyar középkorban élt. Kardos Tibor szerint a pünkösdölés emlékeztet a májusi grófnő ünneplésére, amely Bologna városában már a XIII. században virágzott. A szokás a vándordiákok révén onnan terjedhetett el az Alpokon túli országokba, így hazánkba is. Meghonosodását tanúsíthatja, hogy a tavasz királynője ünnepe Nagy Lajos udvarában már ismeretes. Természetesen nemcsak a tavasz természetes öröme, hanem az egyházi ünnep liturgiája is tükröződik benne.
Dömötör Tekla a VII. századból idéz egy székelyföldi egyházi rendelkezést, amely szerint tilos a királynéasszony-ültetés, ami nyilvánvalóan a pünkösdi királyné kultuszára vonatkozik.
Említésre méltó, hogy a pünkösd az Árpád-korban keresztnévként is felbukkant. Viselője nyilvánvalóan erre az ünnepre született. Az időbeli távolság miatt kérdéses, hogy a Pünkösti családnév a keresztnévből származott-e.
A zöld ágat, a tavasz jelképét sok helyen ki szokták tűzni pünkösd hajnalán; az egész háztájékot feldíszítik vele. A hagyomány nyilván még középkori. Szívósságra jellemző, hogy XVII. századi evangélikus zsinatok határozata értelmében megtartandó az a szokás, hogy a diákok pünkösdkor zöld gallyakkal ékesítsék a szent épületeket.
Számos Máriát dicsérő kegyhelyünknek, így Csíksomlyónak is, pünkösd a búcsúünnepe.
Csíksomlyó már a XV. században jelentős búcsújáróhely volt. A ma ismert kegytemplom helyén álló egykori gótikus templomot 1448-ban szentelték fel Sarlós Boldogasszony tiszteletére. Értékét, szépségét nem a külső falai, hanem a benne és a köréje szövődött spiritualitás adja. A könnyező Mária-szobor ugyanis többször is megvédte a hozzá segítségért imádkozó csíki népet, ha valamilyen veszély fenyegette. Az évszázadok során egyre több hívő virrasztott éjszaka a kegytemplomban, és ment ki hajnalban a Salvator-kápolnához napfelkeltét nézni. E hagyomány a pogány korba, a napkultusz idejére vezethető vissza, ami a kereszténység elterjedésével tovább módosult, és a napba öltözött Szentlélek, Szűz Mária vagy Jézus imádásává alakult át, s él tovább ma is.
A liturgia szavaival: a Szentlélek hét ajándékával megújítja a föld színét, és betölti híveinek szívét. Lángra lobbantja bennük a "fervor caritatis" tüzét, a felebaráti szeretetszolgálat készségét, minden rászorulónak önfeláldozó gondozását.
Orbán Balázs írja, hogy a Széphavas tetején egy kápolna romjai láthatók, amelyet a Szentlélek tiszteletére emeltek. Ide gyűlt össze régen, minden pünkösdkor a kilenc moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésű fehér zászlókkal, azt énekelve: "Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére..." Itt találkoztak csíki testvéreikkel. Zászlóikat összeérintve, együtt mentek a somlyói búcsúra. Visszatérőben az egész nép elkísérte őket a Széphavasig. Itt miséztek mulattak, s jövő évre talákozást adva egymásnak, érzékenyen köszöntek el a távozó rokonoktól.
Ótalmad alá foljamodunk...
Ótalmad alá foljamodunk, Krisztusnak szent anyja, Mária,
kérem ó áldott szentséges szent nevedet,
hogy könyörgéseinket meg ne vessed,
meg ne utájjad a szükségünk, kérésünk, nyomoruságunk idejin,
hanem őröjz és ótalmajz meg münköt
mindenféle veszedelemtől
mindenkor dícsőséges és áldott szent szűz,
a mü asszonyunk, mü közbenjárónk, mü szószólónk,
engeszteld meg nékünk a szent fijadat,
mutass bé münköt,
ajájj bé münköt a szent fijadnak, a Krisztus Jédusnak,
ámmen!
[Özv. Bologa Mihályné Handóka Rózália, Szerbek.
Gyűjtötte: Tánczos Vilmos]
"
Pünkösd
- Részletek
- Találatok: 2330