1. oldal / 6
Írta: Végvári József(Lugossy József nyomán)
A hangrend legalább olyan fontos ismérve nyelvünknek, mint a ragozás, azzal a különbséggel, hogy sokkal kevesebbet tudunk róla. Ezért a kérdést öt lépcsőben fogjuk áttekinteni, egyre fokozódó nehézségi szinteken, minek során kiderül, mennyit tanítunk-tanulunk ebből iskoláinkban, majd az is, hogy miért olyan keveset.
Megközelítésünk csak kis részben fedi az akadémikus tudomány álláspontját - két okból: a) méltatlanul feledésre ítélt nyelvészünk, Lugossy nyomán a hangrendet (a szócsaládok mellett) a magyar szókincs alapvető szerveződési elvének tekintjük -illetve hogy egyáltalán szerveződési elvet ismerünk fel a szókincsen belül, ez ugyanis egyáltalán nem jellemző nyelvtudományunkra (az már inkább, hogy - az indogermán nyelvészet kaptafáival dolgozva - mereven tagad mindenféle szerveződési elvet a szókincset illetően); b) a ragozáshoz hasonlóan, a magyar néphagyomány, illetve szerves műveltség keretén belül megpróbálkozunk azzal, hogy világképi értelmezését adjuk a hangrendnek, amire a hivatalos tudomány berkein belül kísérlet sem történik; ehhez ugyanis képzettségük hiányzik, jogosultságukat pedig eljátszották.
- Előző
- Következő >>