Július elején hatvan közéleti szereplő – köztük számos akadémikus, országgyűlési képviselő, polgármester, volt vezető köztisztviselő – a köztársaság elnökéhez intézett nyílt levelet tett közzé, melyben az un. vagyontörvény alkotmányellenessége mellett érvelnek. Az aláírók meggyőződése szerint:

  • a nemzeti vagyon feletti rendelkezés joga nem a végrehajtó hatalmat illeti, annak kezelését közvetlenül a parlamenttől függő, önálló intézményre kell bízni;
  • a közfeladatok ellátására rendelt ingatlanokkal nem gazdálkodhat egy üzleti alapon működő részvénytársaság;
  • e vagyon elidegenítése az államot a cselekvőképesség, a társadalmat az önrendelkezés eszközeitől fosztja meg.

Akár igazuk van, akár tévednek, nyilvánvaló, hogy az állami vagyon teljes egészét érintő jogszabály jelentőségét tekintve megérdemelte volna a nyilvános mérlegelést. A törvény, amelyről szeptemberben ismét szavazni fog a T.Ház, szentesíti mindazokat a vitatott kormányzati intézkedéseket, melyek a közelmúltban és a közeli jövőben kórházak, minisztériumok, kulturális és oktatási intézmények ingatlanjainak értékesítése révén próbálják pótlólagos bevételhez jutattni a költségvetést. Korántsem magától értetődő tehát, hogy a nyári törvényhozási szünet előtt, vita nélkül, késő éjszaka megszavazott törvény miért nem tudta felkelteni sem a máskor oly harcias ellenzék, sem a sajtó érdeklődését.

Az aláírók abban a meggyőződésben léptek a nyilvánosság elé, hogy egy alkotmányunkat és nemzeti érdekeinket sértő intézkedést kell megakadályozniuk. Szeptember 3-án konferenciát szerveznek, levélben szólítják fel az országgyűlést álláspontjának felülvizsgálatára, tüntetésre készülnek, és az Alkotmánybírósághoz fordulnak, amennyiben a törvény elfogadást nyer.

Bencze Izabella Lányi András


Sólyom László
A Magyar Köztársaság Elnöke


Elnök Úr!

Alulírottak arra kérjük Önt, hogy az állami vagyonról szóló, a parlament által érdemi vita nélkül elfogadott törvényt előzetes normakontroll céljából, kihirdetés előtt juttassa el az Alkotmánybírósághoz.

Az Alkotmány 10.§(1) bekezdése szerint a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon, sorsáról tehát csak a nép képviselői rendelkezhetnek. A jelen törvény ezt a jogot a miniszterelnök által kinevezett tisztviselőkre, a kormány irányítása és felügyelete alá eső szervezetre ruházza, egyben felhatalmazza őket e vagyon értékesítésére. Közcélok ellátását szolgáló, nélkülözhetetlen ingatlanok válnak így kiszolgáltatottá a mindenkori végrehajtó hatalom döntéseinek. Ezzel elhárulnak az utolsó akadályok az állam tulajdonát képező középületek - kórházak, múzeumok, egyetemek, kormányzati épületek -, valamint a stratégiai vállalatok és a Nemzeti Földalaphoz tartozó termőföldek eladásának útjából.

Ez a törekvés meggyőződésünk szerint a legsúlyosabban sérti a közérdeket: az államot a cselekvőképesség, a társadalmat az önrendelkezés elemi eszközeitől fosztja meg. A nemzet vagyona elődeink áldozatos munkájának gyümölcse, a jövő nemzedékek öröksége. Megengedhetetlen, hogy ezt a vagyont most az államháztartás hiányának csökkentése céljából felélje, áruba bocsássa ugyanaz a kormány, amely a hiány felhalmozódásáért elsősorban felelős.

Elnök Úrtól, mint az ország alkotmányos rendjének legfőbb őrétől azt várjuk, hogy tegyen meg mindent e katasztrofális következményekkel járó kísérlet megakadályozására.

Budapest 2007. július 2.

Ács Margit, irodalomtörténész
Ács Sándorné, agrármérnök
Ángyán József, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő
Bagi Béla, országgyűlési képviselő
Bencze Izabella, a KVI volt igazgatóhelyettese
Bencsik János, tatabányai polgármester
Benyhe János, egyetemi tanár
Béres Tamás, lelkész, egyetemi oktató
Czakó Gábor, író
Dárday István, filmrendező
Darvas Béla, egyetemi tanár
Dercze Tamás, újpesti polgármester
Dux László, egyetemi tanár
Egedy Gergely, főiskolai tanár
Ekler Dezső, építész
Elek István, közíró
Ertsey Attila, építész
Fábry Sándor,
humorista
Farkas Ádám, képzőművész
Gáspár Csaba László, filozófus, egyetemi oktató
Gazsó Ferenc, egyetemi tanár
Gémesi György, Gödöllő polgármestere
Gerle János, építész
Granasztói György, egyetemi tanár
Gulyás Gyula, filmrendező
Gulyás János, filmrendező
György Lajos, tudományos tanácsadó
Hegedüs Zsuzsa, szociológus
Kajner Péter, közgazdász
Karátson Gábor, festőművész
Kelemen András, országgyűlési képviselő
Kiss Gy. Csaba, irodalomtörténész
Kollár István, egyetemi tanár
Krizsán András, építész
Kurutzné Kovács Márta, az MTA tagja
Lányi András, egyetemi oktató
Lovass Rezső, az MTA tagja
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke
Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke
Makovecz Imre, építész
Márai Géza, egyetemi tanár
Mellár Tamás, egyetemi tanár
Molnár Oszkár, országgyűlési képviselő
Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Alapítvány elnöke
Náray-Szabó Gábor, az MTA tagja
Nógrádi Zoltán, mórahalmi polgármester, országgyűlési képviselő
Osskó Judit, szerkesztő
Ö. Kovács József, történész
Pákozdi Imre, villamosmérnök
Pálinkás József, az MTA tagja, országgyűlési képviselő
Porogi András tanár,
iskolaigazgató
Schneller István, egyetemi tanár
Sipos József, történész, egyetemi oktató
Szakolczai György, professor emeritus
Szebedy Tas tanár, iskolaigazgató
Szilvási István orvos, egyetemi magántanár
Sztilkovics Szávó, pilisszentiváni polgármester
Varga Géza, agrármenedzser
Varga Zoltán Sándor, egyetemi tanár
Vida Gábor, egyetemi tanár
Zlinszky János, alkotmányjogász