Dr. Eva Maria Barki és Darvas-Kozma József plébános nyilvános levélváltása
Megdöbbentő és aggasztó, hogy Gergely Istvánt, a megbecsült és szeretett csíksomlyói Esperes-Plébánost el akarják távolítani híveinktől. Ezt az egyházi szempontból érthetetlen lépést csak bukaresti nyomással lehet megmagyarázni.
Gergely István – Tiszti – székely-magyar szimbólummá vált, mert az értéktelenített világban határozottan ki mer állni az alapvető európai éretékekért: a hit és a nemzet értékeiért.
A Gergely István elleni eljárás támadás ezen értékek ellen, ami azt jelenti: mindnyájunk ellen, a magyarság ellen is.
Védeni kell Gergely Istvánt! Védenünk kell az általa képviselt értékeket! Védekeznünk kell a jogellenes támadások ellen!
Ez most a mi közös ügyünk.
Bécs, 2007. júl. 2.
Eva Maria Barki
Tisztelt dr. Eva Maria Barki!
Önre mindig nagy tisztelettel nézek fel. Most viszont megdöbbentett az Ön „eltávolításról" szóló nyilatkozata. Aki római katolikus és hitében nem műkedvelő, az tudja, hogy a hatályos Egyházi Törvénykönyv 523. kánonja szerint a „plébános hivatalának betöltése a megyéspüspök joga, mégpedig a szabad adományozás útján. Ahhoz hogy valakit érvényesen plébánossá nevezzenek ki, arról az 521. kán. 1§. - 3.§-a rendelkezik. Az 538. kán. szerint a plébános elveszíti hivatalát a megyéspüspök által jog szerint végzett elmozdítás vagy áthelyezés révén. A nevezett esperes-plébános esetében áthelyezéséről van szó és nem eltávolításáról. Egyházi szempontból ez nem érthetetlen, hanem igenis az Egyházi Törvénykönyv és Főegyházmegyénk Zsinati Könyve szerint természetes, mert a főpásztor bármikor áthelyezheti a plébánost, ha lelkipásztori szempontok megkívánják. És ez nem bukaresti nyomás! Nem is értékeink feladása! A jogásznak írom: Cato amicus, magis amica Veritas!
Az aláírást, akiért gyűjtik, az illető plébános sokat dolgozott, ez az ő érdeme. A nemzetek apostola, Szent Pál, aki égett attól, hogy Krisztust hirdesse, mindig más helységekbe igyekezett. Ezért a tehetséges emberekre más helyen is szükség van. A papot viszont nem sajátíthatja ki magának, sem személy, sem közösség. Amúgy mi engedelmességet fogadtunk a papszentelésben, és nagycsütörtökön meg szoktuk újítani. Talán nem így van? És, akkor mi van?
Tisztelt Asszonyom! Főegyházmegyénkben most van az áthelyezések ideje. Higgye el, hogy senki ellen nem indult eljárás. Senki nem üldözi a nevezett esperes-plébánost, sőt védelme maga a főpásztor, és amit tesz nem is jogellenes.
A Szentlélek vezeti az Egyházat. Ez a hitünk, Krisztus Urunk szaván és a Szentlélek működésén alapszik. Fogadjuk el, hogy Isten a történelem ura.
A félretájékoztatás és aláírásgyűjtés helyett inkább az imádság ideje érkezett el. Inkább imádkozzunk azért, hogy az érintettek tudják elfogadni a főpásztor rendelkezését. A hívek is imádkozzanak azért, hogy legalább olyan jó legyen az új papjuk, amilyen eddig volt az elköszönő. És úgy viszonyuljanak az új plébánosukhoz, hogy öröm legyen neki is papnak lenni közöttük.
Tisztelt Asszonyom, ez most a mi közös ügyünk.
Csíkszereda, 2007. július 2.
Őszinte nagyrabecsüléssel,
Darvas-Kozma József, plébános
************************************
VERITAS NON MEDIA SED TOTA!
Válasz a szolidaritást Gergely Istvánnal kifogásoló Darvas-Kozma Plébános Úrnak.
Tisztelt Darvas – Kozma Plébános Úr!
Az Ön - nem nekem küldött, hanem az interneten elhelyezett –válaszlevele nagy meglepetést okozott. Ön mint csíkszeredai plébános nincs messze az érintett plébániától és ismeri az adott helyzetet. Azt is tudja és látja, hogy csupán az előzetes hír hallatára Gergely István távozásáról a híveit pánikhangulat fogta el, feszültség, szomorúság: egy egész egyházközség szenved. Ennek oka van. Ezek a tények, ebből kell kiindulni. Ezeket imádsággal sem lehet eltüntetni, hanem ezen okokkal foglalkozni kell.
Számomra, ügyvédi hivatásomban is, elsősorban mindig az embernek kell a központban állnia, és nem csupán paragrafusnak. Egy egész egyházközség és azon túl több ezer ember lelki állapotával szemben nem lehet közömbösnek lenni. A katolikus egyháznak még inkább kell a hívei lelki üdvösségére figyelnie és a lelkipásztori érveket szem előtt tartania.
De maradjunk először a probléma jogi részénél, mert Ön elsősorban jogi érvekkel akar meggyőzni arról, hogy Gergely Istvánnak el kell hagynia a plébániát. A felhívásomban nem akartam jogi érvekkel terhelni az olvasókat és híveket, mert nekik mindegy, hogy milyen jogi alapon elmegy a lelkipásztoruk, ez fáj a jogi argumentumoktól függetlenül.
A jogi érvek is Gergely István mellett és nem ellene szólnak.
Először:
Tudatosan és óvatosan az „eltávolítás" bővebb fogalmát használtam - amely nem is szerepel az Egyházi Törvénykönyben - mivel eddig még semmilyen írásos felszólítás nem érkezett meg és emiatt még nem is lehet tudni, milyen jogi alapra fog az Érsek Úr támaszkodni az eddig csak szóbelileg megfogalmazott kérését illetően: „áthelyezésre" vagy „elmozdításra", vagy más okra. Ön azt írja, hogy áthelyezésröl van szó. Ön ezt már tudja? Látta?...
Igen tisztelt Plébános Úr!
Ön hivatkozik egy római katolikus és hitében nem műkedvelő ember tudatára és idézi az 521 és 523 kánoni normákat.
Ezek a normák a plébános kinevezéséről (521) és a plébános hivatalának betöltéséről (523) szólnak, tehát egy üresedésben lévő plébániáról van szó. Ebben az esetben a megyéspüspök elvileg szabadon dönthet.
Ön az 521 és 523 kán. említi, de az 522 . kán. , amely a plébános kinevezésének az alapelvét tartalmazza, kihagyta, éspedig:
522.kán: „A plébánosnak állandósággal kell rendelkeznie, ezért meghatározatlan időre nevezzék ki; meghatározott időre a megyespüspök csupán akkor nevezheti ki, ha ezt a püspöki konferencia határozatilag megengedte."
A kánoni jog elve, hogy egy plébános állandóan maradjon egy kinevezett helyen, a meghatározott idő a kivétel.
Gergely Istvánt meghatározatlan és nem határozott időre nevezték ki. Nem változtat a dolog lényegén, hogy az említett Zsinat Könyvében 15 év időtartamról van szó. Egy törvénynek nincs visszaható hatálya, ez az Egyházi Törvényben is így van (9. kán.).
Tisztelt Plébános Úr!
Ön nem a hivatal elvesztéséről szóló normákat, hanem a plébános kinevezéséről szóló normákat idézte, így megmagyarázható a tévedés. Téved, ha Ön azt állítja, hogy "a főpásztor bármikor áthelyezheti a plébánost". Nem akarok jogi leckét adni, de nem mondhatnám, hogy minden római katolikusnak és hitében nem műkedvelőnek tudnia kellene, ezért hadd idéznem a kánoni jogot:
190 kán 2. §. "Ha az áthelyezés a hivatal birtokosának akarata ellenére történik, súlyos ok szükséges; a jogban elöírt eljárásmódot kell megtartani, mindig tiszteletben tartva az illetőnek azt a jogát, hogy ellenérvei kifejtse".
Ön ezt a Codex normáját nem idézte, tisztelt Plébános Úr, és azokat a normákat sem, amelyeket az áthelyezési eljárásban be kell tartani (1748 –1752), és amelyek nélkül egy plébános nem helyezhető át.
Tehát szó sincs arról, hogy "a főpásztor bármikor áthelyezheti a plébánost". Méghozzá a döntést felül lehet vizsgálni az egyházi bíróságokon, a végső szót Rómában mondják ki. Nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor, mert ez mindenkinek hátrányos lenne: a Plébános Úrnak, a híveknek, de elsősorban az erdélyi katolikus egyháznak.
Tisztelt Plébános Úr !
Kénytelen vagyok ilyen részletesen válaszolni, mert Ön a felét, és pedig a mérvadó felét kihagyta. Egyetértek Önnel : „.......magis amica Veritas !" De:
„Distribuanda Veritas non media sed tota !"
„Nem a fél, hanem az egész igazságot ki kell mondani"
Az Ön által említett félretájékoztatás tehát helyes, csak más irányban.
Tisztelt Plébános Úr!
Sem jogi, sem lelkipásztori érvek nem indokolják Gergely Atya áthelyezését, sőt az utóbbiak szigorúan megkövetelik az ottmaradását. Dr. Soós Szabó Klára nagyon szemléletesen felsorolta az argumentumokat. Ha abból csak a felét vesszük alapul, tiszta lelkiismerettel nem lehet egy áthelyezést támogatni. Az én lelkiismeretemmel ezt nem tudnám összeegyeztetni. Beláthatatlan következménnyekkel járhat.
Egyet értek Önnel, tisztelt Plébános Úr, abban, hogy Isten a történelem ura – és a történtek ura. Ezt szeretném kiegészíteni azzal a már híressé vált idézettel, melyet a Szent Atya XVI. Benedek 2006. szeptember 12-én a regensburgi egyetemen mondott:
„Nem ésszerűen cselekedni Isten természete ellen van."
Ilyen értelemben remélem, hogy ez az mindenki számára kellemetlen ügyet a keresztény hit, a jog és az ész alapján lehet megoldani.
Bécs, 2007 júl. 3.
Eva Maria Barki
Forrás: erdely.ma/hitvilag.php?id=26042
Darvas-Kozma József válasza dr. Eva Maria Barki asszonynak
Tisztelt Eva Maria Barki asszony!
Tudatom, hogy az Ön levelét a világhálón olvastam, ezért ott is reflektáltam. Válaszomban nem a szolidaritást kifogásoltam, hanem a „lehetséges" és „egyházi szempontból érthetetlen" magyarázatra épített üzenetet. Hadd idézzem Önt: „Megdöbbentő és aggasztó, hogy Gergely Istvánt, a megbecsült és szeretett csíksomlyói Esperes-Plébánost el akarják távolítani híveinktől. Ezt az egyházi szempontból érthetetlen lépést csak bukaresti nyomással lehet megmagyarázni.
Gergely István - „Tiszti" - székely/magyar szimbólummá vált, mert az értéktelenített világban határozottan ki mer állni az alapvető európai értékekért: a hit és a nemzet értékeiért.
A Gergely István elleni eljárás támadás ezen értékek ellen, ami azt jelenti: mindnyájunk ellen, a magyarság ellen is.
Védeni kell Gergely Istvánt! Védenünk kell az általa képviselt értékeket! Védekeznünk kell a jogellenes támadások ellen!
Ez most a mi közös ügyünk."
Tisztelt Asszonyom! Válasza nyomán megértem felhívásának rövid, és érzelmekkel telített üzenetét. Nem tisztem és nem szándékom, hogy vitába bocsátkozzak olyan valakivel, akire magam is felnézek. De a tisztán látásért szíveskedjék megengedni, hogy egy-két gondolatomat Önnel megoszthassam.
Tudom, hogy az igazságosság ellen vétenék, gyanúsítással, rágalmazással, ha valakiről olyat feltételeznék, amit az illető nem mondott vagy nem tett. Ha a főpásztor döntése mögött mindegyre az „ellenségnek" tartott Bukarestet feltételezzük, akkor az igazság ellen vétenénk. Egy feltételezésre épített állítás értéke annyit ér, amennyi annak valóságalapja, de ha nincs valóságalapja, akkor az állítás nyomán erkölcsi kára származik annak, akiről az üzenet szól, és azoknak is, akikkel ezt közölték. Ha ez így van, akkor a kárt okozó jóvátételre kötelezett.
Továbbá, minden papnak - így nekem is - elsőrendű feladata, hogy Istenhez vezesse a rábízott lelkeket, vagyis Krisztus-központúságra nevelje. A pap, amikor egy új helyre megérkezik, már akkortól fogva tudatában van annak, hogy egyre közeledik távozásának ideje is. Nemcsak dolgozni, hanem erre is fel kell készülni, sőt fel kell készíteni a híveket is, hogy amikor bekövetkezik a búcsú órája, ne essenek „pánikba". Ha a lelkek üdve vezeti a lelkipásztort, akkor minderre fokozatosan odafigyel, és csendben felkészíti övéit.
Ami a plébánosok kinevezésének és áthelyezésének jogi részét illeti, nem akartam részletekbe menni. Köszönöm Önnek, hogy ezt részben megtette helyettem és hivatkozott az 1748 -1752. kánonra, a tisztelt Olvasó tájékoztatására.
Tájékoztatás végett hivatkoztam a kánonokra, és nem meggyőzni akartam Önt arról, amint írja: „elsősorban jogi érvekkel akar meggyőzni arról, hogy Gergely Istvánnak el kell hagynia a plébániát." Nem erről írtam, sőt az esperes-plébános nevét le sem írtam, hanem arra hivatkoztam, hogy áthelyezésről van szó és nem „eltávolításról". Hogy mit jelent a „meghatározatlan időre" szóló kinevezés, azt megmondja a főpásztor. A Zsinati Könyvünk határozatait és rendelkezéseit a főpásztor hagyta jóvá és rendelte el. Ő a törvényhozó, és ő rendelkezhet úgy, hogy a törvény visszamenőleg is hatályos legyen. De ez itt mellékes.
Tisztelt asszonyom! Köszönöm, hogy idézte a 190 kán 2. §.-át: „Ha az áthelyezés a hivatal birtokosának akarata ellenére történik, súlyos ok szükséges; a jogban előírt eljárásmódot kell megtartani, mindig tiszteletben tartva az illetőnek azt a jogát, hogy ellenérvei kifejtse".
Csíkban május folyamán bérmálás volt. Bizonyára az érintett plébános és a főpásztor megbeszélték az áthelyezést. Amit beszéltek, az nem volt publikus, ránk nem is tartozik. Az bizonyosra vehető, hogy a főpásztort döntésében lelkipásztori szempontok vezették, és nem más. Talán ez a mérvadó fele az ügynek.
Ön azt írja, hogy „kénytelen vagyok ilyen részletesen válaszolni, mert Ön a felét, és pedig a mérvadó felét kihagyta. Egyetértek Önnel: „.......magis amica Veritas!" De:
„ Distribuanda Veritas non media sed tota!"
„Nem a fél, hanem az egész igazságot ki kell mondani"
Ez az „igazság" már nem rám, sem Önre, hanem a főpásztorra és az érintett személyre tartozik. Tudjuk, hogy van belső és külső fórum. Ami belső fórumra tartozik, az nem publikus (De internis non iudicat praetor). Talán az a ki-nem-mondott „mérvadó fél igazság" belső fórumra tartozik. Talán ez indokol mindent. Ezért hivatkozásom nem félretájékoztatás!
Ön hivatkozik arra, hogy „Dr. Soós Szabó Klára nagyon szemléletesen felsorolta az argumentumokat. Ha abból csak a felet vesszük alapul, tiszta lelkiismerettel nem lehet egy áthelyezést támogatni." Ehhez csak annyit fűzök, hogy a fentnevezett orvosnő plébániánk területén lakik, és közösségünkhöz tartozik.
Ezek után feltételezem, hogy az igazság általunk nem ismert „mérvadó felének" ismeretében, a főpásztor és az esperes-plébános úr jól döntött. Így ők is, én is az Ön felhívására válaszoló plébános, fontosnak tartjuk, amit XVI. Benedek 2006. szeptember 12-én a regensburgi egyetemen mondott: „Nem ésszerűen cselekedni, Isten természete ellen van."
Még azt megemlítem, hogy nyíltan szoktam beszélni és írni. Az áskálódás, az uszítás, nem volt soha kenyerem, sem a ködösítés, mert aki féligazságokat hangoztat, ködösít, gyanúsít, az egyszerűen rágalmaz, és az Igazság és az Egyház ellen vét.
Ezzel zárom újabb levelemet, és maradok Ön iránt őszinte nagyrabecsüléssel,
Csíkszereda, 2007. július 3.
Darvas-Kozma József, csíkszeredai plébános
Forrás: erdely.ma/hitvilag.php?id=26077