Mexikóváros egy parányi boltjának tulajdonosa egy Dávid és Góliát párharcához hasonló csatában legyőzte a világ legnagyobb üdítőgyártóját, a Coca-Colát.
Forrás: www.mfor.hu
Mikor a Coca mexikói leánya felszólította a tulajdonost, hogy szabaduljon meg a rivális cég kóla-termékeitől, különben beszüntethetik a szállítást, az asszony megelégelte az egyre agresszívebb multinacionális cég zaklatását.
A hölgy a mexikói versenyjogi hatóságokhoz fordult, akik 68 millió dollárra büntették a Coca-Colát. Chavez asszony közölte, hogy őt nem lehet úgy eltaposni mint egy hangyát. A cég természetesen tagadja, hogy bármilyen törvény ellen vétett volna és fellebbezést nyújtott be az illetékes hatóságnál, értesült a BBC.
Az eset nem egyedi, hiszen az egész 2002-ben kezdődött még Peruban, mikor egy bolt az új, rivális Big Cola termékeit is forgalmazni kezdte. A Big Cola természetesen Chavez asszony boltjában is jól ment, hiszen számottevően olcsóbb, mint a Coca vagy más nagy cég termékei.
A 68 millió dolláros büntetésből 13 millió dollárt közvetlen Chavez asszony bejelentése miatt, míg a további 53 millió dollárt a Pepsi panaszai miatt rótt ki a versenyhivatal.
A Cocacola-ügynökök, Pisti, és az LMV! elhárítása (www.indymedia.hu)
Új tipusú vörös veszedelem fenyegeti szép és nevető arcú ifjainkat. Hanem "ahol nagy a veszély, ott közeleg a megmentő" írta Hölderlin, és valóban, pécsi barátaink fölvették a harcot a fekete cukros métely ellen. AZ ÉV KÉMTÖRTÉNETE AZ Indymedián!!!
A REJTÉLY
----------
Több száz piros papiros. A titok megfejtéséhez végül nem vettük igénybe az ismert jövőkutató szakértő paraszpyché segítségét, hanem magunk jártunk utána.
Szépen leszedegettük a papírokat a falakról, és beraktuk őket a helyükre, azaz a kukába.
De alighogy ezt megtettük, már kint voltak a falon az újabbak.
TITKOK ÉS FÉLELMEK
-------------------
A papírokon látható szöveg titkosügynök toborzónak tűnt. A Coca-Cola keresett beépítendő téglákat közöttünk.
Napokon keresztül folytattuk a tisztító munkát, de a papírok csak nem lettek kevesebben.
Így arra a következtetésre jutottunk, hogy a kémek már beépültek a közösségbe, sőt talán köztünk is van egy!!
A KÜLDETÉS
------------
Ettől kezdve mindenhol kémeket kerestük, és már ráállt a szemünk a piros színre. Mindenhol őket figyeltük, és tudtuk, hogy küldetésünk van. Meg kell találnunk közöttük a fődémont, aki a kis démonokat szüli, hogy likvidaljuk, és utána kikapcsolhassuk a többi kisdémon-ügynököt! (A Nintendón mar begyakorolt hadmozdulat)
És egyik nap eljött a mi időnk:
A BEVETÉS
-------------
- Pisti. Érdekli a PR világa, jól kommunikál, intelligens, és beszél angolul. Hallgat rá a környezete. Dinamikus személyiség, aki jól mozog az egyetemi diákéletben. Nyitottan áll a világhoz. Nem hozza zavarba egy PC. Nappali tagozatos és harmadéves.
Igen, Pisti a "Mátrixok és differenciálegyenlet-rendszerek" előadás 15. percenek 36. másodpercben hanyag mozdulattal egy piros alumínium dobozt helyezett az asztalara jól látható helyre, melyen a következő felirat volt olvasható: Coca-Cola.
Miután ezt megtette, körbenézett, köhintett egyet, a doboz fele nyúlt, és beleivott. Miután letette, jelentőségteljesen újra körbetekintett, és finoman meghúzta a szemöldökét.
Akkor mindenki őt nézte. Pistit.
Ez volt élete legboldogabb napja.
De az utolsó.
Pisti az óra után egyedül ment haza.
Legalábbis ő így tudta. Mi tudtuk, hogy nem igaz.
A haza előtt elkaptuk hárman, "X" lefogta, "C" a WSF Chartából és a Bibliából olvasott fel neki, én pedig közben biokajával tömtem.
"1. Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgaság házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!"
Pisti bőgni kezdett.
"...szemben állnak a neoliberalizmussal, a tőke világuralmával és az imperializmus bármilyen formájával..." - hangzott az ige, melyet "C" mennydörgő hangon kiáltott a kietlen utcák rideg végtelenjébe.
És ekkor Pisti táskája felszakadt, és a bioélelmiszermorzsákkal finoman hintett aszfaltra többszáz piros szórólap és plakát ömlött ki.
Elengedtük őt, lehajoltam hozza, és mélyen a szemébe nézve egyetlen szót mondtam: "Megtisztultál".
"Köszönöm" - suttogta szinte alig hallhatóan.
A papírok hirtelen lángolni kezdtek, a sűrű felhők utat nyitottak a nap sugarainak, és a lángoló szórólapokból egyetlen mondatrész világlott ki: "...munkádért még meg is fizetünk...".
Többe nem láttuk emberünket, senki nem tudja mi lett vele.
A mi küldetésünk viszont itt nem ért véget, azóta is keressük a további téglákat, komolyabban is felvetődött bennünk, hogy esetleg hármunk közül egyikőnk spion lehet, ezért sorsot húztunk, és mivel "X" veszített, ezért "C"-vel rituálisan felfaltuk őt.
Most ketten vagyunk.
Megfogalmaztunk egy levelet, és arra kérnénk mindenkit, hogy az elnyomó titkos szövetség elleni küzdelmünkben segítsen minket azzal, hogy elküldi aláírva a következő címekre:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Köszönjük!
[Az elhárítás]
A LEVÉL
-----------
Kedves Nikolett!
Ezúton szeretnék jelentkezni a diákmarketinges munkára.
Engem érdekel a PR világa.
Jól kommunikálok, intelligens vagyok, és beszélek angolul.
Hallgat rám a környezetem.
Dinamikus személyiség vagyok, aki jól mozog az egyetemi diákéletben.
Nyitottan állok a világhoz.
Nem hoz zavarba egy PC.
Nappali tagozatos (!) vagyok.
Ráadásul magyarul is tudok beszélni, sőt írni-olvasni is.
A Cola nevű íztelen, cukros löttyről pedig az a véleményem, hogy simán be kéne tiltani, mert több lyukas fogért és cukorbetegségért felelős, mint bármelyik termék az emberiség történetében. Ezen véleményemet eddig is megosztottam a rám hallgató környezetemmel, de ha ezentúl a Coca-Cola még fizetni is hajlandó ezért, akkor majd kétszeres erőbedobással kampányolok. Különösen szimpatikus húzásnak tartom, hogy diákokat béreltek fel, hogy kampányoljanak barátaik körében. Én ezt tovább is fejleszteném: azok a veletek szerződött óvodások, akik sikeresen kihisztiznek a szüleikből egy kétliteres lónyálat, kapjanak díjazásként egy kojak-nyalókát. Ezt el lehetne számolni természetbeni juttatásként, így az ovisoknak még adóbevallást sem kell majd készíteniük.
Ez utóbbi marketingötletem díjazását is megbeszélhetnénk az állásinterjún, amire reményeim szerint mihamarabb sor kerül.
Volt, aki nem tudott ellenállni az ajánlatnak, és jelentkezett a fekete ital vörös hadseregébe:
"Kedves Coca-Cola!
Olvastam hirdetésüket, hogy diák marketingest keresnek az egyetemi ifjúság körében.
Úgy érzem, a leírás illik rám: kosarazom, golfozom, egy haverommal honlapszerkesztésbe nyomulunk, a pörgésben is van némi gyakorlatom, ha minden jól megy hamarosan beindul egyetemünkön a Wi-Fi hálózat, amit én kezdeményeztem pár laptopos haverommal.
Szerintem a trendység belülröl fakad, természetesnek érzem, hogy márkás cuccokban járok, hogy igyekszem magam számára
a lehetö legjobb körülményeket megteremteni.
Szívesen részt vennék a Coca-Cola népszerüsítésében, - eddig is ezt ittam, ha eztán még fizettek is érte, ha érdekes munkát végezhetek, pláne megéri.
És ha már itt tartunk: szívesen terjeszteném a Pall Mall cigarettákat is. Azzal nem Ti foglakoztok? De pár forintért rádumálom a legjobb haverjaimat is a heroinra is. Vagy ne adjam el anyám sírját parkolónak? Ha lesz gyerekem, hívhatnánk Fantának? Na? 2 milláért a tietek! Erre nem akartok felvásárolni?
És van olyan akciótok, hogy ingyenes fogorvosi kezelést, inzulinkúrát sorsoltok ki a rendszeres kólafogyasztástól megbetegedö balekoknak?
Nem szégyellitek magatokat?
Maradok a legkiválóbb tisztelettel: