(Szentéletû remete.)
Érdy-kódexben lelhetõ legendájában Subiaco egyik sziklabarlangjában böjtölt három esztendeig. Az ördög cselvetése ellenére, aki arra tört, hogy élete végéig böjtöljön, csak húsvét napon lejárt a penitenciája.
A Jóisten ugyanis ekkor egy környékbeli plébánossal élelmet küldött neki. Pestispatrónus; pestisjárványkor a hívek „Szent Benedek keresztjét" akasztották a nyakukba. Névünnepe a tavaszi napéjegyenlõség napja: egyik archaikus népi imádságunk eképpen emlékezik meg róla:„Kertye, kertye, paradicsomkertye,
Négy szögletibe négy angyal,
Közepibe szent oltár,
Benedekben mennyei szép rózsa..."2
Az ismert népi regulában: "Sándor, József, Benedek zsákkal hozza a meleget". (A három hõs kocsmázik. Mátyás korbáccsal veri ki onnan õket. Az ajtóban egymásba botlanak, zsákjuk kiszakad - egyszerre, átmenet nélkül meleg támad, minden jég olvadására.) Napján a gyerekek forogva, ugrálva, hajadon fõtt kiabálták: „Benedek, jönnek a jó melegek!" A göcsejiek azt tartják, hogy Benedek engedi ki zsákjából a bogarakat. A napján szentelt fokhagymát, a „benedekhagymát" felfúvódott, hasfájós marháknak kenyérben adták be. Szárának fõzetjét Zalaszentbalázson elmezavar ellen tartották foganatosnak. Az Alföldön e napon hagymát duggattak, amelyet „benedöki hajma" névvel illettek. Bertalan napján szedték föl. A háztetõre tették, ott két vagy három napig a Nap szárogatta, éjszaka a harmat gyengítette; nappal s holddal áldatott. Fõzetével tífuszos beteg fejét, hasát mosták meg.
Termésfakasztó nap a fûre, termõnap, ültetõ idõ a fokhagymára. Dörgésével szárazságra utaló negyvenes nap.
Forrás: Molnár V. József: Kalendárium