A magában harmóniát kialakító vagy arra törekvő, az ébredésen már keresztüljutott társaink már felkészültek arra, hogy egy közösségbe beilleszkedjenek és annak hasznos, tevékeny tagjai legyenek. Tudjuk már, hogy az igazi boldogságot úgy tapasztalhatjuk meg, ha másokat boldoggá tudunk tenni. Ebből fakad az a hozzáállás, hogy nem kivenni, kapni, hanem bevinni, adni akarunk valamit a közösségnek. Figyeljük meg, hogy családtagjaink, barátaink úgy viselkednek, mint egy tükör. Saját boldogságunkat csak úgy élhetjük meg, ha belenézünk ebbe a tükörbe, azaz a másik ember arcába. Az örömszerzéssel ezeket a tükröket fényesítsük tisztára, amiben a másik ember ragyogásán keresztül leszünk boldoggá.