
Amikor olvasni kezdtem Harangozó Imre új könyvét, még nem sejtettem, hogy lehetséges megoldást, vagy legalábbis némi magyarázatot találok benne a magam számára érthetetlen, vagy inkább különös jelenségekre. 2008 nyarán olyan későbronzkori temetőre bukkantunk a visegrádi Lepence-strand területén, amire eddig nem volt példa. A kövekkel körkörösen jelzett sírok száma megközelítette a hetvenet, ami egyedülálló jelenség az urnamezős kultúra temetkezései esetében. Amikor a régész belép a mintegy 3000 évvel ezelőtt eltemetettek birodalmába, onnan szinte mindaz hiányzik, ami Harangozó Imre könyvében benne van. A kőkörök közepén, vagy szélén, néha kővel fedetten kis gödörben nyugszanak az elhunytak hamvai, több-kevesebb edény, urna, bögre vagy tál társaságában, esetenként némi bronztárggyal (tű, spirálcsövecske, lemeztöredékek stb.) együtt. És csend. Sem megfejtésre váló kultikus motívumok, sem jelképek, sem különös díszek, semmi több.