– Koncz Balázs és a barátai hol jártak a nyáron? Koncz Balázs:–Dél-Svájcban jártunk, Piemonthoz Olaszországhoz közel, egy magyarul Hunvölgy névre hallgató szűk kis völgyecskében, ahol egyes kutatók, illetve a helyi hagyomány álláspontja szerint Attila hunjai telepedtek meg. – Előttünk a monitoron egy gyönyörű látkép a völgyet mutatja. – Apró kis falvakból áll, hét-nyolc kis település. Ebből kettő az, ami igen ősi, a hagyomány szerint a legősibb Penszék és Ajer. Penszéknek a neve is magyar hangzást mutat, százhúsz-százharminc éve volt saját nyelvük, ami a feljegyzések szerint a magyarhoz volt némiképp hasonló, itt latin és olasz beszűrődésekkel. Az biztos, hogy minden ott ismert európai nyelvtől távoli nyelv volt, és ez sajnos mára eltűnt. Szavak, szórványszavak maradtak. Ezekben a kis boronaházakban laknak mai napig, amilyet a Kárpát-medencében meg lehet találni. A boronaház ismert: kézzel bárdolt, boronákból ácsolt durva illesztésű nagy ház, igaz, hogy parabolaantenákkal és egyebekkel kiegészítve, de a mai napig ebben laknak. Helyi sajátosságokkal; a hegyvidékből adódóan palával van fedve, a rágcsálók ellen lábakon áll. Rengeteg olyan dolog kiegészíti, többek között a rovásjelek, motívumok, színek, festmények, virágok, a tulipán… ami Svájcban idegen, elüt. Sokszor ez a tulipánmotívum piros-fehér-zöld díszítéssel jelenik meg a házon, ezt mutatom is, ez egy nagyon régi egy 1799-es ház. Ez egy napkerék amely székelykapukon, kopjafákon tömegével fordul elő, nagyon ismert, ősi hun, magyar jelkép. – Ugyanaz, mint amit a gyerekek körzővel legelőször rajzolgatnak, egymáshoz illesztve a képköröket. Elég sok képet, felvételt készített a temetőben; miért? – Egyrészt családi indíttatásból: a feleségem rokonai… az én feleségem Salamin-lány, akinek, azt hiszem, még az ükapja onnan vándorolt be Magyarországra. A különös, hogy a Salamin nevet ők is Salaminnak ejtik, a vezetéknevet teszik előre és utána a keresztnevet. Megdöbbentő volt, a falu főutcájába beérve a cégtábláknak legalább a fele Salamin. Pierre, Henry, és a vezetéknév-keresztnév sorrendre nem igazán ismerünk Európából példákat. – Elképzelhető-e, hogy valóban a hunok leszármazottai lakják ezt a dél-svájci völgyet, Kiszely István professzor úr? Kiszely István:– Két elgondolás van a völgy benépesülésére. Az egyik, amit az aniviádok maguk mondanak, hogy Attila hunjai amikor visszajöttek a catalaunumi csatából, akkor beszorultak ebbe a völgybe. Ott találtak maguknak bujdoklási lehetőséget. Összeházasodtak helyi hölgyekkel és ott ma a aniviádok az ő utódaik. Ez az egyik. A másik Vajai Szabolcs elgondolása, aki az aniviádok, valdamiék bejáratánál kalandozó magyar sírokat tárt fel. Ő felteszi a lehetőségét annak, hogy esetleg kalandozó magyarok telepedtek be, de ő is nyitva hagyja a hun származtatást. Amikor Svájcban dolgoztam, a svájciak kivittek ebbe a völgybe, összehoztak egy savioze nevezetű szioni kórházigazgatóval, vágott szemű, tényleg hunos magyar típus, ő aztán összehozott a helyi orvosokkal, ott éltem a svájci Hunvölgyben, készítettünk rengeteg fényképfelvételt, az orvosokkal, ápolónőkkel és a védőnőkkel nagyon sokat tárgyaltunk. Gyerekek mongolredővel születnek – ez azt jelenti, hogy a szemhéj fedi a könnycsatornát. A gyerekek egy része mongolfolttal születik, ami egy kis pigmentfolt vagy szőrpamacs. A vércsoport teljesen megegyező, sőt a vérsavóban lévő ellenanyag-megoszlás a magyarokéval, és Svájcban egyetlenegy helyen nincs ilyen. Összeszedtünk íráselemeket, fényképeztünk egy házat, amiben voltak rovás jellegű felírások, csodálatos ősi motívumvilág, életfa, mindaz, ami a magyar népművészetre, az ősi magyar kultúrára jellemző. – Lényeges-e a kutatások szempontjából, hogy e parányi terület hunok ivadékai által lakott-e vagy nem? – Egy lényeg, amit ők tudnak magukról és büszkék is, hogy nem svájciak; nem cölöplakók vagy helvétek utódai. Úgy tudják, hogy ugye a Belső-Ázsiából érkezettek utódai. Hogy most Belső-Ázsiából a hunok, vagy honfoglaló magyarok, ebben az esetben nem olyan nagy a különbség, mert a magyarok a régi történelemkönyv szerint három hullámban jöttek be, a negyedik század derekán, 361-ben bejöttek a hunok Belső-Ázsiából, közbülső területen, a Csuh-völgyében éltek a Közép-Ázsiában időszámításunk után 91-ben szétesett hun törzsszövetség tagjai közül. Utána ott maradnak a törzsszövetség tagjai, első, második török, vagy türk törzsszövetségé. Az első törzsszövetségből bejönnek 568-an az avarok, más úton és más időben, több hullámban persze a hatszáz-hétszázas években is, az ottani második türk törzsszövetségből szerveződnek az onogurok, ezek a magyarok ősei, bejönnek szintén Belső-Ázsiából ugyanazzal a nyelvvel, kultúrával, élettani jegyekkel, most már tudjuk, vércsoporttal, bőrrendszerekkel, amiket vizsgálunk, és ez csodálatos bizonyosságot ad. Akikhez a jászok és a kunok hozzáköltöznek, és szegény László Gyula bácsi küszködött a kettős honfoglalásért abban az ideológiai zűrzavarban, amikor ez is egy nagy eredmény volt, hogy a késő avarok a fehér magyarok voltak és Árpád népe a fekete magyar, és tulajdonképpen ők is magyarok voltak. Ma már ezen túl vagyunk, és a régi ideológiát valljuk, mert a régiek tudtak mindent, hogy a hunok is ugyanolyan nyelven, kultúrával érkeztek, avarok is magyarok is. A hunok utódai 453-ban Attila halálakor egy része elment a Csigle mezőre, onnan benépesítik Erdélyt, ők a székelyek elődei. Aztán jönnek be a Kárpát-medencébe az avarok, senki ki nem irtotta őket, megérték a honfoglalást és a mai napig itt élnek közöttünk. – Az elmúlt esztendő Attila jubileumi éve volt, akár születését, akár halálát tekintjük. – Attila volt az első évezrednek a legnagyobb volumenű uralkodója. Butaságokat írnak róla a nyugati sajtóban és a nyugati szerzők, most is 2003-ban jelent meg egy nagy Attila-könyv német nyelven. A hátoldalán az van, Attila nagy király, Afrika-Ázsia-Európa között száguldozott, pusztított. Szerencsétlen Attila 403-ban a Duna mentén született, és sem Afrikában, sem Ázsiában nem cikázott, viszont az első évezrednek egy olyan volumenű uralkodója volt, amelyet most próbálunk értékelni. Ő volt az, aki az egységes Európa gondolatát felvetette, egészen más szemszögből, mint az európai uralkodók. Ott volt udvarában Rója Aeceus barátjával, Attila Rómában nevelkedett. Ott voltak a bizánciak, ezt leírja Priszkosz rétor. Ott voltak a gótok, germánok, Attila tudjuk, több nyelven beszélt, görögül, latinul, germánul, törökül. A török volt az ő nyelvük, most már a régi magyar írásjelek megfejtésével tudjuk, hogy türk nyelven beszélt, tehát olyan uralkodó volt, ami unikum volt Európában. A Római Birodalom szétesőben volt, rómaiak hívták be a hunokat a Kárpát-medencébe. Gondolom, 361-ben és egy teljesen más gondolkodásmódot hozott be Európába, amit Európa nem ismert. Szarvakkal, kutyafülekkel írják le Aemianus Marcellinus soha életében egy hunt, egy belső-ázsiai embert nem látott. Aztán leírta, hogy a hunok vért isznak, csecsemőket ölnek. Ezt a képet szerettük volna mi a Magyar Ház kiadó segítségével… talán a héten vagy a jövő héten valamikor megjelenik egy nagyon szép kötet, amely csak arról szól, hogy Attila milyen nagy uralkodó volt, milyen elgondolásai voltak, milyen gyönyörű volt a palotája. Egyesített egy keleti ízlésvilágot egy európaival. Ez volt az egész magyar őstörténetnek a félrevezetése; vedd el a nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz, ez a napóleoni mondás, 1805-ben mondta Francois Talleyrandnak Napóleon Bécsnél, amikor a magyarokon akart átmenni. És akkor azt a gyönyörű őstörténetet, amit az 1700-as évek végéig mindenütt tanítottak, tudtak vallottak, hittek az emberek – ezt az őstörténetet elvették és egy olyan néppel hoztak minket kapcsolatba, gyűjtögető halászkultúrájú néppel. Nagyon szeretjük, én is voltam finnugor területen, nagyon kedves, jó népek, de semmi közünk hozzájuk; és most vagyunk abban a pillanatban, régen a történelmet történészek, nyelvészek írták, most átvette a természettudomány, és most a nagy európai DNS-vizsgálat alapján egyértelmű, nem mi, magyarok, hanem Stefansky, a Varsói Egyetem rektora írta így le, hogy a magyaroknak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz. Legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai hugurok. – Vajon miért maradtak ott ebben a völgyben Attila hunjai, ki ellen kellett menekülniük? – Attila a catalaunumi csata után, ugye ott nem ütközött meg Aeciussal, mondta neki Aecius, te is vesztenél húszezer embert, én is vesztenék húszezer embert, ne ütközzünk meg. Elég nyomorult időben, és éhesen jöttek vissza és ott olyan közösséget tudtak kialakítani maguknak, amely máig megmaradt. Büszkék arra, hogy ők mások, mint a helvétek. 1935-ben volt egy nagy katasztrófa náluk, hatalmas vizek jöttek, elöntötték a házaikat és Magyarországra menekültek. Nem gondoltak soha arra, hogy ne haza jönnének a magyarokhoz. Negyven családot az ország örömmel fogadott és egyedül ide jöttek. – Mit kezd ezekkel az információkkal, fotókkal Koncz Balázs? Koncz Balázs:– Nekünk ez volt az első utunk, de tovább folytatjuk a megkezdett, felvett kapcsolatot. – Az egyik képen íjászokat láttam. – A sógorom, aki egy honfoglaló famíliának a tagja, és mi vagyunk itt, ez nem beállított kép, csakugyan íjaztunk ott a helyiek nem kis meglepetésére. Óriási élmény volt. Ezen a helyen, ahol Attila egy kis seregrésze volt valaha, és telepedett le, és ez a mi családunk, vagyis hát a gyermekeinkben folyó vér is onnan származik. Óriási élmény volt itt felajzani a visszacsapó íjat. |
![]() |
Benkei Ildikó
A teljes szöveg itt olvasható.
Forrás: Magyar Rádió