Évente más tájegység mintakincsét örökítik meg

Székelykapu-múzeum

A Szejke Szépteremtő Kaláka alkotótáborban, évente más-más vidék mintakincsét örökítik meg a résztvevők. Tavaly például Gyergyó- és Csík-vidék mintakincsének megörökítése szerepelt a programban, idén a Homoród vidékének a megörökítése a rendezvény célja. Kiemelt fontosságúak az alkotótábort megelőző szakmai kirándulások is, hiszen a résztvevők a helyszínen megtekinthetik azokat a mintákat, amelyek alapján a tábor ideje alatt dolgozhatnak. A kirándulásra természetesen ez alkalommal is sor került: Homoródszentmártonban, Szentpálon és Oklándon templomlátogatás szerepelt a programban, Vargyason pedig Máté Ferenc fafaragóhoz látogattak el az alkotótábor résztvevői. Homoródalmáson a kötélverés tudományába nyertek betekintést, Lövétén pedig a tájházat tekintették meg a táborozók.

A Szejkefürdőn ottjártunkkor nagy volt a sürgés-forgás, a szabadtéri asztalok mellett szorgos kezek szőttek, varrtak, bútort festettek, sőt nem mindennapi látványban is része lehetett a nézelődőnek: két nagyobb asztalnál javában zajlott a kevésbé ismert régi népi mesterség, a nemezelés oktatása. – Juhgyapjúból készül, szappan és meleg víz, nagyon sok idő és türelem szükséges hozzá – lényege, hogy a finom, puha gyapjút össze lehet állítani, a gyapjúszálak össze tudnak kapaszkodni – magyarázza a nemezelés mikéntjéről Jónás Emese foglalkozás-vezető. Az állandó tevékenységek – bútorfestés, fafaragás, szövés-hímzés, csomózás – mellett időszakos tevékenységek: viseletkészítés, gyöngyfűzés, csuhéfonás és csontfaragás, illetve az említett nemezelés oktatására is sor került. Bán Erzsébet főszervező elmondta, a már hagyományosnak számító tevékenységek mellett, az idei tábor újdonsága a batikolás művészetének bemutatása. Annak ellenére, hogy ez nem kimondottan vidékünkre jellemző tevékenység, a szervezők fontosnak tartják, hogy a tanulók ízelítőt kapjanak ismeretéből. A táborozóknak ugyanakkor nemcsak gyakorlatból kell jeleskedniük, a táborban tanultakból elméleti vetélkedőt, vizsgát is szerveznek számukra, ott dől el, mennyire figyelnek a szakmai előadásokon a fiatalok.

– Mivel már nyolcadik alkalommal szervezzük ezt a tábort, minden évben más tájegységet próbáltunk megismerni a bútorfestés terén is – veszi át a szót a bútorfestő csoportot irányító Tifán Irén, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség udvarhelyi szervezetének elnöke. A gyerekek a kirándulás alatt összegyűjtötték, lerajzolták a motívumokat, és azok alapján festik a kisebb-nagyobb tárgyakat, kulcstartókat, fogasokat. A bútorfestés iránt valóban nagy volt az érdeklődés, a táborozók csaknem fele választotta ezt a tevékenységet. – Már negyedik éve, hogy részt veszek ebben a táborban, azért járok vissza, mert szeretek festeni, és jól érezzük magunkat, kikapcsolódunk az iskola után egy kicsit. Minden tevékenységet megpróbálok – bogozást, gyöngyfűzést, nemezelést is –, de a bútorfestés az, ami a leginkább érdekel – mondta a zetelaki Bíró Emese. Szintén a bútorfestők körében találkoztunk Simon Gotthárd Anna bútorfestővel – a Székelyudvarhelyen élő, nyugdíjas homoródalmási tanítónő előadóként gyakori vendége a népművészeti táboroknak. A szervezők elmondták, nagyon sok a visszajáró táborozó, de természetesen mindig akadnak új jelentkezők is, ugyanakkor a tanulók legtöbb esetben nem itt ismerkednek a foglalkozásokkal, legtöbbjük gyakorolja már valamelyik népi mesterséget. Az egyik legrégebbi táborozó, a székelyudvarhelyi Vajda Ildikó éppen a nemezelést gyakorolta – a nyolcadik éve rendszeresen visszajáró táborozó érdeklődésünkre elmondta, számára mindig nagy élményt jelent évente részt venni a rendezvényen.

– Azért vagyok itt, mert nagyon szeretem, és annak ellenére, hogy hímző vagyok, minden szakág csínját-bínját kipróbálom.

Bán Erzsébet sajnálatát fejezte ki, hogy a népművészeti szövetségnek nincs lehetősége egy állandó kiállítás szervezésére, a nyolc év munkájából, hiszen a táborokban készült festett bútorok és kézimunkák már alig férnek a szövetség egyetlen teremből álló székhelyén. A népművészeti alkotásokat, mint minden évben – néhány hétig – bárki megtekintheti, pénteken a tábor zárómomentumaként a Hargitai Megyenapok keretében kiállítás nyílik belőlük a székelyudvarhelyi Művelődési Házban. A szervezők köszönik a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Tanács, a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal, a Communitas Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a székelyudvarhelyi Cimbora ház munkaközösségének támogatását.

Szejkefürdő

 Székelyudvarhely észak-nyugati részén, a város szélétől 1 km-re, a Szováta felé vezető műút mellett, a Horvás és Nagykő nevű erdők közötti völgyben fekszik. A lankás hegyoldalról az erdők lenyúlnak a fürdőtelepig. Az 504 m magasan fekvő fürdő gyógyvizét 1766 óta ismerik: sebeket és bőrbetegségeket gyógyít. A fürdő terültén levő gyógylápból (tőzegláp) záptojás szagú, kéntejtől opálos, zavaros forrás tör fel, amelynek vizét 11 kádas meleg fürdőben gyógyításra használják. A meleg fürdő mellett egy 16 x 33 méter kiterjedésű medence épült. A telep felső részén borvízforrás tör fel, amelynek vizét egykoron bivalyos szekérrel korsókban szállították a városba. A fürdő vizét reumás, légúti és bőrbetegségek gyógyítására, a borvízforrásét gyomorbántalmak kezelésére, reumatikus, szívérrendszeri valamint idegbetegségek gyógyítására alkalmazzák. A fürdő báró Orbán Balázs tulajdona volt, akinek síremléke a Szejke oldalban felállított székelykapu múzeum végében fekszik.

Vofkori György: Székelyudvarhely - Várostörténet Képekben című könyvéből

A SZEJKE Székelyudvarhelytől észak-nyugati irányban, az egykori Szombatfalva határában , a Parajd felé vezető országút mentén, a várostól 3 km-re, a Sóspatak völgyében fekszik Szejke fürdő. Létezéséről az első híradás 1766-ból származik Kibédi Mátyus Istvántól, aki Diaetetica című munkájában említi, hogy „ a város közelében levő forrás szürkés, tengervízhez hasonló büdös vize gyógyítja a sebeket és bőrkiütéseket". A fürdőtelep történetét Bányai János, a tudós geológus-tanár foglalta össze Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai című könyvében: „ A fürdőtelep kialakulása és 1880 körüli állapotára jellemző adatokat közöl le a szokott alaposságával maga a tulajdonos, Orbán Balázs, akinek az eddig nyilvánosságra nem került, úgy látszik hivatalos célból készült leírását a vármegyei leltárban levő eredetije után a következőkben hozzuk ez alkalommal nyilvánosságra, már csak az írójuk iránti nagy tiszteletük kifejezése miatt is. A leírás a maga teljes eredetiségében a következőként hangzik, s bizony még ma is mintául szolgálhatna." És következik Orbán Balázsnak A Székelyföld leírása-beli Szejke részletnél jóval későbbi keletű leírása. Szerinte: „ A Szejke áldásos gyógyforrását egy pásztor fedezte fel a 40-es (1840) években, ki a Sóspatak mocsárai között felbuzgó ásványos forrásra szokta nyájait itatni hajtani, melyet sós tartalma miatt minden állat kedvel. A pásztor köszvény által összezsugorított lábait ily alkalommal szintén mosogatni s az ásványos vízben áztatni szokván, azok rövid időn kiegyesednek, és rugékonyságukat, teljes épségüket visszanyerték. E példán okulva a szomszéd faluk hűdésben szenvedő lakói a forrásnál kerestek és találtak gyógyulást, mire híre terjedvén, távolabbi vidékekről és a szomszédos városból is jöttek a csodás hatású vízre. Ezek lakás hiányában lombsátorokban helyezkedtek el. Első állandó épülete a fürdőnek a Verebélyi (udvarhelyi polgár) által 1846-ban épített deszka korcsma volt, hol italneműket kezdett árulni és a fürdővendégeket élelmezte." 1850-ben a gyógyforrás vesszőfonadékos, 1852-ben deszkamedencében foglalták. 1856-ban Csiszár Mihály udvarhelyi polgár vette meg, aki deszkából három fürdőszobát rögtönzött a medence mellé. 1860-ban Horváth Dániel lett a haszonbérlő élvezője; ő hatszobás lakóházat és 12 fürdőszobával ellátott fürdőházat építetett, s a hideg fürdőt vetkező szobákkal (kabinokkal) vette körül. 1866-ban tőle vásárolta meg az egész területet lengyenfalvi báró Orbán Jánosné, aki 1871-ben átadta fiának, Orbán Balázsnak. ő lett aztán a gazda, aki „nagy költekezéssel" a fürdőt a kor igényei szerint berendezte, az Attiláról elnevezett fő forrást kőmedencébe foglalta, új meleg fürdőket épített (szintén kőből) , valamint vendéglőt, huszonnégy új szállást kocsmával, istállót, szekérszínt és fürdőfelügyelői lakást. A közeli erdőben utakat vágatott és sétányokká alakította őket. A Szejke - fürdőről az első ismert ábrázolás: Fankovich Gyula székelyudvarhelyi főreáliskolai tanár rajza után készült fametszet: Morelli Gusztáv műve. Ez a kép segít a múlt századbeli fürdőtelep megismerésében. A kép bal oldalán a „nyitott szála" látható. A tetőzetet tartó oszlopokon lampionok függtek, ezek szolgáltatták az esti világítást az itt rendezett táncmulatságokhoz. Mellette az előugró teraszos emeletes épület a Nagyvendéglő, a következő, szintén emeletes a Kossuth-lak. Jobboldalt, már az országúton innen, az előtérben a kabinokkal körülzárt meleg fürdő, amelyhez a vizet a kazánházban melegítették. A rajzoló ennek füstölgő kéményét is megörökítette. Ugyanezen a része, a kazánház mellett volt a hideg fürdő is. A kép feliratának szervezője figyelmeztet arra, hogy a rajzoló előtérbe alföldi juhászt rajzolt székely helyett, és hogy „az ivó borvízkút kívül esik, keletről nézve." Ezt a kaput Orbán Balázs állíttatta az általa épített Kossuth-lak bejáratához. 1942-ben bontották le és szállították be a Református Kollégium múzeumába. Ma pedig az ő sírjához vezető úton legelöl áll. A Szejke-fürdő vizéről Orbán Balázs A Székelyföld leírása első kötetében is közöl adatokat: ezek szerint a „kénes konyhasós tartalmú" víz hőmérséklete 9 Celsius-fok. „Vize jegectiszta, kellemetlen záptojás szagú és ízű…egy polgári fontban van kénsavas szikéleg 2,80, szikhalvagból 10,00, szénsavas keserélegből 0,80, szénsavas mészélegből 2,00, szénsavas vas élecsből 0,08, kovasavból 0,40, szénsavból 25,60". A meleg fürdők az Attila-fürdő közelében voltak, tizenhat fürdőszoba huszonnégy káddal, egy hatalmas U alakú, betonoszlopokra épített, cseréppel fedett épületben. A fürdőház előtt kert volt, szökőkút és park, valamint a fürdőelőkészítő háza, emeletén tágas váróteremmel. Ez volt a Zrínyi Ilona-lak. A fürdőpark feletti lankán álló épületek is történelmi személyiségek nevét viselték, így volt Rákóczi-lak, Thököly-lak, Mikes-lak. Valamennyi boronafából épült és cseréppel volt fedve. A fürdő fölött, az országút bal oldalán, a Kőerdeje alatti lankán építette meg 1872-ben Orbán Balázs a Kossuth-lakot, amelynek szomszédságában állott a Székely Mózes fejedelemhez címzett Nagyvendéglő. Az emeletes kőépület földszintjén nagy étterem, mellette kávézó és tekeasztal volt; ugyanitt kapott helyet a konyha, az éléskamra és a vendéglős szobája. Az emeletet öt szállás, valamint egy nagy oszlopos veranda foglalta el. „A fürdőről - amint Orbán Balázs írja - Székelyudvarhelyre naponta négyszer, szükség szerint többször is forduló omnibuszok járnak, melyeken 10 krajcár (künn 8 kr.) viteldíjért lehet a városba menni." A Negyvendéglő annak idején száz személy számára rendelkezett mindenféle asztali készlettel. Az első világháború előtti forgalmára utal az is, hogy abból az időből többféle képes levelezőlap is rendelkezésre állott a közönségnek. A Kossuth-lak egészen 1941-ig fogadta, megléte utolsó éveiben már csak várta, a Szejkére látogató fürdővendégeket. Amikor a Székelyudvarhely-Marosvásárhely műút építési munkálatai ide értek , a Kossuth-lak átmeneti munkásszállásul szolgált az egykori Nagyvendéglővel együtt, majd mindkettőt lebontották. Felvételünk az akkor már hetvenes épületet a bontás előtti pillanatokban örökítette meg, 1941 őszén, akárcsak a földszintesre visszabontott egykori nagyvendéglőt, amely ugyanarra a sorsra jutott. Azokből az épületekből, amelyeket egykor Orbán Balázs, majd a fürdő későbbi gazdái építettek, a legtöbbet magával vitt tehát az idő. A „lakok" rendre eltűntek, s azokat , akik nemcsak fürdeni jöttek a Szejkére, hanem néhány napot kinn is akartak tölteni, az ötvenes évek második felétől a délnyugatra néző Borvízoldalban épült vállalati nyaralók fogadták fedéllel. A régi idők egyetlen tanúja ma az egykori fürdőgondnok-ház az országút jobb oldalán (ma Bokor Károly és családja tulajdona). A szabadtéri fürdő vizét még a múlt században egy 36 öl nagyságú úszómedencébe foglalták, amelybe az Attila -forrás óránként 7800 liter vizet tudott szolgáltatni. A vetközőszobák (fülkék) gerendavázra deszkából épültek, és zsindely fedte őket. Ez volt az Attila-fürdő, amelyet képeinken keleti, illetve nyugati nézetből láthatunk. Ez utóbbi érdekessége, hogy a kép mezejébe belekerült Orbán Balázsnak a fürdő fölötti domboldalban felavatott síremléke is. A Szejke felső végében, külön erre a célra épült házacskákban, kőküpübe foglalva bugyog elő a vasban, szénsavban és karbonil-szulfidban gazdag borvízforrás. Furcsa, „petróleumosnak" nevezett vizét szeretik az udvarhelyiek. Régebben két, aztán egy bivalyszekér szállította minden nap mázatlan, megszámozott cserépkorsókban a megrendelőkhöz, s az egykori város képéhez ezek a kapuszögletben álló korsók éppúgy hozzátartoztak, mint a cammogó bivalyok által vontatta szekér. Senkinek sem jutott eszébe a más tele borvizes korsóját a kapu elől elvinni. Pedig Udvarhelyen kincs volt az ivóvíz! Aztán a bivalyokat traktorral helyettesítették. Amikor pedig megépült a vízvezetékhálózat, a múltnak ez az emléke is eltűnt a város életéből. Az 1945-46-os években az országúttól balra, valahol a mai mofetta helyén, a Szejke „petróleumos" vizétől felajzott vállalkozók kőolaj után kutattak. Sikerült is eltalálni azt a földalatti szénsavas gázmedencét, amely a Szejke vizét telítette. A nagy nyomás persze szétvetette a fúrótornyot. Kőolaj persze nem került a felszínre, a kedves borvíznek viszont azóta nincs „ereje".

ORBÁN BALÁZS SÍREMLÉKEI Orbán Balázs első nyughelye végakarata szerint a Szejke-fürdő nyugati oldalába épült kripta volt, ahová édesanyja mellé helyezték nyugalomra. A kriptát ő maga sem tekintette véglegesnek, ezért síremléke felépítésére pénzt hagyományozott. Az utódok kevéssel az első temetés után el is kezdték a véglegesnek szánt nyugvóhely megépítését a birtokon, a fürdőtől keletre fekvő Borvízoldalban. Erről a kriptáról készült Spanyár Pál gimnáziumi tanár rajza a század első évtizedében, 1908-ban. Az új kripta építésénél az örökösök elsőrendű szempontja a takarékosság volt, ezért az eredmény egy dísztelen, jellegtelen, a nagy halotthoz méltatlan építmény lett. Az első világháború idején többször is megrongálódott: kétszeri földcsuszamlás, villámcsapás éri, végül 1921-re összeomlik. Az összedőlt kriptát kiraboljál, érckoporsójának használható anyagát széthordják. A beomlott kripta elé ásott sírgödörbe temetik el 1921 június 19-én immár harmadszorra Orbán Balázs földi maradványait, melyeket oly nehezen látszott befogadni a székely föld. A síremlék, a végső kegyelet még várat magára. Aztán a közelgő centenárium mintha felrázná a lelkeket, és elkészül az új síremlék. A faragott fejfát cinteremszerű népies sírkereszt veszi körül, melynek tervezője Haáz Rezső. Beszédek hangzanak el a sírnál - ez volt Orbán Balázs negyedik temetése. Az évtizedek nyomai ezt a síremléket is kikezdték, bár a tiltások ellenére lelkes és cselekvő emberek még hosszabbították a fából készült alkotás életét, melyet az útókor kőből rakott síremlékkel helyettesített, tetejében kettős kopjafával. A síremlék homlokzatán az Orbán Balázst ábrázoló dombormű Orbán Áron szobrászművész munkája. Ez Orbán Balázs mai síremléke. Ma a domboldalon messziről szembetűnő székelykapuk is figyelmeztetnek, kegyelet helyén járunk. Ezek őrzik a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírját. Talán a sors szeszélye, hogy halála után a föld, az ő földje , a Székelyföld oly nehezen fogadta be hűséges fiát. Végül is hazatalált, és békességben nyugoszik. Szejkefürdő Székelyudvarhely északi-nyugati részén, a város szélétől 1 km-re , a Szováta felé vezető műút mellett, a Horvás és Nagykő erdők közötti völgyben fekszik. A lankás hegyoldalról az erdők lenyúlnak a fürdőtelepig. Az 504 m magasan fekvő fürdő gyógyvizét 1766 óta ismerik: sebeket és bőrbetegségeket gyógyít. A fürdő területén levő gyógylápból (tőzegláp) záptojás szagú, kéntejtől opálos, zavaros forrás tör fel, amelynek vizét 11 kádas meleg fürdőben gyógyításra használják. A meleg fürdő mellett egy 16 x 33 méter kiterjedésű medence épült. A telep felső részén borvízforrás tör fel amelynek vizét egykoron bivalyos szekérrel korsókban szállították, a városba. A fürdő vizét reumás, légúti és bőrbetegségek gyógyítására, a borvízforrásét gyomorbántalmak kezelésére, reumatikus, szívérrendszeri valamint idegbetegségek gyógyítására alkalmazzák. A fürdő báró Orbán Balázs tulajdona volt, akinek síremléke a Szejke oldalban felállított székely kapu múzeum végében fekszik. A mellékelt térképen a Szejkefürdő és környékét mutatjuk be, 12 ha területen. Amint látható, a fürdő környékén létezik 2 borvízforrás ( az egyik a kialakítandó borvíz múzeum helyén), egy mofetta, valamint egy vendéglő és két falatozó. A Szejke patakon túli oldalban az idők folyamán több nyaralót és panziót építettek a székelyudvarhelyi gyárak, szövetkezetek és más vállalatok, sajnos nem igazán egységes architektúrával. Ugyancsak itt van elhelyezve egy nyári színpad, ahol minden nyáron megrendezik a Szejke fesztivált. Jövőbeni elképzelésünk, hogy Szejkefürdőn szabadidő-néprajzi és gyógyfürdő komplexumot alakítunk ki, melyet szintén a mellékelt térképen mutatunk be. A fürdő és strand északi részén, a főút és Szejke patak között fekvő gyógyláp, valamint a borvízforrás és mofetta, védett területté való nyilvánítását és egy borvíz múzeum kialakítását tervezzük. A Szejke patakon túli oldalban további nyaralók és panziók elhelyezését, egy sátortábor kialakítását, sportpályák, mozgó árusok övezetét meg parkolót szeretnénk kialakítani. Egy fenntartott övezetre is gondoltunk, ahol a komplexum funkcionalitása egyéb ötletekkel is gyarapodhat. A telep jelenleg villanyárammal van ellátva helyi ivóvíz foglalásokkal, szennyvíz derítőkkel. Az önkormányzat elképzelése , hogy vagy a jelenlegi építmények számára egységes helyi vízellátást és szennyvíz csatornázást hozzon létre vagy ezeket kapcsolja a városi közműhálózatra.