|
| Tordaszentlászló Tordához, Kalotaszentkirály Bánffy-hunyadhoz "húz közel", bár messze esnek egymástól, a magyarok két nagy szent királya szívükben matatott, szabályozta dobogásukat. Az országépítő Szent István alapította templomok és települések népe szövetségbe tömörülve tartja évente határokon túlcsengő találkozóit (idén a közeli Marosszentkirály lesz a házigazda augusztus elején); az országvédő szent, László királyunk nevét őrző közösségeink is egybe forrva ünneplik a nemzet megmaradását "Szent Lászlós" találkozóikon. "Magyarok éke,/ Szép tisztessége,/ Imádkozzál értünk,/ Szent László király!" A Tordaszentlászlói Napok évről évre vonzóbb, ha úgy tetszik, drágább is, ami nem az infláció következménye csupán. Azt is jelenti, hogy olyan minőség jelent meg, olyan ellátást, kiszolgálást biztosít a település, a Boldizsár Zeykék munkássága nyomán kibontakozó erős turizmus, ami a magyar elithez közelíti. Láttuk a Tamás-bár szakácsát saját készítésű szarvassültjét népszerűsítve, igen vonzóan. Közelebbről érint a XV. Szent László-napi kórustalálkozó, oda megyénkből is eljárnak kórusok. Idén közel harminc dalkar lépett fel. Az eddigi tizenöt találkozón összesen 360 kórus és dalcsoport nevezett be Komáromtól Brassóig, Hollandiától a Vajdaságig, s több mint tizenháromezer dalos ajkán csendült fel az Istent dicsérő, közösséget formáló és lelket megújító szép magyar ének. Erdély nem lesz magától tündérkert. Isten őrizze attól, hogy idegen befektetők ötlete s tőkéje nyomán váljék turistaparadicsommá. Pedig számos jel arra mutat, hogy a lényeges és fontos parancsot - Szőlőd magad műveld, ne add másnak! - kevesen fogadták meg. Kótyavetye "az erdélyi magyar préri". Adják-veszik, akiknek vérük-fajuk, kultúrájuk- hagyományaik alapján vajmi kevés közük van hozzá. A kótyavetyéhez tapsol az álliberális populista párttábor - a biznisz "templomának" karzatáról. Házunk tájából így tűnik el tájunk háza. Maradunk egy-két vadszőlő-vesszővel, vad hutyoróval. Mennek az erdélyiek. Hová? Kérdem tisztelettel. Torkom szorítja Létay Lajos verse, a kolozsvári Helikonból. "Minden kincsemet elrabolták./ Veled lesz gazdagabb egy ország,/ ahonnan, hogyha visszanézel,/ szemed a nagy semmibe vész el. / Engem nem látsz meg soha többé,/ százrétegű emléked föd bé,/ s nem lesz senki, hogy kitakarjon,/ arcom Feléd hiába tartom." (Az áttelepülőhöz) Ezt nem a tévében láttam persze; "csak" olvastam - és elszorult a szívem. Nyomják a zsebem Szent László pénzei. |
2004-07-07