Keletkezésének, építésének, fejlődésének története, a tatár hordák, a törökök elleni harca, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában, az 1848-1849-es magyar szabadságharcban játszott kiemelkedő szerepe megérdemli, hogy részletesen foglalkozzunk több évszázados történetével... A vár keletkezéséről nincsenek pontos adataink. A régészeti kutatások arról tanúskodnak, hogy vidéke már a neolit korszakban lakott volt, a bronz- és vaskorszakban pedig földvár állt a mai vár helyén. Honfoglaláskor cölöpökből emelt erődítmény állt a mai várhegy csúcsán.

Szent István különleges jelentőséget tulajdonított a várnak, megerősítette falait, Szent László királyunk tovább folytatta ezt a munkát, kőfalat épített köré. Anonymus, III. Béla király jegyzője a Gesta Hungarorumban (Magyarok cselekedetei) megemlíti, hogy a hét vezér és csapataik, átkelve a Vereckei-hágón és az alatta fekvő hegyvidéken, nagyon elfáradtak és elhatározták, hogy megpihennek ezen a helyen. Mivel a vidéket nagy nehézségek (sok munka) árán érték el, a települést Munkácsnak nevezték el. Egy másik legenda szerint a vár és a város neve a szláv eredetű "múka" (szenvedés) szóból ered, mivel a vár építése, a hozzá szükséges kövek felhordása sok munkával, szenvedéssel járt. 1086-ban Munkácsot a besenyők támadták meg, öt napon át ostromolták a várat, elfoglalni azonban nem tudták. A város gyors fejlődése III. Béla király idején kezdődött, történelme során azonban többször pusztult el. 1190-ben például a tatárok végigpusztították Bereg és Ung megye falvait, ostrom alá vették a munkácsi várat is, de elfoglalni nem tudták, kénytelenek voltak visszavonulni Galícia felé. 1241-ben Batu-kán 60 ezres serege tört be Magyarországra a Vereckei-hágón keresztül. A tatár had 1214. március 12-én szétverte az Alsó-Vereckénél táborozó magyar sereget, majd Polenán, Turja-Remetén, Perecsenyen, Ungváron át a munkácsi vár alá érkezett. A várost lerombolta, a várat elfoglalni azonban nem tudta. A tatár sereg tovább nyomult előre és 1241. április 11-én Muhi-pusztán megsemmisítő csapást mért IV. Béla seregére. A tatárok visszavonulása után (1242) IV. Béla utasítást adott új várak építésére, a meglévők megerősítésére. A XIII. század folyamán Munkács vára Magyarország egyik legnagyobb és legjobban védett várává vált.

Károly Róbert nagyra becsülte jelentőségét az egyre jobban megerősödő Lengyelországgal és Oroszországgal szemben, ezért birtokába vette, olasz mestereket hívott meg átépítésére, megerősítésére. 1321-ben kelt kiváltságlevelében megemlíti, hogy várnaggyá egy Tamás nevű főurat nevezett ki, akit egyúttal Bereg és Ung megyék ispánjává tett meg. Nagy Lajos (1342-1384) tovább folytatta a vár építését, elkötelezte Munkácsot, hogy kenyérrel, Beregszászt pedig, hogy borral lássa el helyőrségét. Beregszász például évente 7050 liter bort volt köteles beszállítani a várba. 1352-ben újabb tatár sereg érkezett a vár alá, helyőrsége azonban nemcsak ellenállt támadásának, de a falak mögül kitörve megsemmisítő csapást mért az ellenségre, rabul ejtette és lefejeztette Atlamos kánt. Erzsébet királynőnek a Megyei Állami Levéltár munkácsi fiókjában őrzött egyik okmánya szerint Munkács királyi városi rangot kapott, jogot nyert Szent Mártont ábrázoló pecsétjének használatára. A munkácsi vár ispánja jogot kapott arra, hogy ítélkezzen a várhoz tartozó falvak lakosai felett. A város a XIV. században gyors fejlődésnek indult, 1348-tól minden év szeptember 27-én nagyvásárt rendezett. Jelentős szerepet játszott a vár történetében Tódor Korjatovics podoli herceg, akit rokoni kapcsolatok fűztek a magyar királyi udvarhoz. Egyik nővére Zsigmond király édesanyja volt. 1396-ban Zsigmond Korjatovicsnak adományozta a várat és a hozzá tartozó domíniumot. Korjatovics udvarával együtt vidékünkre költözött, tevékenységével nagy mértékben segítette elő Kárpátalja gazdasági, kulturális fejlődését. Irataiban podoli hercegnek, beregi és ungi ispánnak nevezte magát. Udvarát a munkácsi várban rendezte be, jelentősen kibővített azt. Parancsára 1401-ben széles száraz árokkal, 2,85-5,5 méter széles és 8,85-9,5 méter magas falakkal, négy kerek bástyával vette körül a várat. Három ezek közül napjainkban is megtekinthető. Korjatovics családjával a felső várban lakott. Az alsó udvarokban kapott helyet az őrség és a vár parancsnoka. A vár udvarán 2,5 méter széles és 85 méter mély kutat ástak. A legenda szerint a kútba leengedett kacsa a Latorca folyóba úszott ki. Korjatovics 60 hordó lőport és 164 különböző kaliberű ágyút halmozott fel a várban. Lábánál széles árkot ástak és vízzel töltötték azt meg, a vár felé eső partján tölgyfa palánkot építettek. Innen ered a vár másik neve: Palánk. A munkácsi vár bevehetetlen erőddé vált. A Latorca partján Korjatovics kolostort építtetett, amely a XVII. századig jelentős szerepet játszott vidékünk kultúrájában. A kolostor gazdag könyvtárral rendelkezett, könyvállománya meghaladta a 6 ezer kötetet. Akkor ez volt Kárpátalja leggazdagabb könyvtára. Felesége, Olga a Latorca bal partján női kolostort alapított, amely azonban a török hódoltság idején elpusztult. Korjatovics 1414-ben bekövetkezett halála után felesége, Olga lett a vár úrnője, majd halála után az visszaszállt Zsigmond királyra. Korjatovics Tódor és feleségének halála után gyakran változtak a munkácsi vár urai. A stratégiailag rendkívül fontos erődítmény kiemelkedő szerepet játszott vidékünk XV-XVII. századi történetében. 1445-ben Hunyadi János kormányzó lett a vár ura. 30 különböző nagyságú település tartozott hozzá. Hunyadi János különleges kiváltságokkal ruházta fel a várost, pallosjogot és teljes függetlenséget adományozott neki. A XV. század közepén már 37 település, 150 ezer kataszteri hold földbirtok tartozott a várhoz. Halála után 1456-ban özvegye Szilágyi Erzsébet lett a vár úrnője, aki igyekezett minél tűrhetőbbé tenni alattvalóinak sorsát. Erről tanúskodott többek között 1466-ban kiadott levele, amelyben követelte, hogy a nemesség azonnal vessen véget a jobbágyok egyre tűr-hetetlenebb méreteket öltő kizsákmányo-lásának. A XV. század második felében és a XVI. század elején egyre fenyegetőbbé vált a török agresszió veszélye. Ekkor már csaknem az egész Balkán félsziget a törökök uralma alatt volt. Magyarország szövetségest keresett a törökök elleni harcban, ezt Csehországban vélte felfedezni. Mátyás király halála után 1490-ben II. Ulászló cseh királyt (1490-1516) ültették a magyar trónra. 1512-ben II. Ulászló elrendelte, hogy a munkácsi sókereskedőknek nem kell vámot és egyéb illetékeket fizetni, vagyis ugyanolyan kiváltságokkal rendelkeznek, mint az öt máramarosi koronaváros: Huszt, Visk, Técső, Unghosszúmező és Máramarossziget. Munkács népe aktív részt vett Dózsa György 1514. évi parasztlázadásában. A felkelők rohammal elfoglalták a munkácsi, huszti és királyházi várakat. Dózsa György parasztfelkelésének bukása után Munkács jobbágyaira súlyos megpróbáltatások vártak. Munkácsot Ungvárt, Husztot, Visket, Beregszászt, Técsőt, Máramarosszigetet, Aknaszlatinát lázadó, "rebellis" városoknak minősítették, súlyos hadisarc megfizetésére kötelezték. A munkácsi vár és domíniuma 1514-ben a magyar korona tulajdonává vált és tulajdonjoga királyról királyra szállt. A vár a parasztháború során súlyos károkat szenvedett. Javításához Nagy Lajos (1516-1526) nagy erőkkel látott hozzá, teljesen rendbehozni akkor azonban nem sikerült. 1526. augusztus 26-án ugyanis a magyar sereg Mohács alatt megsemmisítő vereséget szenvedett a törököktől, II. Lajos király menekülés közben a Csele patakba fulladt. A munkácsi vár birtoklásáért éles küzdelem alakult ki. 1527-ben a vár még II. Lajos özvegye Mária királyné birtokában volt, de 1528-ban Szapolyai János elfoglalta azt, majd egy év múlva más várakkal kicserélte Báthory Istvánnal. Báthory István felépítette a felső-vár gyűrűalakú bástyáját és 14 méter magas figyelőtornyát. 1537-ben azonban I. Ferdinánd ostrom alá vette, majd elfoglalta a várat. 1541-ben I. Szulejman török szultán szétverte I. Ferdinánd seregét és elfoglalta a budai várat. Magyarország 150 évre elvesztette függetlenségét, az országot három részre osztották: észak-nyugati része Kárpátalja nyugati részével és Ungvárral együtt továbbra is I. Ferdinánd hatalmában maradt, Magyarország déli és középső része Budával együtt a török szultán kezébe került, a tiszántúli országrész pedig Kárpátalja többi részével és Munkáccsal együtt Szapolyai János fiáé, János Zsigmondé lett, a valóságban azonban helyette édesanyja Izabella királyné kormányzott. A vár tulajdonképpen csak Izabella halála után került 19 éves fia tulajdonába, aki 1567-ig birtokolta azt. 1567. február 17-én a János Zsigmond ellen hadrakelt osztrák csapatok Svenda Lázár német tábornok vezetésével ostrom alá vették a várat. Mivel a körülötte fekvő mocsarak befagytak, az ellenség közel tudott lopakodni falakhoz és négy napi ostrom után el tudta foglalni azt. Az osztrák sereg végigrabolta Munkácsot és a környező falvakat. Tarnóczi Péter várparancsnok vezetésével hozzáláttak a vár tatarozásához, ezekbe a munkálatokba Bereg és Ung megyék jobbágyait is bevonták. A vár helyreállítását 1569-ben fejezték be, ütegeinek számát 220-ra növelték. 1573-ban II. Miksa császár Mágócsi Gáspárnak zálogosította el a várat. Ekkor nősült be Rákóczi Zsigmond a Magócsi-családba, s így jutott a vár az ő birtokába. Rákóczi Zsigmond igyekezett kibővíteni a vár birtokait, további 51 falut hozott létre. Az 1599. évi összeírás szerint a munkácsi várhoz tartozó településeken összesen 1917 jobbágyudvar volt. 1611-ben Eszterházy Miklós birtokába került a vár, aki új adókat vetett ki a jobbágyokra, kegyetlenül megbüntette az engedetlenkedőket, súlyos terheket rótt Beregszászra is. 1625-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 300 ezer forintért megvásárolta a várat és domíniumát. Ez időben javíttatta ki Balling János várkapitány a várat, középső udvarán új épületet emelt. 1857-ben, amikor a várat börtönné alakították át, a felső vár egyik folyosóján emléktáblát találtak, amelyen latin nyelven a következők álltak:

CVRA ET FIDE
GENEROSI DNI IOANNIS
BALLING DE
GELSE SUMMI CAPITANEI ARCIS
AC
PRAESIDII MUNKACZ
INCHOATA
ET ABSOLUTA
ANNO 1629

(Nemes gelsei Balling János úr
Munkács vára és erődítménye
főkapitányságának gondjával és
hűségével megkezdetett és
befejeztetett az 1629.esztendőben)

A várnak akkor 14 bástyája volt. Felső részében állt a várpalota, amelyhez kőből rakott széles lépcsősor vezetett. Bethlen Gábor halála után (1629) a vár tulajdonjoga feleségére Brandenburgi Katalinra szállt, aki azonban néhány hónap múlva kénytelen volt átadni azt I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek. Az örökösödési jog értelmében a várnak ugyan Brandenburgi Katalin halála után a Habsburg királyi udvarra kellett volna szállni, de I. Rákóczi György mindent elkövetett annak érdekében, hogy megszerezze ezt a stratégiailag rendkívül fontos erődítményt. Ebben nagy segítségére volt Balling János várkapitány is, aki egyszerűen nem engedte be a várba a királyi követeket. A munkácsi vár tehát a Rákóczi család birtokába jutott és ezzel történetének talán legdicsőségesebb korszakához érkezett. A munkácsi vár és a hozzá tartozó birtokok 1635-ben váltak I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonává. A fejedelem a várban rendezte be udvarát, itt fogadta a francia, lengyel, svéd követeket, akikkel sikeres tárgyalásokat folytatott. Halála után a vár felesége, Lorántffy Zsuzsanna birtokába jutott, aki folytatta annak kibővítését, megerősítését, ehhez francia építészek szaktudását is igénybe vette. Lorántffy Zsuzsanna sokat tett a közoktatás, a népművelés fejlesztése érdekében, református kollégiumokat nyitott, 1650-ben ő hívta meg Sárospatakra J.A. Comeniust, a kor legkiválóbb pedagógusát. Lorántffy Zsuzsanna halála után fia, II. Rákóczi György lett a vár ura. Itt fogadta 1649-ben és 1656-ban többek között B.Hmelnyickij küldöttségeit, akikkel a Lengyelország ellen irányuló közös fellépésről folytatott tárgyalásokat. II. Rákóczi György 1657-ben a török szultán tiltakozása ellenére hadba lépett Lengyelország ellen, amely azonban csapatainak vereségével végződött. A lengyelek Lubomirsky herceg vezetésével bosszúból felégették Bereg, Ung és Zemplén vármegyéket, lerombolták a városokat, közöttük Munkácsot és Beregszászt is, a várat elfoglalni azonban nem tudták. II. Rákóczi György halála után felesége, Báthory Zsófia és fia, I. Rákóczi Ferenc költöztek be a várba. I. Rákóczi Ferenc feleségül vette Zrínyi Ilonát, a horvát bán leányát. Házasságukból született II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja. Zrínyi Ilona I. Rákóczi Ferenc halála után két gyermekével, Ferenccel és Juliannával, özvegyen maradt. A vár minden gondja a hős asszony vállaira nehezedett. Az országban fokozódott a Habsburg-ellenes mozgalom, a lázadók élére 1677-ben Thököly Imre állt, akinek sikerült összefogni az addig szervezetlen kuruc seregeket. Thököly Imre régen vágyott arra, hogy feleségül vegye a megözvegyült Zrínyi Ilonát, Báthory Zsófia azonban ellenezte házasságukat. Tervét csak Báthory Zsófia halála után, 1680-ban tudta megvalósítani. Mennyegzőjüket a munkácsi várban rendezték meg 1682. június 15-én. A lakodalom nyolc napon át tartott, a korabeli feljegyzések szerint a lakodalmas sereg 10 hizlalt ökröt, 36 borjút, 20 sertést, 80 bárányt, 4 szarvast, többszáz baromfit, 130 hordó vörös és 150 hordó fehér bort, 40 hordó sört és 25 hordó lengyel pálinkát fogyasztott el. Thököly Imre kijavíttatta a várat, megerősítette falait, sáncait, gazdag udvart tartott benne. Közben azonban felgyorsultak az országban az események. Kara Musztafa török nagyvezér 230 ezres seregével I. Lipót osztrák császár ellen indult, Thököly Imre serege Pozsony alatt csatlakozott hozzá. A törökök azonban nem tudták elfoglalni Bécset, súlyos vereséget szenvedtek. Thököly Imre elvesztette a szultán bizalmát. A török pasa 1685 őszén Nagyváradra invitálta, majd letartóztatta. Zrínyi Ilona ismét magára maradt két gyermekével együtt a munkácsi várban. Az előrenyomuló osztrák csapatok könnyedén elfoglalták az ungvári várat és 1685 novemberének közepén Munkács alá érkeztek. 1686. március 10-én Caprara osztrák tábornok megadásra szólította fel a vár védőit, Zrínyi Ilona azonban hajthatatlan maradt. Hét hónapon át védte katonáival a várat, személyes hősiességet tanúsított, tíz éves fiával Ferenccel gyakran jelent meg a bástyákon, mit sem törődve az erős ágyútűzzel. Leánya, Julianna a sebesülteket gondozta, ápolta. 1686 áprilisában Caprara tábornok kénytelen volt felhagyni a vár ostromával, bosszúból katonái kirabolták Munkácsot, majd Kassa felé visszavonultak. Az ostrom alatt a vár 24 védője esett el, az osztrákok vesztesége ennek sokszorosa volt. A munkácsi vár hősies védelme egész Európát csodába ejtette, Mehmed IV. török szultán oklevéllel tüntette ki Zrínyi Ilonát. Törökország történelmében sem korábban, sem később egyszer sem fordult elő, hogy a szultán egy nőt tüntetett volna ki. Az ostrom nem okozott nagy kárt a várban, csak a felső vár és annak bástyái sérültek meg. Egy bomba azonban annak a helyiségnek a mennyezetébe csapódott, ahol a kis Rákóczi Julianna aludt. Szerencsére nem sérült meg, a helyiség mennyezetét egy boltozat beépítésével javították ki, amely ma is látható. A szultán elengedte rabságából Thököly Imrét, ám az rövidesen ismét kegyvesztett lett a török portánál, végül is Konstantinápolyba száműzték. 1687-ben Caraffa tábornok ismét ostrom alá vette a munkácsi várat, több mint 3000 főnyi katonaságot vonultatott fel ellene. 1687. november 2-án a vár feladására szólította fel Zrínyi Ilonát, aki azonban visszautasította az ajánlatot. Egy éven át ostromolta az osztrák sereg a várat, eredménytelenül. 1687 végén azonban válságosra fordult a védők helyzete, a vár védelmét azonban nem adták fel. A munkácsi vár volt az egyetlen Magyarországon, amelyet az osztrákoknak nem sikerült elfoglalni. Az ellenség azonban nem adta fel a reményt, hogy megszerzi a stratégiailag rendkívül fontos erődítményt és újabb erőket vont össze a vár alatt. Végül is Zrínyi Ilona kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni az ostromlókkal a vár feladásáról. 1688. január 15-én írta alá az erről szóló megállapodást és két nap múlva I. Lipót császár csapatai bevonultak a várba. Zrínyi Ilonát Bécsbe vitték, kolostorba zárták, gyermekeit osztrák líceumokba adták. 1692-ben Zrínyi Ilona követte férjét törökországi száműzetésébe, 1703-ban halt meg távol hazájától. 1906-ban hamvait nagy pompával a kassai Dóm kriptájában helyezték örök nyugalomra fia, II. Rákóczi Ferenc és hű hadvezére, gróf Bercsényi Miklós hamvaival együtt. I. Lipót utasítást adott a vár megerősítésére, minek következtében az bevehetetlen erőddé vált. A munkácsi vár fontos szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is. A fejedelem 1703. június 16-án a Vereckei-hágón át érkezett Lengyelországból Magyarországra. Csapatai 1703. június 24-én foglalták el Munkácsot, a várat birtokba venni azonban akkor még nem tudták. A kuruc sereg napról-napra nőtt, létszáma rövidesen meghaladta a 8 ezer főt. A munkácsi vár ostroma 1703 novemberében kezdődött és 1704. február 16-án a kuruc sereg győzelmével ért véget. Rákóczi azonnal beköltözött a várba, innen irányította szabadságharcát. 1705-ben hozzálátott a vár megerősítéséhez, a munkálatok, melynek nagy részét Bereg-megyei jobbágyok végezték, egészen 1710-ig tartottak. A vár mellett a fejedelem 1706-ban pénzverdét alapított, amely egészen 1713-ig működött. II. Rákóczi Ferenc számos külföldi küldöttséget fogadott nagy pompával a munkácsi várban, közöttük I. Péter orosz cár küldötteit is. A kurucok szabadságharca vereséggel végződött. 1711. június 22-én a munkácsi vár védői letették a fegyvert. Az osztrákok kegyetlen bosszút álltak a felkelőkön, több tucat falut romboltak le a vár környékén. A munkácsi vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét. 1728-ban III. Károly Schönborn Lotar Ferenc osztrák grófnak ajándékozta a munkácsi domíniumot a várral együtt. A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc bukása után a munkácsi vár III. Károly birtokába jutott, aki 1728-ban azt Schönborn Lotar Ferenc osztrák grófnak adományozta. A vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét. Schönborn Lothar Ferenc halála után a vár Schönborn Frigyes Károly osztrák püspök birtokába jutott. 1731-ben 152 falu tartozott hozzá, öszszesen 14 ezer lakossal. A vár fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét, építményeit főleg hadiszertárnak használták. 1787-ben II. József fogházzá alakította át, 1746-ban kisebb javítási munkálatokat végeztek rajta. Lengyelország 1772-ben történt első felosztása után Kelet-Galíciát az osztrák birodalomhoz csatolták, a munkácsi vár ekkor végkép elvesztette katonai stratégiai jelentőségét. 1782-ben a várat börtönné alakították át, az elkövetkezendő évtizedekben sok neves forradalmár fordult meg kazematáiban. Itt raboskodott többek között Alexander Ipsilanti görög nemzeti hős, Kazinczy Ferenc magyar író, nyelvújító és a Martinovics-féle összesküvés 42 résztvevője, M. Bakunyin orosz forradalmár, itt tartották rabságban Rendl Ferenc gárdakapitányt, aki 1832-ben merényletet követett el V. Ferdinánd ellen, Jiri Ru�ička neves cseh zeneszerző és mások. A rabokat súlyos körülmények között, láncra verve tartották. 1834. július 27-én este egy gyertyától meggyulladt a vár egyik kis épülete ablakának függönye. A helyiségben tartózkodó szakácsnő letépte az lángoló függönyt és kihajította azt az ablakon, pontosan a lőporraktár tetejére! Hatalmas robbanás után tűzvész keletkezett, amely csaknem egy hétig tartott. A vár valamennyi faépítménye leégett. Léderer Ignác főkormányzó hozatta rendbe, amit a legészakibb kőfalban elhelyezett kőtábla jelez.A tűzvész után újjáépítették a várat, épületeit zsindely helyett cseréppel fedték. Ebben az állapotban maradt fenn napjainkig. 1847 nyarán Petőfi Sándor hosszú útra kelt, menyasszonyához, Szendrey Júliához indult Koltóra, hogy a szülői tiltás ellenére feleségül vegye szerelmét. 1847. július 10-én Miskolcon és Sárospatakon keresztül érkezett Ungvárra. majd onnan másnap Munkács felé indult. Barátjának Kerényi Frigyesnek küldött XIII. úti levelében, melyet Beregszászban írt, így írta le munkácsi élményeit:

"Míg kocsisom megkapatta lovait, én hirtelen megebédeltem, s siettem ki a státusbörtönné alakult várat megtekinteni, mely a várostól jó negyedórányira fekszik a róna közepén. A domb oldalán szőlőt termesztenek, nem szeretnék a borából inni, azt gondolnám, hogy a rabok könnyeit iszom".

Itt írta Petőfi A munkácsi várban című költeményét. Igaz, egyes irodalomtörténészek szerint ezt a versét nem Munkácson írta, ahol csak rövid pihenőt tartott, hanem Beregszászban, hiszen az éjszakát már a Vérke-parti városban töltötte. 1848. március 15-e után a munkácsiak kinyitották a várbörtön kazamatáit, szabadon engedték a rabokat. Ennek emlékére a felső vár félköríves bástyájánál egy hársfát ültettek, melyet később a Szabadság Fájának neveztek el. Sajnos 1960. július 21-én egy vihar kidöntötte a hatalmasra nőtt hársfát. Amikor I. Miklós orosz cár az osztrák császár segítségére sietett, a munkácsi vár védői (32 tiszt és 1329 közkatona) 1849. augusztus 26-án kénytelenek voltak megadni magukat. I. Ferenc József császár rendeletére 1855. július 1-én a várat ismét börtönné alakították, a szabadságharc sok katonája raboskodott celláiban. 1857-1859-ben teljesen átalakították a vár belső tervezését. A munkálatok elvégzésébe bevonták a rabokat is. 1880-ban úgynevezett "répalázadás" tört ki a börtönben, a foglyoknak ugyanis főleg répalevest adtak. Balla Gergely vezetésével a rabok lefegyverezték az őröket és kijutottak a vár udvarára. Kitörni azonban a várból nem tudtak. 200 fegyveres katonát vezényeltek ki a lázadók ellen, akinek sikerült letörni a felkelést. A rabok helyzete ez után még súlyosabbá vált. 1896 októberében, a millenniumi ünnepségek alkalmából a magyar igazságügyminisztérium megszüntette a börtön működését, 1897. január 26-án a rabokat más fegyintézetekbe szállították át. A várat a pénzügyminisztérium 393 859 koronáért megvásárolta és a Beregvármegyei pénzügyőrséget bízta meg fenntartásával. Erre azonban nem volt elegendő pénz, a vár pusztulásnak indult. A honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából a vár északi kiszögelésén díszes talapzaton 24 méter magas emlékoszlopot állítottak, tetején hatalmas turulmadárral. Az emlékművet azonban 1920-ban a csehszlovák hatóságok lebontották. Az első világháború után, amikor a trianoni békeszerződés értelmében Kárpátalját lakosságának akarata ellenére Csehszlovákiához csatolták, a munkácsi várat kaszárnyaként használta a cseh katonaság. Az 1938-1944-es években is kaszárnyaként hasznosították a munkácsi várat. 1945-től a szovjet katonaság laktanyája volt, majd traktoriskolát nyitottak benne. A nem rendeltelésüknek megfelelően használt épületekben nagy károk keletkeztek, helyreállításukhoz komoly anyagi források voltak szükségesek. A traktoriskola kitelepítése után, a magyar kormány hathatós támogatásával megkezdődtek a restaurálási munkálatok, melyek ma is tartanak. A restaurátorok gondos, szakszerű munkája következtében a vár visszanyeri régi eredeti formáját, termeiben Rákóczi-szoba, Petőfi-szoba, helytörténeti kiállítások nyíltak. A munkácsi vár Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, minden évben sok ezer turista keresi fel. Képzett turistavezetők kíséretében bejárhatjuk a vár minden részét, bástyáiról gyönyörű kilátás nyílik a tájra. A várban számos képeslapot, emléktárgyat, könyvet vásárolhatunk a munkácsi várról.