Haraszti lakosságát a letelepedés óta nem érintette meg a migráció, az elvándorlás szele, de a falu néhányszor már pusztulásra lett ítélve. A régi középkori faluhelyekből aztán mező lett, mert a helyiek alkalmasabb lokációkat választottak. A mai Harasztit tehát több egykori, az emlékek ködfátyolába vesző falu lakói alkotják. A 19. század első felében a mocsár lecsapolása, az erdőirtás, majd a sás és a nád felégetése megváltoztatta a táj képét, illetve az emberek életkörülményeit. Szántóföldek, szőlőskertek, gyümölcsösök vették át az „uralmat” a mocsártól. Manapság még sok munkaeszköz, szerszám emlékeztet az elmúlt időkre. A nagyvonalakban felvázolt régmúlt és közelmúlt tárgyi emlékeit őrizte egykor egy állandó néprajzi múzeum a faluban. Ezeknek a használati tárgyaknak a segítségével ismerhettük meg a hajdani haraszti ember környezetét, mindennapi életét, és képet alkothattunk a kor gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyairól, a nagycsaládban élők mindennapjairól, tevékenységéről. A múzeum tönkrement a honvédő háborúban, de a falubelieknek a kiállított tárgyak egy részét sikerült megmenteniük. Ezekből a régi, sokak számára már nem ismert használati eszközökből rendezett alkalmi kiállítást a Dózsa György Magyar Kultúregyesület és a lacházi járás magyar kisebbségi tanácsa. A kiállítás csaknem hatszáz emléktöredékből és használati tárgyból állt össze – a múlt század ötvenes éveiig visszamenőleg. A kiállítás helyszíne a Zrínyi Miklós Kultúrotthon volt, az ünnepélyes megnyitóra 2004. május 15-én, szombaton 15 órakor került sor. Először Lennert István eszéki magyar konzul köszöntötte az egybegyűlteket, majd a helyi tánccsoport mutatkozott be a közönségnek.

Varga J.

FORRÁS: - Új Magyar Képes Újság (hetilap)  (Eszék)