...Amikor a „valóságról” beszélgetünk, gyakran megkérdezem a gyerekektől, hogy pl. az álom valóság-e? Ők persze rögtön rávágják a már megtanult racionális sablonokat, hogy nem (hiszen éppen ez az a kor, amikor unos-untalan hallják: „ne álmodozz, gondolkozz reálisan…”). Azt azonban mindenki belátja, hogy az álmában megtörtént esemény, (pl. repülés, üldözés stb.) bár nem valóság, de annak élménye bizony igazi. Ez az a pont, amikor már egy kicsit komolyabban is képesek belső képeik világára figyelni. (Ilyenkor mintha egy csapot nyitnánk meg, rögtön elindul az álmok világának sorolása. És bár álomfejtésben nem vagyok szakember, mindig jól érzékelhető, hogy ez az egyik olyan pont, amikor a gyermek személyisége őszintén megnyílik és ráérez arra, hogy belső képei által valami olyasmibe lát bele, amely problémái, feszültségei megoldásában fontosak lehetnek.)...

Előszó

Rajztanárként gyakran találkozom azzal a problémával, hogy túlnyomóan racionális gondolkozásra nevelt gyermekeink „elfelejtik” képzeletüket használni. Feladataik megvalósítása során előtérbe kerül a látványvilág másolására épülő képi megjelenítés. Az évek során kialakuló gátlások pedig megakadályozzák, hogy eltérjenek ettől a „látványvalóságtól”. Mivel azonban megfelelni sem tudnak az általuk (és környezetük által) támasztott követelményeknek, gátlásaik csak erősödnek, míg kijelentik, hogy ők „nem is tudnak rajzolni”.

A fenti folyamat természetesen leegyszerűsített képlet, de jól mutatja, hogy ha csak „látvány” világunkat fogadjuk el valóságosnak, akkor annak igen könnyen éppen az alkotásélmény látja kárát. Gyermekeink (iskolai és egyéb) életéből pedig ez az élmény hiányzik leginkább.

Mindannyian jól tudjuk, hogy a „valóság” jóval több az érzékszerveink által érzékelhető tartományoknál (bár gyakran ezeket sem tekintjük valóságosnak).

Amikor a „valóságról” beszélgetünk, gyakran megkérdezem a gyerekektől, hogy pl. az álom valóság-e? Ők persze rögtön rávágják a már megtanult racionális sablonokat, hogy nem (hiszen éppen ez az a kor, amikor unos-untalan hallják: „ne álmodozz, gondolkozz reálisan…”). Azt azonban mindenki belátja, hogy az álmában megtörtént esemény, (pl. repülés, üldözés stb.) bár nem valóság, de annak élménye bizony igazi. Ez az a pont, amikor már egy kicsit komolyabban is képesek belső képeik világára figyelni. (Ilyenkor mintha egy csapot nyitnánk meg, rögtön elindul az álmok világának sorolása. És bár álomfejtésben nem vagyok szakember, mindig jól érzékelhető, hogy ez az egyik olyan pont, amikor a gyermek személyisége őszintén megnyílik és ráérez arra, hogy belső képei által valami olyasmibe lát bele, amely problémái, feszültségei megoldásában fontosak lehetnek.)

A belső képekre való ráhangolódás útján a következő játékunk, hogy tudatosan is megfigyeljük azokat. Bár ébren vagyunk, mégis álmodunk. Paradox módon ehhez az segít hozzá, ha megkérem a gyerekeket, hogy kb. öt percig ne gondoljanak semmire. Amikor meghallják a feladatot, kivétel nélkül mindig kijelentik, hogy azt nem lehet megcsinálni. Azért megpróbáljuk – azzal a kitétellel, hogyha nem sikerülne semmire gondolni, akkor engedje, hogy a benne lévő gondolkodás arra gondoljon, amire akar. Mintegy kívülről figyelje meg, milyen gondolatok kavarognak benne, ha ő nem akarja ezeket gondolni. Öt perc után (optimálisan lehet 10-15 perc is) megbeszéljük az élményeket.

Egy lépéssel ismét közelebb jutottunk ahhoz, hogy újra felfedezhessük belső képeinket. Azokat a belső képeket, melyek valós élményeik okán képesek és alkalmasak arra, hogy harmóniát, lelki egyensúlyt teremtsenek bennünk.

Persze életünk fő manipulátorai is ezekre a „tudat alatt” működő benső vezérlésre építenek. (Ha van elég időnk a „semmit tevésre”, akkor törvényszerű, hogy a belső képek áramlataiból különféle manipulatív reklámkacatok is felbukkannak.)

Az alábbi versek megíratásával azonban nem ez a terápiás működés megidézése volt a célom. Arra szerettem volna ráébreszteni a gyerekeket, hogyha van egy vezérlőelv, amely mint „mankó” segít neki abban, hogy gondolatait egy pontra koncentrálja és ebben a pontban el tud mélyedni, akkor olyan „új felfedezésekre” tehet szert, amely saját benső – ám nem használt – tudása.

A következő feladat az volt, hogy ráeszmélve belső képeinkre, fogjuk vallatóra, mi is ez valójában. Ragozó nyelvünk csodálatos gazdagsága szinte tálcán kínálja a megoldásokat, feltéve, hogy figyelmünket jó helyre élesítjük, és nem járunk úgy, mint belső képeinkkel, amit csak azért nem tartunk valóságosnak és azért nem találkozunk vele tudatosan, mert annyira benső és személyes, hogy észre sem vesszük létét.

A következő feladat tehát a KÉP szó szóbokrának összegyűjtése. Mi mindent lehet a KÉP-ből képezni? A gyerekek pedig sorolják: kép, képes, képzés, képzet, képzelet, képző, képesség, képtelen, képtelenség stb. Nem nyelvtani elemzés a célunk, hanem az, hogy játsszunk a szavakkal, engedjük, hogy önmagukat fejtsék fel.

S egyszer csak rácsodálkoznak, hogy mindaz amit az iskolában mi tanárok teszünk, az optimális esetben képzés. Vagyis a (belső) képek által szeretnénk képességeket fejleszteni Ahhoz pedig, hogy képességeinket alkalmazzuk képben kell lennünk, vagyis csak arra vagyunk képesek, amiről van képünk. Ellenkező esetben, ha nem látjuk a megoldást, vagyis nincs képünk valamiről, akkor képtelenek vagyunk. És még mindig „csak” a képzelet birodalmában járunk, bár az eredmény elég valóságosnak tűnik.

A feladat ezek után, hogy ezen szavak alkalmazásával írjanak verseket a Képről. Koncentráljanak erre a belső képre és így engedjék gondolataik szabad áramlását. Engedjék, hogy a szavak rajtuk keresztül felfejtsék önön benső üzenetüket.

Az eredményekre pedig mindannyiszor őszintén rácsodálkozunk.

Ezeket a verseket tehát a pillanat és a játék szülte. Időnként meg-meg bicsaklik a toll, de talán így is érzékelhető, hogy egy régi-új világra történő őszinte rácsodálkozás első lépéseinek vagyunk tanúi.

Koszecz Sándor
Békéscsaba, 2003. január 5.

Képzelt képek könyve

Képességem az-e, mit elmém
A képzelet révén képez?
Ha igen, az az egyetlen
Képességem, hogy elmém
Képzeletét képessé teszem.

(Duska Tímea 16 éves tanuló)

Képtelen képesség

Képzeletem olyan képet képzett
Melyet emberi kéz képezni képtelen.
Elképzelni képes fantáziám,
De fejemben marad e talány.

Képlékeny képzeletem olyan képet képzett,
Mely emberi kézre nem ülhet végleg.
Mert az a valaki akit elképzeltem,
Nem lehet más mint a képzeletem.

(Zsukov Diana, 16 éves tanuló)

Képet képez a képzelet
Ha a képző képes képtelen
Képet képezni.
Képessége képes a képet
Képletezni és elképzelni.

Képtelen képet képez a képzelet,
Ha a képzelőerő képtelen képes
Képet képzelni és a képzelet
Határait átlépni. Így képünk
Képesen képtelenné válik.

Képzelő erőnk képez
Képes képeket, ha képzeletünk
Képes képtelen képeket képezni.

(Papp Ibolya 16 éves tanuló)

Képtelen képzőkkel képezem képemet
Képlékeny képzelet képezte képedről.
Képes vagy képezni képtelen képeket,
Ekképpen dicsérem elképzelt képeket

(Török Anett 16 éves tanuló)

Képvers

Képzeletem képtelen képeket képez
Képtartód képlékeny képkeret.
Képezhetetlen képzeletteljes képlettel
Képzelőerőm képességet képzel.
Képed képzeletre képesít
Képzetlen képességem képez.

(Debreczeni Anita 16 éves tanuló)

Kétségbe ejtő kételyek hidd el vannak,
Nagyon is léteznek.
Képlékeny képek képezik képzeted,
Sőt egész létedet.
Mára már a képtelenség is mindent tud,
Mindenre képes lett.
Az is csoda, hogy ebből a pár szóból
Ilyen vers lett.
Lehet, hogy van jobb,
De az már nem a valóság,
Csupán a képzelet.

(Nagy Erika 16 éves tanuló)

A kép

Képez a képtelen képzelet
Képességed képlékeny képzet.
Képződ képezni kezd,
S képeid kezdenek képtelenné válni.
Képzés ez, mi lenne más!
S formáz a képmás

(Szabó Boglárka 15 éves tanuló)

Képzeletem sokszor képzel egy képet,
Képtelen világban képlékeny lények.
Képesek képzelet képében élni,
Az emberi tudatban, képekben lenni.
A tudatunk, a képzelet az ő hazájuk
Ha akarjuk, képekben jutunk el hozzájuk.
Készíteni könnyen el lehet őket,
Csak elképzeled, és már előtted is lesznek.

(Malkócs Ivett 16 éves tanuló)

A képtelen képző

A képző képtelen képezni,
Ha a képzetlen képtelen figyelni.
Ha a képzetlen tudna figyelni,
Képes lenne képet képezni.
De a képzetlennek is lehet képessége
Még ha képet nem is képes képezni.

(Csipke Anikó Noémi 16 éves tanuló)

Kép(e)zés

Képzeletben képzett képek,
Képtelen képzetek,
Képtelen képek képes képzeletemben.
Képtelen képek útvesztője
Képesek képzeletemben
Képlékeny képzeteket képezni.

Képzelt képesség képes képzői,
Képes képzelet képtelen képei,
Képlékeny, képzetlen képek.

(Gedó Erzsébet 16 éves tanuló)

Képzetemben képedet képezvén,
Képtelen képzeted képelném.
Képelné képem képedet,
Képzelem e képességemet.
Képedet képzeletemben képeztem.
Képes képzetem kép képemben.

Most képzelem milyen a képem
Képzetem felülmúlja képességem.
Képtelen képzetemben ilyet képeznem,
Képtelen képemet hiába képelem!

(Polonszki Nóra 15 éves tanuló)

1.

Ha képtelen leszel képességed képies
Képzeleted keretébe tenni, nem leszel
Képes a külső képet belső képpé képzelni.

2.

Ez egyet jelent egy képesség teljes
Elképtelenítésével, és semmivé tevésével.

3.

Képzésed képtelen értelmezni képességeid
Keretét, képedet képtelen keretben levő
Képtelen képnek tartja aminek léte
Eleve kétséges képtelenség.

4.

Életed képekből tevődik össze.
Ez nem egyenlő egy képies képregényre
Képes képtelen képzőművésszel.

5.

Léted végső képe egy képsor lesz, mely
Elképteleníti lelked, de ezt te nem is képzeled,
Mert lelked, s teremtett testedet kezelni már
Nem leszel képes s képtelen mégis kétséges
Képies létben.

6.

Képzeletemben létezik egy képesség, mely
Képes, még e képtelen képességekre is,
Melyek képessé tesznek engem
E kép elképzelésének képességére.

(Plenter Andrea, 15 éves tanuló)

Képem képes képet alkotni,
Mert képes bennem érzést kiváltani.
S ha nem lenne képes képem képet alkotni,
Akkor kénytelen lennék én képet alkotni.
Mert képes a kép képtelenségre,
De a képtelenség képtelen a képességre.
A képem képtelenül képileg beépül,
És képesen képileg a képen kiépül.
Hisz a képzelet szárnyán képem képzeleg,
És életem képtelen s képes érzéseit,
Képen szépen írja le.
Képtelen képzelgő képzeletem teremt képességet,
Képtelenségre és képies képességre.

(Teleki Valéria 15 éves tanuló)

A kép vajon képzelet?
Mikor ezt képzelem elképedek!
Ha a kép képzelet, akkor az egy
Jól képzett képzelet.
Talán ha valaki képtelen
Képet képezni, akkor az
Képzetlen. De ez képtelenség
Csak van képzettség!
Ha a képzettség képet
Ad, akkor majd én
Jól képzem magam.
Ha a képesítésem megfelelően
Képzett, lehet, hogy majd
Elképedek?

Egy képnek csak akkor van
Képe, ha megfelelő képzelet
Képezte.
Talán egyszer én is képzek
Majd egy ilyen képet.
A képességem megfelelően képzett.

(?)

Mit takar e képzés?
Képet, képtelenséget?
Képességet!
Képességből még nem lesz kép.
De képesség fejlesztésével
Ez egy képességfejlesztő képzés.

Egy kreatív képhez
Egy kreatív lény,
Egy kreatív lényhez
Egy kreatív ész
Egy kreatív észhez
Egy kreatív kéz kell
És kész egy kreatív kép.

(?)

A képzeletemben képződött egy kép,
Amely a valóságban képtelenség.
E képet tudnám „még” képezni,
De mivel csak gondolataim képződménye,
Kézzel megfoghatatlan képpel kezdődne…

(Szántó Zsuzsanna 15 éves tanuló)

Képes képtelenségek

Képtelen vagyok képekre gondolni
Képtelen vagyok képekkel dolgozni
Képtelen vagyok képemmel álmodni
Képtelen vagyok képedet bámulni

Képes vagyok képtelenségekről beszélni
Képes vagyok képtelenül álmodozni
Képes vagyok képzelődve nézelődni
Képes vagyok képességeimmel éldegélni.

Képes képtelenségek képes képe
Képek képéről képződtek e képek
Képes képtelenségek képzelődése
Képek képződnek e képes képben.

Képtelen vagyok képekre képzelni
Képtelen vagyok képekkel képezni
Képtelen vagyok képemmel képezni
Képtelen vagyok képedet képelni

Képes vagyok képtelenségekről képezni
Képes vagyok képtelenül képzelődni
Képes vagyok képzelődve képezgetni
Képes vagyok képességeimmel ÉLDEGÉLNI.

(Máté Katalin 16 éves tanuló)

Látok egy képet

Látok egy képzeletbeli képet,
Melyet képzeletem képzett.
Egy olyan képet, melyet szívesen nézek
Szívesen nézem, mert jó nekem,
Hogy a képzeletemmel játszhatok
Ez jó nekem.

Darabokban millió kép előttem lebeg,
De ez nem gond, hisz összerakja
Majd a képzeletem.
Képességeimet nem múlja felül
– E képtelen kép, melyet összerakni
Nem képtelenség.
S mire összeáll a kép,
Képzeletem szárnyra kél!

(Szabó Tünde 16 éves tanuló)

Képzeleted képe s vége végtelen,
De aki erre nem képes az képtelen.
A fénykép képeket képez, de képzeleted
Lehet, hogy túlképezi ezt.
Ha képes vagy képlékenynek lenni,
Akkor képesítésed nem semmi.

(Rácz Emese Mária 18 éves tanuló)

Képtelen kép

Látok egy képet, mely színekben él,
Kifejezi azt, amit elképzeltél,
Képtelen formák, melyek az álmodban születtek,
Szépek, de számomra üresek.
Kételkedek abban, hogy képes vagy erre,
Olyan képet készítesz, amitől nem tudom merre
Nézzek, mert minden csak látomás
Képzeleted nekem már túl nagy nyomás.
A durva színekből alkotott képzelgés,
Annyira furcsa lett, mint a lélegzés.
Képes lehet bárki megcsinálni,
De a képtelen kép másnak fog fájni.

(Perényi Zsófia 16 éves tanuló)

Egy képmás képzett engem,
Elképesztő kép létem.
Képmutató ostoba képletek
Képírás, jelkép, részletek

Képzetem képtelen képkocka,
Képzet, mely képeslapok képlékeny sora.
Képes-e képzetem, a képeslapok
Képtelen képeit,
Képkeretbe, elképesztő képpé képezni.

Kép, képzet, képírás, képregény,
Képekkel mind ezt képeztem én.

(Tóth Mónika 20 éves tanuló)