Tamási Áron sokgyermekes földműves szülők gyermekeként, az Erdély Farkaslakán látta meg a napvilágot. 1917-ben érettségizett Székelyudvarhelyen, majd innen az első világháború olasz frontjára került. Tanulmányait 1919-től a kolozsvári egyetem jogi karán folytatta, majd a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább.
Rövid ideig bankhivatalnokként dolgozott, majd 1923 és 1926 között az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban élt és dolgozott. Az itt töltött évek szolgáltak alapanyagul és ihlették meg legsikerültebb művét, az Ábel a rengetegben című regényét, amelynek humora, a patriarchális székely világ és a modern kapitalizmus szembeálltásából és stilisztikai bravúrjaiból fakad.
Visszatérése után Kolozsvárott telepedett le és egészen az 1940-es évekig Erdélyben élt. 1920 és 1933 között három ízben is megkapta a kor legrangosabb irodalmi kitüntetésének számító Baumgarten-díjat (1920, 1930, 1933). 1945 és `47 között a parlament behívott képviselőjeként részt vett a törvényhozás munkájában is.
Első novellája Szász Tamás, a pogány címmel, 1922-ben jelent meg a kolozsvári Keleti Újságban. Kapcsolatban állt szinte valamennyi erdélyi magyar irodalmi és szellemi műhellyel így többek között az Erdélyi Helikonnal, a Korunkkal, az Erdélyi Fiatalokkal, vagy a Vásárhelyi Találkozóval is. Ehhez hasonlóan aktívan részt vett a hazai irodalmi életben is, jó kapcsolatot ápolt a Népi Írók mozgalmával. Rendszeresen levelezett a Válasz, illetve a Márciusi Front íróival. E csoportokkal közös szándék vezette: a nép kérdéseinek demokratikus úton való megoldása.
Egész politikai és irodalmi pályafutása alatt a köznépben látta a társadalom politikai és művelődési megújulásának forrását. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó létrehozása is az ő nevéhez fűződik; Tamási Áron volt a találkozó elnöke. A főváros ostromát Bajor Gizi villájában vészelte át. 1949 után hallgatásra kényszerült, csak 1954-től térhetett vissza az irodalmi közéletbe, ekkortájt jelenhettek meg novellái, illetve színművei.
A székely falvak világának ábrázolása egész munkásságának alapját jelenti, az erdélyi falusi létélmény látásmódjának, stílusának és szókincsének alapja. Írásaiban bravúrosan olvasztja egybe a tragédiát és komédiát, falusi lét józan realizmusát és a népi misztikumot. Műveiben az erdélyi szegénység életét, a megélhetésért az urakkal és a természettel folytatott küzdelmeit, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta.
Kigúnyolta a társadalmi igazságtalanságokat, kedvenc céltáblája az általa elítélt, romlott erdélyi arisztokrácia volt. Későbbi műveiben kezdeti realizmusától eltávolodva, abba jelképes, népi miszticizmus keveredett. A 40-es években színpadi műveket is irt, ekkor fokozatosan visszatért kezdeti realizmusához és hitet tett a munkásosztály nemzet- és világformáló szerepe mellett. Számos művét, leginkább novelláit több idegen nyelvre is lefordították.
Az 1956-os forradalom idején az Írószövetség elnökségének tagja volt, 1956. dec. 28-án tartott taggyűlésen az elnökség nevében ő olvasta fel az általa fogalmazott Gond és hitvallás című nyilatkozatot. 1963-tól a Béketanács elnökségi tagja volt. 1966-os halála után Farkaslakán temették el.
Bíró Béla: Tamási Áron játékszövegei
Szakrális dráma vagy piece bien faite?
1.
1975-ben a gyűjteményes kötet megjelenésekor Tamási drámáit a könyv egyik kritikusa, „pompázó dramaturgiai légváraknak” nevezte1, s olyan kritika is akadt, mely a szerzőt „malomárokparti hályogosszemű prófétá”-nak titulálta.
Mások ezzel egyidejűleg Lorca-nál modernebb drámaírót láttak benne, s darabjai bemutatásakor, lett légyen szó bármelyik darabjáról, ugyanennyire végletes hozsannákat zengtek drámaírói erényeiről. A sepsiszentgyörgyi színház közönsége pedig a Tamási-sorozat minden előadásán (azok színvonalától függetlenül) vörösre tapsolta lelkes tenyerét.
A két tábor bajtársias egyetértéssel próbálta Tamásit az akkortájt (ismét) kiépülő népi-urbánus frontvonal népi oldalára átrángatni illetve áttaszigálni. Az ily módon össznépivé dagadt összefogás természetesen csakis teljes sikerrel járhatott.
Így alakult ki az a Tamási-életmű méltatói által egyöntetűen vallott vélemény, hogy Tamási ugyan a székely-magyar népiséget, a magyarság máig érintetlen őseredeti látásmódját, erkölcsiségét, szivárványos játékkedvét, világának konzerváló erőit emeli egyfajta tündéri realizmusban egyetemessé, ám drámáit nem lehet és nem szabad a műfaj hagyományos kritériumai szerint megítélni. Magyarán, Tamásin merő félreértés a színpad szabályainak tiszteletben tartását, a konfliktusépítés logikájának érvényesítését számon kérni. Tamási úgy csodálatos (illetve – az ellentábor véleménye szerint – úgy csapnivaló), ahogyan van.
Annak azonban, aki Tamási-drámákat színpadon is látott, s – mindig bőséges – eszmei kifogásai ellenére is elfogulatlan esztétikai nézőpontból próbálta a bennük kibontakozó világot értékelni, alapvető élménye, hogy Tamási igenis kitűnően érzi és érti a színpadot. S ez annál is bámulatosabb, mivel drámai életművét csaknem teljes visszhangtalanságban, a színpadi visszajelzés termékeny kontrollja nélkül alkotja meg.
„Mondatai – írja egyik kritikájában Szőcs István – játékszövegek, igazi értelmük akárhányszor csak a színpadi cselekvés látványával egybekötve világosodik meg.” Még a leggyengébb drámákban is folytonos feszültsége van a szónak, s – legalábbis virtuálisan – valódi drámai töltete a helyzeteknek. Az a dialógus és fordulattechnika, melyet Tamási alkalmaz, a színházi hagyomány legjelentősebb vonulatához köthető. Ha drámáit (legalábbis a részleteket illetően) pusztán formai, drámatechnikai kritériumok alapján ítélnők meg, Tamásit akár kitűnő mesterembernek is minősíthetnők.
Mi az oka hát, hogy Tamási színpadi műveinek nagy része szerzőjük kétségtelen drámaírói kvalitásai ellenére sem sikerült alkotás, s hogy legjobb drámáiból is folyton a megmerevedett formákat széttördelő avantgárd művész, és a – mégiscsak – a könnyebb ellenállás útját járó rutinos mesterember, a modern individualista és a premodern nosztalgiák lidércét kergető prédikátor – nem egyszer groteszk – küzdelmét hallhatjuk ki?
A teljes írás itt olvasható.
Tamási_Áron:_A_szó_becsülete>>>
|
||||
|
||||
|
Művei itt olvashatóak.
"