Keleten mindenki számon tart bennünket - Interjú dr. Aradi Éva India-kutatóval
XIV. évfolyam, 25. (664.) szám, 2004. június 22.
XIV. évfolyam, 25. (664.) szám, 2004. június 22.
A Magyarok Világszövetsége által június elején tartott VI. Világkongresszus egyik legfontosabb konferenciasorozata A magyarság és Kelet címû volt. Dr. Aradi Éva India-kutatót, a konferencia fõszervezõjét keleti gyökereinkrõl, a hivatalos és nem hivatalos tudomány mai álláspontjáról kérdeztük.
– A hivatalos magyar politika és tudomány több mint két évszázada csak a finnugor rokonságot tartja elfogadhatónak. Mára ez az elmélet megdõlni látszik…
– A konferencia összes résztvevõje ennek az elméletnek a megdõlését szeretné elõsegíteni. Mintegy nyolc-kilenc tudományág képviselõi gyûltek össze (nem a hivatalosan, akadémia által is elismertek), egyetemi tanárok, tudósok. Már a 20. századtól kezdve ismert egyre több tudós (nyelvész, régész) eurázsiai nyelveket, hozzáférnek ázsiai forrásokhoz, és ezek alapján állítható: a finnugor rokonság nyelvrokonság, részben, mi ugyanis türk népcsoporthoz tartozunk.
– Ázsiai eredetünk több tudós (nyelvész, régész, humángenetikus, történész) számára nyilvánvaló. Ezzel kapcsolatban mi a Magyar Tudományos Akadémia álláspontja?
– Legutóbb hallhattuk a Mindentudás Egyeteme címû tévémûsorban Róna Tas András vontatott, egyáltalán nem meggyõzõ elõadását. Még mindig csak a kizárólagos finnugor elméletet vallják. Meghívtuk õket tisztelettel erre a konferenciára, hogy vitatkozzunk (hiszen a tudományt a vitatkozás viszi elõre), de nem is válaszoltak a meghívásra. Sõt úton-útfélen dilettánsoknak neveznek minket, holott minden elõadónk neves szakember.
– A világkongresszus címe A magyarság és Kelet. Ennek egyik szekciója az õstörténeti konferencia, melynek Ön a fõszervezõje. Mi a célja e háromnapos elõadássorozatnak?
– Elsõsorban az, hogy a meghívott elõadók (régészek, genetikusok, antropológusok, népzenekutatók, történészek, nyelvészek, valláskutatók, néprajzosok) bemutassák eredményeiket, s hogy ezzel új korszak kezdõdjön a magyarság kutatásában.
– Aradi Évát, mint India-kutatót kérdezem, ezek szerint nem volt véletlen, hogy Kõrösi Csoma Sándor India felé ment a magyarok õshazáját kutatni?
– Neki végcélja nem India volt, hanem az ujgur föld, Kína felénk legközelebb esõ, legnyugatibb része. Ott élnek a hunok egyenes ágú leszármazottai. Indiában Kõrösi rájött, hogy a szanszkrit és magyar nyelv között van szótani és mondattani kapcsolat. 25 éve én is ezen a kutatási területen dolgozom.
– Nemcsak magyarok, hanem számos külföldi meghívott tart elõadást. Említette, hogy a hivatalos magyar tudományosság hogyan tekint az új kutatási eredményekre. Mi errõl a nyugati tudósok véleménye?
Mind a nyugati, mind pedig a keletrõl érkezõ történészek hasonló eredményeket tudnak felmutatni. Pl. Matszumoto japán professzor vagy egy híres mongol avarkutató tudós. Õk ketten nem tudtak eljönni, de elõadásukat elküldték. Viszont a megjelent kazah, tatár, baskír és más keleti tudósok elõtt nem újdonság mindaz, amit mi csak néhány éve mondunk. Nekem sem, hiszen ezekben az ázsiai országokban járván azt tapasztaltam, hogy rólunk mindenki tud. Nyugaton több helyen nem tudnak rólunk, de keleten mindenki számon tart, még Észak-Indiában is sok helyen hallottam: ó, magyarisztán. Mert ott nem hungarianként emlegetnek, hanem a mi nyelvünkön. És nem tévesztik össze Budapestet Bukaresttel.
– Mennyire tudják a nyugatiak, hogy itt mi történik?
– Most már több nyugati kutató is tud rólunk. Egy kiváló olasz nyelvész, firenzei tudós, Mario Alinei professzor az etruszk és a magyar nyelv több ezer évre visszamenõ kapcsolatáról tartott elõadást. Megemlítette, van külön egy olasz iskola, amelyik azt kutatja, hogy a türk-magyar csoport jóval Krisztus elõtt már járt Itália földjén.
– Mi lesz a kutatások eredményeivel? Azért kérdezem, mert Romániának a legtávolabbi külképviseletein is, legeldugottabb afrikai konzulátusain is olvashatóak számos világnyelvre lefordítva a hazug dák-román elmélet propagandaszövegei.
– Így igaz. Ehhez hozzátenném, hogy ha tudnák, hogy szanszkrit nyelven a dákó rabszolgát jelent, akkor nem biztos, hogy olyan büszkék lennének erre az elméletre. Az elnökség célja, hogy a kongresszus anyagát legalább angol és francia nyelvre lefordíttassa. Sajnos a további munkához anyagi forrásokra lenne szükség.
– A konferencia összes résztvevõje ennek az elméletnek a megdõlését szeretné elõsegíteni. Mintegy nyolc-kilenc tudományág képviselõi gyûltek össze (nem a hivatalosan, akadémia által is elismertek), egyetemi tanárok, tudósok. Már a 20. századtól kezdve ismert egyre több tudós (nyelvész, régész) eurázsiai nyelveket, hozzáférnek ázsiai forrásokhoz, és ezek alapján állítható: a finnugor rokonság nyelvrokonság, részben, mi ugyanis türk népcsoporthoz tartozunk.
– Ázsiai eredetünk több tudós (nyelvész, régész, humángenetikus, történész) számára nyilvánvaló. Ezzel kapcsolatban mi a Magyar Tudományos Akadémia álláspontja?
– Legutóbb hallhattuk a Mindentudás Egyeteme címû tévémûsorban Róna Tas András vontatott, egyáltalán nem meggyõzõ elõadását. Még mindig csak a kizárólagos finnugor elméletet vallják. Meghívtuk õket tisztelettel erre a konferenciára, hogy vitatkozzunk (hiszen a tudományt a vitatkozás viszi elõre), de nem is válaszoltak a meghívásra. Sõt úton-útfélen dilettánsoknak neveznek minket, holott minden elõadónk neves szakember.
– A világkongresszus címe A magyarság és Kelet. Ennek egyik szekciója az õstörténeti konferencia, melynek Ön a fõszervezõje. Mi a célja e háromnapos elõadássorozatnak?
– Elsõsorban az, hogy a meghívott elõadók (régészek, genetikusok, antropológusok, népzenekutatók, történészek, nyelvészek, valláskutatók, néprajzosok) bemutassák eredményeiket, s hogy ezzel új korszak kezdõdjön a magyarság kutatásában.
– Aradi Évát, mint India-kutatót kérdezem, ezek szerint nem volt véletlen, hogy Kõrösi Csoma Sándor India felé ment a magyarok õshazáját kutatni?
– Neki végcélja nem India volt, hanem az ujgur föld, Kína felénk legközelebb esõ, legnyugatibb része. Ott élnek a hunok egyenes ágú leszármazottai. Indiában Kõrösi rájött, hogy a szanszkrit és magyar nyelv között van szótani és mondattani kapcsolat. 25 éve én is ezen a kutatási területen dolgozom.
– Nemcsak magyarok, hanem számos külföldi meghívott tart elõadást. Említette, hogy a hivatalos magyar tudományosság hogyan tekint az új kutatási eredményekre. Mi errõl a nyugati tudósok véleménye?
Mind a nyugati, mind pedig a keletrõl érkezõ történészek hasonló eredményeket tudnak felmutatni. Pl. Matszumoto japán professzor vagy egy híres mongol avarkutató tudós. Õk ketten nem tudtak eljönni, de elõadásukat elküldték. Viszont a megjelent kazah, tatár, baskír és más keleti tudósok elõtt nem újdonság mindaz, amit mi csak néhány éve mondunk. Nekem sem, hiszen ezekben az ázsiai országokban járván azt tapasztaltam, hogy rólunk mindenki tud. Nyugaton több helyen nem tudnak rólunk, de keleten mindenki számon tart, még Észak-Indiában is sok helyen hallottam: ó, magyarisztán. Mert ott nem hungarianként emlegetnek, hanem a mi nyelvünkön. És nem tévesztik össze Budapestet Bukaresttel.
– Mennyire tudják a nyugatiak, hogy itt mi történik?
– Most már több nyugati kutató is tud rólunk. Egy kiváló olasz nyelvész, firenzei tudós, Mario Alinei professzor az etruszk és a magyar nyelv több ezer évre visszamenõ kapcsolatáról tartott elõadást. Megemlítette, van külön egy olasz iskola, amelyik azt kutatja, hogy a türk-magyar csoport jóval Krisztus elõtt már járt Itália földjén.
– Mi lesz a kutatások eredményeivel? Azért kérdezem, mert Romániának a legtávolabbi külképviseletein is, legeldugottabb afrikai konzulátusain is olvashatóak számos világnyelvre lefordítva a hazug dák-román elmélet propagandaszövegei.
– Így igaz. Ehhez hozzátenném, hogy ha tudnák, hogy szanszkrit nyelven a dákó rabszolgát jelent, akkor nem biztos, hogy olyan büszkék lennének erre az elméletre. Az elnökség célja, hogy a kongresszus anyagát legalább angol és francia nyelvre lefordíttassa. Sajnos a további munkához anyagi forrásokra lenne szükség.
S. B.