A gyermek és anya viszonya

Az édesanya öröme, boldogsága éppúgy, mint ideges, szorongó vagy haragos állapota befolyásolja a szíve alatt fejlődő gyermek leendő pszichés magatartását. Majd a megszületett gyermek személyiségét az anyai eszmény formálja legmeghatározóbb módon.

Az alma nem esik messze a fájától - vallja a magyar közmondás. Hogy mivé lesz a gyermek, az elsosorban az édesanyától függ.

A magyar nagyasszonyok között Zrínyi Ilonát idézem példaként. Férje, I. Rákóczi Ferenc 1676-ban, 31 éves korában meghalt, az alig másfél hónapos fia, II. Ferenc születése után. 1682-ben Zrínyi Ilona a kuruc királyhoz, Thököly Imréhez ment férjhez. Thököly Imre, kegyvesztett lett a török szultánnál az 1683-as bécsi vesztett csata után, majd Nagyváradon török fogságba került és Törökországba kényszerült menni. A bécsi csatába még magával vitte a 7-8 éves II. Rákóczi Ferencet. A vad futással menekülo török-tatár had a sötétben átgázolt azon a sátron, ahol a kis Ferenc volt. Életveszélybe került.

Budavára visszafoglalása elotti évben, 1685-ben, a császári csapatok a hatalmas Rákóczi-uradalomra törtek. Zrínyi Ilona hősi elszántsággal védelmezte Munkács várát. A hos asszony így írt Caraffa tábornokhoz: "Én mint I. Rákóczi Ferenc fejedelem árváinak anyja vontam meg magam gyermekeimmel Munkács várában, amelyet mint örökségüket köteles vagyok számukra megoltalmazni! Kérem hát a tábornagy urat: szúnjék meg háborgatni Munkácsot, ha pedig a kérelemre nem hallgat, hát tudja meg, hogy engemet mint gyönge asszonyt, sem többi váraink eleste, sem az ostrom félelme nem fog arra kényszeríteni, hogy megfeledkezzem arról, amivel gyermekeimnek tartozom."

A fejedelemasszony maga lelkesítette katonáit, s a golyózáporban is ott volt a bástyákon, nemegyszer gyermekeivel együtt.

"Senki engemet - írja a hős lelkű asszony -, sem két gyermekemet megijedt állapotban bizony nem látott. Valamint eleim, úgy voltunk készek életünk végéig a várat megoltalmazni."

Munkács várának ostroma alatt érte meg a kis Rákóczi Ferenc tizedik születésnapját. Megszokta a harc borzalmait, s órákig nézegette a bombák röpülését, s a harcosok küzdelmeit.

Végül a császári seregek feladták a küzdelmet és elvonultak. A győzelmi ünnepségen a tíz éves Rákóczi Ferenc lelkesen szavalta:

"Rabság bilincseit kerülő magyarság:/Egy Munkács várába szorult a szabadság,/Kit egy Zrínyi-szívű tartott meg asszonyság,/Hol vagy, s hálát nem adsz az egész magyarság?"

A hős édesanyát késobb így emlegeti fia: "Az én dicső Anyám".

Zrínyi Ilona Munkács harmadik ostroma után férjét önkéntesen követte Törökországba.

Rákóczi nem látta többé Törökországba távozó édesanyját. Ám egy életen át szívébe véste édesanyja búcsúlevelét, mely az édesanyai óhaj és utolsó áldás megfogalmazása. Íme a búcsúlevél:

"Rettentő nagy út áll elottem, de azért sietve sietek uramhoz és hűséges férjemhez! Kötelességem hozza ezt magával. Semmi nem esik nekem oly súlyosan, mint tőled, legkedvesebb fiamtól elszakadnom.

Mikoron idejöttem, téged nővéreddel együtt elszakítottak tőlem, s én szerencsétlen, búcsút sem vehettem toled, de anyai áldásomban azért részed volt, s ez anyai áldásomnak most is osztályosa vagy s az is maradsz, mert te nékem bánatot sohasem okoztál, s ezért méltán várhatod az Isten áldását. Én a jó Istenemre bízom magam s a gyermekeim szeretetére édesanyjuk iránt. Isten áldjon meg benneteket!

Ne búsulj azon, édes fiam, hogy javaid idegen kézen vannak, s hogy pusztán állnak. Újra helyrehozhatod azokat. A hadak lerontották váraidat, adja Isten, hogy te ismét felépíthesd azokat. Csak tanulj szorgalmasan. Ne feledd: nincs e világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és jóhír. Ez soha meg nem hal, hanem örökké él.

A földi javak elveszhetnek - az nem nagy baj -, de aki a becsületét elvesztette, mindenét elvetette. Ezért, édes fiam, tebenned minden gyönyörúségem, ne szerezz nekem keserúséget, mint a novéred, aki miatt sokat szenvedtem. Istennek és a boldogságos Szúznek ajánlottam őt. Ő legyen édesanyátok és gondviselotök minden bajotokon. Ő soha el nem hagy titeket. Becsüld meg az embereket, szívesen társalogj az idegenekkel, és így véled is jól bánnak és szeretni fognak. Aki másokat megbecsül, maga magát becsüli. Egyébként a hatalmas Istentol anyai áldásommal egyetemben minden jót kívánok néked. Bárhova vet a sors, maradok mindenütt és mindenkor A TE SZERETŐ anyád. Zrínyi Ilona."

A népdalköltő sírva kesereg: "Édesanyám sok szép szava,/kit fogadtam, kit nem soha./Megfogadnám, de már késő,/hull a könnyem, mint az eső".

Boldog az olyan gyermek, mint II. Rákóczi Ferenc is, akit az édesanyai életeszmény, az anyai kérés és ima igaz emberré formált. Az így kapott eszméhez hűséges maradt. Édesanyjának bátor, hősi magatartása döntő hatással volt rá, hogy szembeforduljon a Habsburg hatalommal, és népe védelmében a kuruc szabadságharc élére álljon.

A vereckei hágón jön át Lengyelországból 1703. június 15-én. Esze Tamás elébe ment kuruc csapataival. Elkezdődött a bámulatos szabadságharc. Ekkor írta Rákóczi: "Átléptem Magyarország határát, mint Caesar Rubikont".

Nemzete szabadságharcát hosiesen vívta, míg 1711-ben, a "Nagymajtényi síkon letörött a zászló".

Törökországi rabságba kényszerült, ahová édesanyja is.

Mikes Kelemen számol be haláláról 1735. április 8-án: "Az Isten árvaságra téve bennünket, kivéve ma közülünk a mi édes Urunkat". Nagypéntek volt.

Mikes Kelemen ezt írja a temetésről: "A porta megengedte, hogy Urunk testét Konstantinápolyba vihessük, a jezsuiták templomába, ahová temették volt Urunk anyját, akinek csak a koponyáját találták meg és azt fia koporsójába zárták, és együtt eltemették."

Anya és fia együtt pihentek Konstantinápolyban 1906-ig.

Akkor a nemzet hazahozta tetemüket Felvidékre, a kassai székesegyházba. Ott a kripta mindig zárva van. Zrínyi Ilona síremlékét barbár kezek összetörték. Nagymajtény után a trianoni tragédiát is viseli a nemzet. Az egykor magyar kassai székesegyházban ma már magyar mise sincs.

II. Rákóczi Ferenc újra idegen földben nyugszik!

PAKÓ BENEDEK
PLÉBÁNOS

 2002. június