• Nyomtatás
Részletek
Találatok: 3276
Veszélyben a magyar génbank gyűjtemények
Budapest, 2007. október 24. Az Élőlánc Magyarországért nyilatkozata a tápiószelei Agrobotanikai Intézet fennmaradásáért.
A magyar mezőgazdasági génbank gyűjtemények felbecsülhetetlen értékű, pótolhatatlan kincsei nemzeti vagyonunknak. A fenntartható, biztonságos jövő zálogai.
Október elején egy miniszteri bejelentésből kész tényként értesült a Parlament Mezőgazdasági Bizottsága arról, hogy a tápiószelei Agrobotanikai Intézetet az FVM-től a GM-növények terjesztésében érdekelt nemzetközi Monsanto céggel szerződésben álló MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézethez csatolják. Külföldi forrásokból tudjuk, hogy hasonló folyamatban semmisült meg Indiában egy 30.000 tételből álló rizs-fajtagyűjtemény. A legnagyobb hazai, 85.000 tételt tartalmazó mezőgazdasági génbankot érintő döntés egyaránt aggályos a hazai törvények és a nemzetközi egyezmények alapján.
Magyarország alapvető érdeke, hogy a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt eredeti helyén, Tápiószelén jogilag, anyagilag és szakmailag egyaránt biztos kezekben tudhassuk. Közkincsünk és potenciális nemzeti erőforrásunk kiszámítható jövője kizárólag nemzeti tulajdonban képzelhető el, azt sem egyéni, sem üzleti érdekek nem sajátíthatják ki, az állam a közérdekből fakadó feladatnak az ellátása alól nem bújhat ki.
Az Élőlánc Magyarországért tiltakozik a tápiószelei gyűjtemény létrehozásában és fenntartásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, nemzetközi hírű szakemberek és munkatársak ellehetetlenítése, a biztonságos jövő szempontjából felbecsülhetetlen értékű, a nemzet örökségét képező genetikai kincsek elherdálása ellen. A magyar szakmai és tudományos közvéleményhez fordulva felkérünk minden illetékes szakembert, tudóst, kormányzati és civil szervezetet, hogy tegyenek hathatós lépéseket a tápiószelei Agrobotanikai Intézet és a többi génbanki tevékenységet folytató – jelenleg már az APV Zrt-nél lévő – intézmény magyar nemzeti tulajdonban való biztonságos fennmaradása, a növényi és állati génbankok szakembergárdájának védelme érdekében.
Ács Sándorné, az Élőlánc elnökségi tagja elmondta: – A génbank gyűjtemények napjainkban már nem elsősorban nemesítői alapanyag-gyűjtemények, hanem a mezőgazdasági biodiverzitás megőrzésének letéteményesei. Pótolhatatlan erőforrások, melyeknek óriási gazdasági jelentőségük is van. Megmagyarázhatatlan szakmai rövidlátás volna a tápiószelei nemzeti fajtagyűjteményeket egyetlen intézeti nemesítési program munkagyűjteményévé lefokozni, a szabadalmilag védett fajtákra specializálódott, a GM-növények elterjesztésében érdekelt nemzetközi lobbi kezére játszani.
Kapcsolat:
Ács Sándorné,
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
www.elolanc.hu

A TÁPIÓSZELEI AGROBOTANIKAI INTÉZET ÉS A SZÁNTÓFÖLDI ÉS ZÖLDSÉGNÖVÉNY GÉNBANK TÖRTÉNETE ÉS JELENTŐSÉGE 

     A tápiószelei intézet a Szelényi Lajos által 1885-ben, végrendeletében a magyar államra hagyományozott birtokán működik. A kísérleti gazdaságot a II. világháború végéig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) kezelte, majd kísérleti gazdaságként működött az Országos Agrobotanikai Intézet megalapításáig (1959. január 1.).

     Az intézet alapítója, Jánossy Andor akadémikus (1908-1975) kivételes előrelátással alapozta meg az intézmény tevékenységét, mely egy változatos világ-fajtagyűjtemény létrehozásával biztosította a kultúrnövény alapanyag-kutatás hazai bázisát. A kialakított gyűjteményekre alapozva kezdődött el a stockholmi környezetvédelmi világkonferencia (1972) ajánlásait követve a hazai kultúrnövény génbank kialakítása, és Európában az elsők között, a magminták tartós tárolását biztosító hűtött magtárolók megépítése. Jánossy Andor halála után a sorozatos átszervezések közepette a rendelkezésre álló erőforrásokat a gyűjtemények megmentésére kellett koncentrálni.

     A riói Környezetvédelmi Világkonferencián megtárgyalt és elfogadott „Biológiai sokféleség egyezmény” a növénytermesztés területén történő hazai végrehajtásának koordinálására az FM 1993-ban a hazai kultúrnövény génmegőrzés bázisintézeteként önálló intézetként alapította újjá az Agrobotanikai Intézetet. Ez a változás lehetővé tette a genetikai erőforrás gyűjtemények továbbfejlesztését és a nemzetközi feltétel rendszer hazai adaptálását. A FAO 1996. évi felmérése szerint a tápiószelei génbankot a 15 legjelentősebb nemzeti génbank közé sorolták.

     A mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások megőrzését és hasznosítását szolgáló FAO Egyezmény (2002) elfogadása után – melyet hazánkban kormányrendelet hirdetett ki (2004) – 2006. január 1.-én váratlanul és szakmai indoklás nélkül került sor az Agrobotanikai Intézet (létszám: 107 fő) megszüntetésére és az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézethez való csatolására. Ezt követően a tápiószelei Agrobotanikai Központ az OMMI-val együtt, 2007. január 1.-én vált a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ részévé. Jelenleg folyamatban van az Agrobotanikai Központ és feladatainak átadása a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézete részére, 25 fős létszámmal és költségvetési támogatási forrás nélkül. Jelenleg 45 fő dolgozik Tápiószelén.

     A tápiószelei gyűjtemények jelenleg aktív (kísérleti célokat és az átadást szolgáló anyag) és bázis (tartalék magminták) gyűjteményekből állnak, a minták száma 80.000. Ezen kívül a 2004-ben megszüntetett biológiai alapok megőrzését szolgáló pályázat keretében mintegy 10.000, a társintézeteknél fenntartott, támogatott tétel magmintái kerültek tárolásra Tápiószelén az Országos Bázistárolóban. Az Agrobotanikai Intézet 2001 és 2005 között részt vett az IPGRI (Növényi Genetikai Erőforrások Nemzetközi Intézete, Róma) által koordinált globális programban, amely a tájfajták termesztésben való fenntartásának tudományos alapjait kísérelte meg feltárni. Ebben az időszakban közös tájfajta gyűjtő utakon vettek részt Erdélyben és Szlovákiában is.

     A tápiószelei tájfajta-gyűjtemény jelenleg közepes nagyságúnak számít az európai tájfajta-gyűjtemények között, de egyedülálló abban a tekintetben, hogy az 1950-es évektől kezdve folyamatosan végzett tájfajta-gyűjtések eredményeként rendkívül gazdag tájfajta és a köztermesztésből kiszorult, klasszikus eljárással nemesített fajta gyűjteménnyel rendelkezik a hazánkban termesztett szántóföldi és zöldségnövény fajokból és azok vad rokonfajaiból (közel 700 faj).

     A génbank-gyűjtemények napjainkban már nem elsősorban nemesítői alapanyag-gyűjtemények, hanem az agrobiodiverzítás megőrzésének letéteményesei. A szemléletváltozást mutatja, hogy a FAO egy új (Természeti Erőforrások) igazgatóság keretében működteti a génforrásokkal kapcsolatos részlegeit, és az IPGRI új nevet (Biodiversity International) választott, és új stratégiát hirdetett. Világszerte, így több európai országban is a biológiai sokféleséggel foglalkozó intézményeket biodiverzitás központok által koordinált hálózatokká szervezték (Svédország, Németország, Lengyelország), illetve tárcaközi együttműködésben megvalósítandó programokat dolgoztak ki. A nemzeti program kidolgozását egyébként Magyarország is vállalta a FAO Egyezményhez való csatlakozással.

     A jelenlegi helyzetben megmagyarázhatatlan szakmai rövidlátás volna a tápiószelei gyűjteményeket egyetlen intézeti nemesítési program munkagyűjteményévé lefokozni. A néhány fajra való koncentrálás várható magasabb szintű tudományos eredményei, valószínűleg nem kompenzálnák a genetikai diverzításban bekövetkező leépülést, és a hazai tájfajta-gyűjteményekben rejlő felbecsülhetetlen értékek elvesztését.

     Végezetül egy Erna Bennett idézet 1970-ből: „Teljességgel ironikus, hogy még mielőtt megismernénk, hagyjuk elveszni azt a változatosságot, amelyen minden további fejlődés alapulna”. 2008-ban lesz Jánossy Andor születésének centenáriuma. Jó lenne az ő szellemében és törekvéseinek tiszteletben tartásával megünnepelni!