1. oldal / 8
Napjaink legnagyobb és legtávolabbra ható gazdasági botránya ez idő szerint a pénz- és devizatartalékok manipulációja révén megy végbe. A pénzcsalásnak először van globális dimenziója, mivel a világot behálózva zajlik, ezért már semmilyen nemzeti kormány által nem ellenőrizhető, nem állítható vagy gátolható meg, éspedig mivel még az elavult nemzeti törvények szerint is, formális szempontból törvényesen zajlik. Bizonyos azonban, hogy a pénzcsalás, mint minden más csalás hoszú távon nem vezethet a tettesek meggazdagodásához az áldozatok kifosztásával, mert semmilyen szabad pénzrendszerrel nem lehet tartósan visszaélni. A pénzelmélet szerint a pénz törvényesített csereeszköz, amelynek az értékmegőrzést is szolgálnia kell. A pénzkiadás ezért korábban állami privilégium volt (pénzverési felségjog). A pénzként forgalomban lévő arany, ezüst és rézérmék állami jelvényt viseltek. Az állam tehát szavatolta a fém tisztaságát, és az érmék súlyát úgy, hogy nemcsak belföldön, hanem külföldön is mindig tudott volt, mennyit ér egy pénzdarab. Így a fémérmék egyben állandó értékű csereeszközök voltak.
Az államnak azonban, hogy pénzt tudjon kiadni, arannyal és ezüsttel kellett rendelkeznie. Ezért fontos volt, hogy az ezüstbányák állami kézben legyenek, és így az állam az ezüstöt további vert érmék céljára tudja felhasználni. Megfordítva, a polgárok tudták, hogy az állam csak annyi pénzt tud kiadni, amennyi nemesfém felett rendelkezik. A nemesfémkészlet volt tehát a nemesfémben forgalomban lévő természetes pénz alapja (aranyforgalmú pénz).
- Előző
- Következő >>