Újraéledőben az ősi magyar harcművészet, a baranta

Mint tudjuk, a csángó magyarok – igaz, kevesen – őrzik a leghívebben archaikus magyar nyelvünket. Az egykor Európa-szerte szíres baranta harcművészetünket már ők sem. Ez a harci módszer egyidős a magyar történelemmel. Bár sokaknak volt érdeke, hogy ezt a nemzeti kincset kitöröljék az emlékezetből, de mindig voltak lelkesek, akik nem engedték. Most, a XXI. század elején újraéledőben van ez a sport.

– A magyarság iránt érdeklődő ember manapság egyre többet találkozhat a baranta nevű sportággal. Mit takar pontosan ez a szó?

Návai Zsolt, Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemen működő baranta szakosztály megbízott elnöke: – A baranta eredeti jelentésében harcra való felkészülést jelent. A baranta harcművészet, illetve életmódként is megélhető mindez.

– Aki még sosem találkozott evvel a sporttal, hogyan tudja elképzelni, milyen részekből áll?

Szokola Károly, a Fehér Baranta Sportegyesület elnöke: – Pusztakezestől kezdve egészen a lóhátról való nyilazásig minden megtalálható benne. A pusztakezesen azt értem, hogy van baranta birkózás, van böllön, amikor már az ököl, a térd, könyök és a lábfej használata is megengedett.

– Mit lehet tudni a baranta történetéről?

– Alapvetően IX.-től a XIX. századig az összes mozgáskultúrának, mozgásfolyamatnak mintegy summázásával foglalkozunk. Általában a honfoglaló magyarsággal szokták kezdeni a magyar harci kultúra taglalását, ám előtte is ez már egy tetemes, nagy vívmánya volt a keletről érkező népeknek, amelyek romba döntötték ugye például a Római Birodalmat is. Tehát egészen akár az V.-VI. századig is visszamehetnénk, különböző harcos népeket, vitézlő kasztokat, végvári huszár, betyár eredetű népi rétegeket is belevehetünk ezekbe, akik egymás után generációkon keresztül vették át ezt a katonai és népi mozgáskultúrát, felkészülési formákat illetve harceljárásokat. Ezek folyamatosan öröklődtek át, és sajnálatos módon amellett, hogy időnként újabb elemek is érkeztek nyugatról, keletről mindenfelől a világ részeiről, emellett nagy részt egyre fakult ez az egész, különösképpen az idegen házi királyok megjelenése, illetve a Habsburgok megjelenése után, mivel féltették a központi hatalmukat a két világháború között, illetve közvetlenül a II. világháború előtt a Ludovikán négy tiszt próbálta ismét föléleszteni ezeket a régi kiképzései szokásokat, ezeket a népi elemeket újból belevinni a felkészítésbe. Ők sajnos az erdélyi harcszíntéren mind a négyen elestek. Ezek után a következő ilyen kezdeményezés a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán volt a hatvanas évek közepén a Zrínyi Miklós Haditorna Körben, aminek később hát úgymond jogutóda lett a kilencvenes években elterjedő baranta.

– A legtöbb küzdősportban a kezdőtől egészen a legfelsőbb szintig lehet haladni. Hogy van ez a barantánál?

– Mint egyéb közös sportokban tíz fokozat van. Mi állatnevekkel és azok jelképével jelöljük a fokozatokat, kezdve a törpe apró állattól, amely fölvállalja önmaga védelmét, a legtökéletesebb, rendíthetetlen harcosig, a tetravezig.

– - Gondolom a baranta, az nem csak egy sport, hanem igazából egy életmód is, hogyan néz ki egy igazi barantaharcosnak az élete?
– A baranta egyrészt kiváló tömegsport, sajnos ezt még nem nagyon ismerték fel a vezetőink, illetve azok az emberek, akik ez ügyben tudnának tenni, az a cél, hogy életmód fele mérjük meg, igazából az önellátó életre kellene beállnunk, és mi ezt szeretnénk, hogy saját területen saját állatokkal a saját magunk kis életét élhessük, és annyit gyakorolhassuk ezt a barantát, amennyit csak bírjuk.

– - Az ésszerűség azt diktálná, hogy magyar ember, magyar küzdősportot műveljen, ne karatézzon, vagy tékvandózzon.
– Én úgy gondolom és magamon, illetve a társaimon, egy részén is ezt láttam, hogy hasonló vagy talán még kevesebb befektetéssel és energiával, viszont nagyobb lelkesedéssel, odaadással rövidebb idő alatt lehet nagyon látványos eredményeket elérni. Azzal, hogy nem úgy kezdjük, hogy leromboljuk valakinek a kialakult személyiségét, és utána elkezdünk valamilyen megadott, jóformán franchise rendszerben ránk szabadított dolgot megtanítani, és fölépíteni egy olyan személyiséget, ami távol áll az ő kultúrkörétől, a korábbi meggyőződéseitől, és az egészet művi alapon építsük föl – ehelyett meg próbáljuk mindenkinek erősíteni azt, ami benne van, arra építeni, amilyen stabil alapokkal már rendelkezik.

– Bizonyos távol-keleti harcművészetek különböző eszközöket is használnak a sportban. Hogy van ez a barantánál?
– A barantában következő versenyszámok vannak: van barantás birkózás, van a böllön, amikor az ellenfél teljes megsemmisítésére irányul már a harc. És az eszközösséghez tartozik például a kard-, a szablya-, a fokosvívás, a kard és pajzs együttes használata, a kés, kötél használata és tulajdonképpen a távolra ható fegyverek: a csatacsillag, a kelevéz, azaz a dárda, és az íjak. A baranta mindenképpen tiszteletben tartja a másik életét, viszont egy nagyon fontos dolgot le kell szögezni: hogy ha a barantázó élete függ azon, hogy most ő hazamegy a családjához vagy sem, akkor abban biztos lehet mindenki, hogy akármilyen nagy harcos áll vele szemben, vagy akármilyen bicskás ember a kocsmában, a barantás biztos, hogy haza fog menni.

Németh Gergely