1. Az embernek tudatosan vállalnia kell kettősségét: része a teremtett világnak, ugyanakkor viszont tetteivel, azaz: gondolataival, kimondott-leírt szavaival, cselekedeteivel (ha akarja, ha nem, ha vállalja, ha nem) folyamatosan részt vesz a teremtésben, vagyis teremtőtárs, társteremtő. Rajta is múlik - az igazságosság, kölcsönösség, méltányosság jegyében - szebb lesz-e a Föld. Lényének ez az oldala különíti őt el a földi élővilág másik két ágától: a növény- és állatvilágtól s teszi emberré.



2. Az életért, a Földért való felelősségérzet, a hazáért, a nemzetért, a családért és önmagáért való kötelességvállalás, a szépért való tettakarat, a tudásból eredő megértésből fakadó szeretet teszi az embert emberré. Ezeket a tulajdonságokat nevezzük együttesen lelkiismeretnek. A vallásos, nem vallásos embereknek ez a közös alapja. (A vallásos emberek is - bármelyik egyház keretében - Isten iránti szeretetüket mi másban tudják kifejezni,. mint az általa teremtett világért való felelősségvállalásban?) Akiből pedig hiányoznak ezek a tulajdonságok, az nem ember, az nember. Aki pedig nem az igazságosság, kölcsönösség, méltányosság jegyében és nem az egyetemességben gondolkozva cselekszik helyileg, akit nem a szeretet hajt, az beteg ember.
3. Az értelemre alapozott érzelem, a tudásra alapozott szeretet: ez a teljes ember. Mi a szeretet? A másiknak a szükségeset megadó. /Az embernek vannak testi, lelki, szellemi igényei./ Mi a tudás? A valóságról való ismeretek és azok alkalmazásra való képessége. A TUDÁS ÉRTÉK. MINDENKINEK JOGA VAN HOZZÁ, AKI AZ ÉLET SZEBBÉ ÉS AZ EMBEREK JOBBÁ, BOLDOGABBÁ TÉTELÉHEZ SZÁNDÉKSZIK FELHASZNÁLNI, ÉS HAJLANDÓ MEGADNI AZ ÁRÁT. AKARATTAL ÉS SZORGALOMMAL SZEREZHETŐ MEG. A PÉNZ NEM LEHET AKADÁLY. A MINDENSÉG TÖRVÉNYÉT - a tudás szabad áramlásáról - SÉRTI, AKI MÁSKÉPP CSELEKSZIK. Az embernek vállalnia kell, hogy egész életében ismereteit gyarapítani, s az emberiség közös kincséből megszerzett tudását másokkal megosztani igyekszik. A "SZéiK"-i (SZÉPEN, EMBERÜL élni igyekvő) ember TANÍTVA TANUL ÉS TANULVA TANÍT.
4. Minden nemzeten belül a NÉP azon emberek tömege, akik nem készülnek hősnek, különösen nem hősi halottnak, hanem életük értelmét a családban, a gyermekek felnevelésében, az idősekről való gondoskodásban, a természet szépítésében látják. A családi életre készülő fiatalok, a gyermeket vállaló családok, az őket segítő egyének egy nemzet értékei, jövőjének biztosítékai. (Aki ígényt tart a "nemzete jó gyermeke" címre ide kell tartoznia.)
5. A fentiekből következik, hogy a népakadémia csak nemzeti formában létezhet, hiszen a családi élet bensőségessége - a múlt, a hagyomány, a szokások vállalásával - csak anya/apanyelven élhető meg igazán. A mai földi valóság tudomásul vétele hozza a családi múlt, az eredet kutatásának fontosságát, hiszen a nagyon sok vegyes házasságból származó, kettős vagy többgyökerű ember önismeretét, önazonosságtudatát - ami személyiségének az alapját adja -megteremteni, bizony nem könnyű. Önismeret nélkül pedig igazi valóságismeret sem lehetséges. A valóság ismerete nélkül pedig nem lehet összhangot teremteni az ember és környezete és a természet között. Ezen összhang nélkül pedig nem lehetséges emberi élet "szépen emberül". Az embernek pedig az a kötelessége, hogy arra törekedjék, egyénileg boldog, a közösség számára hasznos életet éljen azon átlagosan 80 (derűlátóbbak által 100) évvel számolt időben, ami megadatik nékünk itt a Földön.
6. Az embernek a teljes élethez szükséges:
   • az őt irányító eszméket megfogalmazza,
   • az önérdekérvényesítés művészetét az igazságosság, kölcsönösség, méltányosság jegyében elsajátítsa,
   • "megdolgozzon a kenyeréért, vagyis legyen olyan tudása és képzettsége, amivel a társadalom számára hasznos tevékenységet végez,
   • a Mindenség iránti alázat és csodálat kettőségében az öröm adásának és elfogadásának képességét megszerezze.

/ EMBER! VÁRUNK! /
TISZTA SZÓ! TISZTA ÉG! TISZTA VÍZ! TISZTA LELKIISMERET.