Az önellátást szerették volna a gyakorlatban megvalósítani azok a budapesti családok, akik egy nógrádi kis faluban közösen földet vásároltak és a falusiak bevonásával ökológiai gazdaságot alakítottak ki. A Magyar Ökotársulás Közösség egyik alapítójával, Aldea Benedekkel beszélgettünk. Kicsit több mint 3 évvel ezelőtt néhány budapesti családi úgy döntött, hogy a közösségi mezőgazdálkodás keretén belül szeretnék beszerezni a heti zöldségadagjukat, de a korábbi példákhoz képest egy kicsit másképpen.
Mintagazdaságot akartak létrehozni, ahol a helyiek dolgoznak, a közösség pedig osztozik a megtermelt finomságokon. Mintagazdaságot, amely hosszútávon az eddig szunnyadó helyi potenciált is feléleszti, támogatja a helyi kisgazdákat, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudtak korábban értékesíteni. Munkát, lehetőséget, piacot adni nekik egy olyan rendszerben, amelyben minkét fél jól jár.
 
„Olyan települést kerestünk, amelyik nincs túl messze a fővárostól, de az is fontos volt, hogy közművesített legyen és a föld közel legyen a faluhoz. Így esett a választás Herencsényre, egy 700 lelkes kis nógrádi falura, amelynek vezetői, véleményformálói nyitottak voltak a nonprofit kezdeményezésre” – mondta Aldea Benedek, a Magyar Ökotársulás Közösség egyik alapítója.
 
Összedobták a költségeket
 
A mintagazdaság indulásához szükséges költségeket 55 budapesti család adta össze, ők tulajdonosai is a gazdaságot működtető civil szervezetnek, de a tagok időközben meg is szaporodtak. Többségében barátok, ismerősök, ismerősök ismerősei voltak, sehol sem hirdették meg a kezdeményezést. Családonként mindekinek 300 ezer forinttal kellett beszállnia, ami viszonylag nagy összegnek számított egy akkor még bizonytalan kimenetű vállalkozásra, ettől függetlenül volt olyan tagunk is, aki az összegyűjtött pénzét adta bele. Nem csalódott.
 
 
Kezdetben a tulajdonos családok között osztották el a terményeket, de az idei évtől klasszikusan, a közösségi mezőgazdálkodásban működő elköteleződéssel is lehetett és lehet csatlakozni. „Mivel tagjaink szétszórva élnek Budapest-szerte, szinte mindegyik kerületben vannak átvevő pontjaink. Most 80 tagunk van, de még körülbelül 20 főre lenne kapacitásunk” – mondja Benedek.
 
A közösségi mezőgazdálkodás különböző modelljei Nyugat-Európa egyes részein már évtizedes tapasztalatra tekintenek vissza, de az utóbbi néhány évben egyre több magyar példát is találni: gazdálkodók és vásárlóik alkotnak közösséget, hogy így segítsék egymást. A hosszú távú elköteleződésért cserébe a termelők biztos megélhetést, a fogyasztók pedig megbízható helyről származó, jó minőségű élelmiszert kapnak. Mivel környezetkímélő technológiát alkalmaznak, a fogyasztók jó minőségű, egészséges, helyi élelmiszerhez jutnak, csökken a környezetterhelésük is a rövid szállítás és a csomagolás mellőzése révén. Ezek a rendszerek egyúttal támogatják a helyi kisközösségek kialakulását, erősítik a lokális gazdaságot, és segítik a vidéki térség fennmaradását.
Lelkes falusiak a biogazdaságban
 
Jelenleg egy ökológiai elveket követő kertészmérnök, Nagy István vezetésével 4-6 falusi dolgozik a gazdaságban rendszeresen. Többségében nyugdíjas vagy nyugdíj közelében álló asszonyok. Olyan embereket kerestek, akik saját kertjükben is ökológiai mezőgazdálkodást folytatnak, de van köztük biodinamikus szellemiségben gazdálkodó is, csak eddig nem tudta, hogy ezt így hívják.
 
„Mintagazdaságként tekintünk a gazdaságra, célunk, hogy elindítsunk egy folyamatot a társadalomban. Mivel mi nem értékesítünk, hanem mindent elosztunk tagjaink között, nem célunk, hogy a biopiacon árusító gazdákhoz hasonló minősítést szerezzünk. A legerősebb minőségbiztosítás a mi esetünkben egyrészt Nagy István személye, másrészt az, hogy a gazdaságban dolgozó falusiak és az időnként ide látogató tulajdonos tagok egymás szemébe tudnak nézni. Biodinamikus elveket próbálunk megvalósítani. Körülbelül 7 év alatt szeretnénk elérni, hogy ebből a hajdanán konvencionálisan művelt földterületből biodinamikus gazdaság váljon. Nem mindent fogunk tudni megoldani, például nem tudjuk a betakarítást a holdálláshoz igazítani, hiszen fix napon van szedés és átadás. Ez most a harmadik év, jelenleg ökológiai gazdaságnak nevezném magunkat” – magyarázza.
 
Körülbelül 50-féle zöldséget, gabonát termelnek a gazdaságban, emellett tyúkokat is tartanak, és gyümölcsös is van, bár az csak jövőre fordul termőre Márciustól novemberig hetente érkeznek a ládák a budapesti átvevőpontokra, decembertől februárig kéthetente, ilyenkor főleg gumósokat és késztermékeket, pl. padlizsánkrémet kapnak a tagok. „Mindezt szeretnénk a jövőben kibővíteni késztermékekkel, sajtokkal, lekvárokkal, így még jobban be tudjuk vonni a falusiakat” – teszi hozzá. Hetente nagyjából 8-15 kg finomságra lehet számítani.
 
Befogadó falura találtak
 
A budapesti családok évente 4-5 alkalommal látogatnak a gazdaságba. Szerveznek közösségi eseményeket, de sokat tanulnak közben a gazdálkodásról, ismerkednek a falubeliekkel. Az itteni közösség jól fogadta a kezdeményezést, abszolút támogató a hozzáállásuk, Benedek szerint talán azért, mert tudják, hogy ez nonprofit vállalkozás, aminek célja hosszú távon éppen az itteni erőforrások támogatása. A tagok között van színész, zenész is. Adtak már ingyenes koncertet is a falubelieknek, illetve a közösség önkéntes munkában elkezdte felújítani a falu egyik kistemplomát. „Már az is egy jó dolog, ha néhány embernek tudunk munkát biztosítani” – teszi hozzá.
 
És mi a legpozitívabb tapasztalat? „Hogy eltelt 3 év és létezünk, jönnek-mennek a ládák, szaporodnak a tagok, működik a rendszer” – mondja, és hozzáteszi: „Egy városi ember nem tudja elképzelni, hogy milyen munkák folynak a földeken, mivel kell megküzdeni, ezért mindig informálni kell a közösség tagjait, máskülönben meginog a bizalom. Az a tapasztalatunk, hogy ezzel külön embernek kell foglalkozni.” És persze azt sem szabad elfelejteni a tagoknak, hogy az első láda után nem igazán kell majd piacra járni.
 
Szerző: Nagy Melinda
Kép: Ökotársulás