A Tolna megyei Nagyszékelyben néhány éve jött létre a laza hálózatot alkotó, a permakultúra elveit követő Közösségi Önellátásra Ráhangoló Tudatos Együttműködés, azaz a KÖRTE. Vannak sokgyerekesek és egyedülállók, és szinte minden gazdaság a folyamat más-más fázisánál tart.

 

Csak haladjak hosszan, egyenesen a falu főutcáján, majd kanyarodjak be balra, és egészen biztosan meg fogom ismerni a házat a hatalmas udvarral. Ezt az instrukciót kaptam indulás előtt Bócsó Renátától, aki párjával, Juhász Attilával 2007-ben költözött Nagyszékelybe, hogy ott hozzák létre a permakultúra szerinti ökogazdaságukat.

 

Mire odaérek, Attila már rég a kertben dolgozik, az egyik bokor mögül pedig előtűnik a hathatós segéderő, a másfél éves Ari is, aki aztán csatlakozik hozzánk, mikor édesanyjával elindulunk a sűrű növényzet között kanyargó, keskeny ösvényen. – A permakultúra egy rugalmas szemlélet. Van, aki hagyományos, más viszont modern módon valósítja meg, és nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az élet más területein is alkalmazzuk az elveit – kezdi a permakultúra ismertetését Renáta. A szemlélet három alapelven, a Föld védelmén, az ember védelmén és a javak igazságos elosztásán nyugszik. A gazdálkodás minden elemét egységes ökológiai rendszerként fogják fel, amelyben a növények az állatok, az építmények, a domborzat és a vízrajzi adottságok egymást erősítő tényezők és ennek része az ember is.

 

Renáta és Attila agrármérnökök. Mindketten laborvezetők voltak a tápiószelei Növényi Diverzitás Központban, ám úgy érezték váltaniuk kell. Egy élhetőbb és fenntarthatóbb környezet iránti vágy vezette őket előbb Agostyánba, az „élőfalu előszobájába”, majd onnan Nagyszékelybe. A romos házat, amelyet megvásároltak, idővel élhető otthonná alakították, megőrizve annak puritánságát. Ugyanakkor a modern technikát nem száműzték az életükből – a kapcsolatot is interneten keresztül vettük föl –, csupán minimálisra csökkentették, és amennyire lehet, „elrekesztették” magukat a híradásoktól. – El vannak torzítva és nem tudnak pozitív híreket adni – indokolja a döntést Renáta. Letelepedtünk az erdőkert végében a talajtakarásra használt, már puha háncsra. Ari élvezi a határtalannak tűnő kertet, ismerkedik annak lakóival, például a velem is barátságra törekvő szőrös potrohú rovarral, a bundásbogárral, és az embernek az az érzése támad, hogy ebben a csupa zöld környezetben nem is férnének meg a rossz hírek. Renáta megmutatja a ház hátsó traktusát is, ahol a nyári szállásuk van. Fekhelyük egy jókora szalmaágy, a közelében gyümölcsaszaló és kemence, amelyben a lepénykenyér sül. Szívesen fogyasztott étel ez sok különleges zöldséggel töltve.

 

A nagy kert azonban nem csak a saját igényeket szolgálja. Renáta és Attila tájfajták megőrzésével foglalkoznak, a magokat ingyen adják tovább. És bár valamicske pénz manapság mindenképpen kell a boldoguláshoz, a permakultúra egyik legfőbb célkitűzése mégis az önellátás megvalósítása. Ezt viszont egyénileg nehéz elérni, így hosszú távon azt szeretnék, ha a családok specializálódnának, és csere útján jutna hozzá ki-ki a szükséges terményekhez, termékekhez.

 

Menjek vissza a faluközpontba, a templomnál forduljak jobbra, a ház homlokzatán lévő, vésett fatábla pedig elárulja: megérkeztem Hargitáékhoz, egy újabb KÖRTE-családhoz. Így indított útra Renáta. Célba érésemet a kutyák is hirdetik, de a biztonság kedvéért a csengőkallantyút is meghúzom. A madzag másik végén, a verandán egy kis harang jelzi a házigazdának, Katinak, hogy megjöttem. Beinvitál, s míg befejezi a mosogatást azt javasolja, nézzem meg öt gyermeke fotóját a falon. Nagyszékelybe ugyan csak a négy fiatalabb tartott a családdal, hiszen a legidősebb lány akkor már egyetemre járt Budapesten, nemrégiben pedig a másodszülött is csatlakozott hozzá.

 

Katalin azt mondja, a költözés előtt már jó ideje fontolgatták, hogy a fővárost egészséges, friss levegőjű környezetre cserélik, de mégis csak 2010 októberében éltek a váltásra kínálkozó, talán utolsó lehetőséggel. A családfő, Péter azonban továbbra is óraadó tanár a nagykőrösi Károli Gáspár Református Egyetemen, ezért hetente néhány napot távol tölt a családtól. A gyerekeket Katalin indítja el reggelente az iskolába, kertészkedik, gyógynövénytermesztéssel foglalkozik, ellátja a háziállatokat, kutyákat, csirkéket, lovakat, amiket aligha lehet összehasonlítani a pesti otthonukban tartott hörcsöggel.

Katalin egyébként mélyépítő üzemmérnöki állását hagyta ott. – A presztízse más annak, ha az ember azt mondja magáról, hogy mérnök, vagy azt, hogy őstermelő, mégis ugyanaz az ember – mondja, miközben körbe vezet a gyógynövényektől illatozó kerten.

 

Elindulok azon az úton, amelyiken megérkeztem a faluba, Gabinak van egy nagy kutyája és nyulakat tart – adta meg az útbaigazítást Pünkösti Gabriellához Katalin, így amint meglátom a nyúlketreceket az udvaron, tudom, jó helyen járok. Azt már Gabitól tudom meg, hogy az első nyuszit tombolán nyerte és vett neki egy párt is, ő viszont egyelőre férfitárs nélkül él Nagyszékelyben. Majd’ két évvel ezelőtt, a válása után keresett olyan helyet, ahol kapcsolata lehet a természettel, a földdel, a növényekkel és Nagyszékely mellett szólt, hogy a KÖRTE révén egy közösség tagja lehet.

 

Az önellátás lehetőségétét ő is abban látja, ha a háztartások kiemelten foglalkoznak egy-egy termékkel, majd cserélik azokat. Gabi keramikusként dolgozik, alkotásait vásárokra viszi és népgyógyászattal foglalkozik. Az ország számos pontján élt már, itt viszont akár hosszú távon is el tudja képzelni az életét. Ám azt mondja, még sok út nyitva áll előtte. Más utat kell bejárnia akkor, ha egyedül marad és mást, ha társat talál. De nem keres görcsösen, mert amíg így tett, addig ment a rossz irányba.

 

Forrás: www.teol.hu