
A törvényt az amerikai Élelmiszerbiztonsági Hivatal, az FDA és a nagy élelmiszeripari cégek (lásd Monsanto és társai) befolyása alatt álló Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyomására léptetik életbe. [Tudtunkkal a törvényt még nem fogadták, el és Új-Zélandon számos szervezet harcol ellene aláírásgyűjtéssel és egyéb módon.] Az új törvény rendkívül negatív hatással lesz a növények bio-diverzifikációjára, és érzékenyen érintené a kisgazdaságokat, mivel jogilag rendelkezik a vetőmagok gyűjtésével, cserekereskedelmével, a barterezéssel és ajándékozással, tulajdonképpen illegálissá téve ezeket a tevékenységeket. Többet erről az nzfoodsecurity.org weboldalon olvashatunk.
Íme, néhány megfontolandó pont a törvénnyel/törvénytervezettel kapcsolatban:
• A növénytermesztéshez és a saját magunk által megtermelt élelmiszerek megosztásához fűződő jogot a kormány által nyújtható kiváltsággá alakítja, amit a kormány bármikor megvonhat.
• Megtiltja a „élelmiszerek” felhatalmazás nélküli terjesztését, az élelmiszereket pedig olyan módon definiálja, hogy abba beletartoznak a tápanyagok, a magok, a gyógyhatású készítmények, az alapvető ásványi anyagok és italok, a vizet is beleértve.
• A magok feletti rendelkezéssel a kormány elveszi az élelmiszertermesztés lehetőségét az emberektől és a multiknak adja. Ezzel a hatalommal természetesen könnyű visszaélni.
• A továbbterjesztésre szánt élelmiszerek termelését engedélyhez köti a kis családi gazdaságok számára is, az engedély megadását pedig az állam bármilyen ürüggyel megtagadhatja.
• Az új élelmiszerbiztonsági törvény értelmében a rendőrség élelmiszerbiztonsági ügyekben is eljárhat, bírósági végzés nélkül tarthat házkutatást és bármilyen általa szükségesnek ítélt eszközt bevethet a razziához, akár fegyvert is (265-1 paragrafus).
• A 243-as paragrafus értelmében a magánszektor tagjai is lehetnek élelmiszerbiztonsági tisztek, tehát a Monsanto alkalmazottai razziát tarthatnak egy farmon rendőri erősítéssel.
• A törvény büntető- és polgárjogi immunitást biztosít az élelmiszerbiztonsági tiszteknek, azaz tetteikért nem vonhatók bírósági úton felelősségre.
• Az új-zélandi kormány a törvényt a Kereskedelmi Világszervezet által támogatott Codex Alimentariusban előírt kötelezettségeinek teljesítéseként alkotta. Tehát a kormány így vagy úgy, de köteles meghozni ezeket a változtatásokat.
• A törvény megakadályozza, hogy a helyi közösségek önellátóak legyenek.
• A törvény hatására a magbankok és magmegosztó hálózatok megszűnhetnek, amennyiben nem sikerül beszerezniük a működésükhöz szükséges engedélyt. A különböző magfajták elvesztése megnehezítené a saját részre történő termesztést.
• A bio-élelmiszer termelők elveszíthetik piaci részesedésüket a nagy élelmiszeripari cégek javára, ami a tápanyagszegény és genetikailag módosított élelmiszerek további térnyerését eredményezné.
A kulcs a magokban rejlik. Természetesen bizonyos magok önmagukban is élelmiszernek számítanak. A törvény értelmében a gabona vetőmag, vetni való burgonya, rizs, stb. a kormány által felügyelt „anyagnak” számítanak, és engedély nélküli birtoklásukért a kábítószer birtoklás esetében kiszabható büntetéshez hasonló büntetés jár. Jó mag nélkül pedig nincs jó étel.
Forrás: Investment Watch