(Húsvétot élőző vasárnap, „vándorló" ünnep; Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékezete.)
Előtte való szombaton a gyermeknép barkát szedett a határban, amelyet virágvasárnap a templomban szentelt meg a pap. A századfordulón a göcseji iskolások a közeli erdőre mentek ki szombaton barkaágért.
A fiúk fekete cukorsüvegből készített zsákot tettek a fejükre felbokrétázva, felpántlikázva, oldalukra fakardot kötöttek. A kislányok fehérkoszorúsan jelentek meg az iskolában, s innen a mesterrel az élen párosával dalolva mentek ágat vágni a határba, a magukkal vitt tojást itt költötték el. Akadt gazda, aki a hegyen borral kínálta őket. Virágvasárnapi énekkel vitték hazafelé vállukon a barkaágakat; a templomot háromszor megkerülték, majd az ágakat odaállították az oltárt környező falakhoz. A hívek másnap ebből vettek maguknak.
A Bakony-vidékiek olvasójukkal körülfogva tartják föl a barkát szentelésre. Tápén e szentelményt a halott koporsójába teszik; Szilhalmon a szalma- és a szénakazalba szúrják.
A matyóknál az eladólányt megveregetik a barkaággal, hogy hamar férjet találjon. A nyírvásári görögkatolikusoknál az édesapa veregeti meg vele a gyerekek hátát. A palóc Székfaluban, hogy a ló jól menjen, ostornyelet is tesznek a szentelendő barkaágak közé. Némely vidéken a szentelt barkát a mestergerenda mellé teszik az istállóban, mert különben a gonoszok megrontják a teheneket. Makón tettek belőle a jószág eledelébe, s vastagabb ágával keverték a moslékot. Parázsra tétele mennykőcsapást hárított.
Nagykörü alföldi faluban virágszombaton a gyerekek kolompot kötnek a nyakukba, s zajt csapva azzal szaladgálnak az utcán. A legények pedig este, amikor már mindenki nyugovóra tért, befogtak egy lovat az ekébe, s a lányosházak udvarán vagy kertjében barázdát szántottak és virágmagot szórtak bele. Otok szlavóniai horvát faluban virágvasárnap a lányok a kutakat virággal öltöztették. A moldvai Klézse csángó legényei pedig virágvasárnap belefújnak a tilinkának nevezett fűzfa sípjukba, „habajgatnak", hogy a halottak meghallják (s a határban is mindenek) és várják a húsvéti feltámadást. A szentelt barkából régen tűztek a sírokra és a földek közepébe is, hogy legyen majd mindeneknek támadatja.
Dunántúl egyes vidékein mise után a lányok zöld ágakkal a kezükben énekelve járták végig az utcákat. E nap rítusa volt a „bújj-bújj zöld ág" játék is. A palócok ezen a napon űzik el a telet: a fölöltöztetett szalmabábot, a „kiszét" énekszóval viszik a határba.Ott elégetik vagy patakba dobják. (Galga mentén ezt farsang végén, hamvazó szerdára virradó hajnalon tették, s föltehetően ez az archaikusabb.)