(Liturgikus nevén „Péter székfoglalása".)
A Debreczeni-kódexben olvashatjuk, hogy ezen a napon ültették Antiochiában a püspöki székbe. Régen ezen a napon az elhunyt hozzátartozók sírjára ételeket vittek ki. E szokás megszüntetésére hozták Péter ünnepét, amelyet egymás meglátogatásával és a szegények ital nélküli megvendégelésével töltöttek el a keresztények.
A germán népeknél máig tavaszkezdõ nap, amely számos évben éppen farsang végére esik, s így vendégeskedéssel, zajütéssel, télkiûzõ játékkal, szalmabábégetéssel ülik meg. Nálunk, magyaroknál szerencsétlen napnak számít. Ezen a napon a szegedi öregasszonyok nem nyúlnak lisztbe, mert majd megfeketedik, üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert a tojás is üszögöt kap, nem kel ki az aprójószág. Pádén e napon nem volt szabad fûteni, hamuba nyúlni.
Az ország több vidékén „üszögnapnak" tartották a hétnek ama napját, amelyre abban az esztendõben Üszögös Szent Péter ünnepe esett; egész éven át rosszat hozó napnak számított. Tyúkot nem ültettek, mezei munkát nem kezdtek el, nem fogtak vetéshez, aratáshoz e napon. Darócban azt tartják, hogy az üszögnapon született gazdának, bármit is tehet, a búzája mindig megüszkösödik. Mindszenten ezen a napon szemes gabonát és kukoricát vittek be a szobába. Föltették a sublót tetejére a feszület és az örökmécs alá; a mécs fénye védte meg a romlástól. Marosvásárhelyen „Péter üti az üszköt!". Itt élõszenes, vagy már lánggal égõ hasábokat addig ütögettek a tûzhely lapjához, amíg az teljesen ki nem aludt.
Burgenlandban a németek e napon ébresztik méheiket, elõkészítik õket a kirepülésre. A méhészek ezt misével és áldomással is megünnepelték. Az ország több vidékén e nap a „szólítás napja' volt: az uradalmakban megkérdezték a más-más szolgálatot tevõt, hogy a következõ évben helyén szándékozik-e maradni; panaszát, kívánságát is elõsorolhatta. Üszögös Szent Péter ünnepe szokásaival már a halak idõszakát „elõlegzi".
Forrás: Molnár V. József: Kalendárium