Az építészet mint alkotó tevékenység számos tényező együttes hatásaként alakult ki és öltött különböző formákat Magyarország néprajzi tájegységeiben. Ebben a folyamatban a természet meghatározó szereppel bírt: a népi építészet szorosan kapcsolódik az adott terület földrajzi adottságaihoz. A föld pedig, mint építőanyag, mindenhol rendelkezésre állt.

Az elmúlt év végén jött a hír a világhálón, hogy Horváth Antal rovásbetűkkel írta alá a nevét a jogosítványát kérelmező adatlapján: http://magyarno.com/rovasiras-a-jogositvanyon/. A hozzáfűzött hozzászólások között olvashatjuk, hogy Szép Tivadar az új személyi igazolványa intézésekor is róni akarta az aláírását. Vele már kérvényt is írattak, ami meghozta az eredményt. Nemrégiben egy levél mellékleteként találkozhattunk az igazolványa másolatával.

A NÉPMESE NAPJA

X. Országos népmese-konferencia

 

A népmese elméleti és gyakorlati megközelítései – Sepsiszentgyörgy és környéke, Székelyföld

2014. szeptember 25–27.

Reneszánszukat élik ma a fűszer- és gyógynövénykertek. Városokban és falvakban egyaránt egyre többen alakítanak ki házi használatra ilyen kiskerteket. Van, aki a balkonon, ablakpárkányon, és aki teheti, a kertben ültet illatos fűszernövényeket, gyógynövényeket. Örök igazság: nem minden gyógynövény fűszernövény, de minden fűszernövény gyógynövény!

Rendszerint az aratás utolsó vagy utolsó előtti napján fonják az aratók búzakalászból. Formája különböző: csigaszerű, korona vagy koszorú alakú. A nagyobb koszorút általában vesszővázra fonják. Virágokkal, különböző színű szalagokkal díszítik. Elnevezése is változó: esőzsák (Szentes), szakramentom (Zenta), áldozókoszorú (Hasznos), kalászkoszorú (Homokterenye), búzakoszorú (Szemere).

„A húsvéti szünetet ásással töltöttük, a pünkösdit gyomlálással, nyáron pedig kaszáltunk.” – emlékezik vissza Dominique Soltner gyermekkorára. A 75 éves francia úrnak 40 évébe telt, mire ráeszmélt, hogyan szabadulhat fel az ásás, gyomlálás, kapálás, öntözés fárasztó munkálatai alól. 

Meséinkben éppúgy, mint mai életünk mélyén halljuk a Természet sugallatát: figyelj a lelkedre, ha kedves az életed! A modern élet zárt cselekvésköre, a munkahely-tévé-szórakozás-alvás azonban külső irányításnak rendeli alá életünket, és ez egyre erősebb felszíni kérget növeszt ránk, ami elválaszt igazi önmagunktól, életünknek attól a mélyétől, ahol még nekünk is kedves az életünk. Nincs senki, aki tudna befelé figyelni helyettünk, figyelni életünk, a Természet legszemélyesebb, belső üzenetére, lelkünk sugallatára. Ha megtanulunk belső világunk mélyére figyelni, a lélek életünk óriási, kozmikus erőforrásává válik. Ha odafigyelünk rá, lecsökken elidegenedettségünk, és otthonosabban érezzük magunkat bőrünkben. Ha belső világunk legmélyére figyelünk, beindul lelki áramkörünk, ami összekapcsol bennünket a halhatatlan Természettel, és ezzel elindulunk teljes egészségünk visszaszerzése felé. És ha lelkünk egybeforr a Természettel, akkor életszeretetünk, életvágyunk, életképességünk meghatványozódik, az örök Édenben érezzük magunkat, és újra megtanulunk vágyni a halhatatlanságra, lelkünk, legszebb érzéseink öröklétére.

Háztáji klubok alakultak számos településen, hogy a résztvevők megismerjék, milyen az igazi környezetbarát életmód. Mik ezek?

– Ez a dióolajam, ez a házi főzésű bodzalekvárom, ez pedig a csipkebogyó-szörpöm, amit csak cukorral tartósítok és tele van C-vitaminnal – mutatja saját készítésű gyógytermékeit, finomságait a Rákóczifalván élő Csikós Andrea. Ő is tagja annak a háztáji klubnak, mely azért jött létre, hogy környezetünk sokáig maradjon élhető. – Ezt sokféleképpen el lehet érni, egyik módja, hogy elfogadjuk a régi szólás igazságát: fűben-fában orvosság! Rá kell jönni, nem csak a vegyipar termékei lehetnek hasznosak! – állítja Andrea, aki hozzáfűzi, még a mosószere is otthon készül természetes hozzávalókból, illóolajjal megbolondítva. – Amellett, hogy környezetbarát, még olcsó is: két liter kijön háromszáz forintból!

A baranta szó elsősorban az ország olyan nyugati és déli peremvidékein maradt fenn, ahol a lakosság összetétele többségében magyar volt (Somogy, Ormánság, Göcsej, Őrség). A szépirodalomban a legtöbb alkalommal Kodolányi János műveiben találkozhatunk vele. A szó jelentése: fegyveres vetélkedés, megmérettetés, harc; harcra, hadjáratra való felkészülés; törvényesen alkalmazható erőszak, illetve ennek alkalmazása. A kunoknál zsákmányszerző utat jelent. A környező szláv nyelvű országokban pejoratív értelemben állatok elhajtását, zsákmányolást jelent. A kirgizeknél gyorsan közlekedő lovas csapatot, a kazakoknál az erőszak jogos alkalmazását. Az ujguroknál 1990-ben még külön faluban laktak a barantázók. Egyes kaukázusi népeknél a fegyveres gyakorlatok helyszínét, a legkorábbi írott források szerint pedig a nap harcosait, illetve a nappal szövetséget kötött férfiak közösségét jelenti.

Szeretettel várunk mindenkit az előadáson.

Azokat akiket a téma érdekli és az út iránt érdeklődőket is!

 

 

ELŐADÁS

2014. június 27. péntek 16:30 óra

Somlósi Lajos: Szakrális földrajz és építészet: Az épített és tájtemplomok szakértője

Észak-Mezopotámia, Tigris-Eufrátesz köze, Pártus Birodalom ismertetője

Helyszín: Sóter Klub Bp.VI. Dessewffy u. 53.

Belépő: 1.200.-Ft

 

Információ:  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , 06-30-648-3543