Éberálom az Ismerős Arcoktól
Magyar Hírlap, 2007. november 16.
Új lemezt adott ki az Ismerős Arcok. Negyedik albumuk minden eddiginél erőteljesebben mutatja fel a zenekar sajátos stílusjegyeit. Az Éberálom kiforrott és jól gondozott anyag, a csapat eddigi legerősebb kiadványa. Ideje már a helyére tenni a dolgokat: az úgynevezett nemzeti rock – zenei értelemben – aligha létezik. Vannak egyfelől háromakkordos bandák, amelyeknek nem az egyszerűség a hibájuk, hanem az, hogy nem tudnak zenélni. Mások művészetté és borongós üzenettömeggé nemesítik a műfajt, ami derék dolog, csak éppen a rockérzés nemigen kedvez az elvont filozofálgatásnak. Vannak aztán olyan zenekarok, mint az Ismerős Arcok, amelyek miatt újra ki kell mondanunk a régi igazságot: nincsen jobb és bal, csak jó és rossz. És az Ismerős Arcok jó, ezt kell állítanunk mindenfelől, különösen középről, ahonnan politikai szimpátia alapján nem elegáns előadóművészeket minősíteni. Csak a zene van, dalolta már Charlie is, és jól dalolta.
Az együttes albuma, az Éberálom, az eddigi karakteres jegyek folytatását hozza: kiemelkedően jól hangszerelt dalokat, egyszerű, de hatásos erkölcsi üzeneteket, magyar gondolatokat Nyerges Attila kiemelkedő énekhangján. Tizennégy felvételt tartalmaz a zenekar negyedik lemeze, akad köztük népdalfeldolgozás, bluesos borongás, feszes, pattogós nóta. Az előző albumokhoz képest Práder Vilmos gitárjátéka mélyebben beleivódik a hallgatóba, és fontos változás Leczó Szilveszter (zongora-szintetizátor) zenekari véglegesítése is. Ez utóbbi muzsikus határozottan lágyítja és dallamosítja az együttes komor zenei világát, populárisabbá és sokszínűbbé varázsolja az eddigi gitárcentrikus hangzást. Leczó dalszerzőként is jeleskedik, és a jelek szerint pompásan kiegészíti a szövegekért (is) felelős Nyerges Attilát.
Az Éberálom nem pusztán egy újabb állomás a zenekar történetében, hanem maga a végcél. A fiúk immáron nemcsak ismertek a szűkebb és tágabb hazában, de egyfajta kultuszzenekarrá is váltak. Az Ismerős Arcok olyan formát mutat ezen a lemezen, amit nagyon nehezen lehet majd megismételni. Ha jobban tetszik, igen magasra tették a lécet azzal, hogy eddigi legjobb anyagukat adták ki. Egyszerűen bárhol jó hallgatni ezeket a dalokat. Csak a rádiókban nem lehet, ami persze nem nem meglepő, hiszen Magyarországon élünk.Szentesi Zöldi László