2004. augusztus 30.
570 éve született Janus Pannonius – az utána következő költők számára mérce és viszonyítási pont.
A humanista költészeteszmény érzékelésére szemmel láthatólag tökéletesen süketnek mutatkozik ugyan, ám az is nyilvánvaló, hogy nem jelentéktelen és másodlagos az a költői és szellemi mozgás, amely ilyen felháborodott kijelentésekre ragadtat egy általában higgadtságáról ismert ítészt. Ha tabulárisan olvasunk, azaz nem sorban, hanem kulcsszavak mentén, Babits egyre hínárosabb mélységbe ránt, s kiderül, az idézet minden szava a jelentéktelenség és a deviancia bélyege: Martialist pl. – akit Janus mesterének vallott (Martialis majmának nevezi magát), és akihez, akár egy istenhez, azért fohászkodott, hogy miképpen Homérosz lelke némi intermezzo után (amíg egy pávában időzött) a római Enniusba szállt, úgy szálljon át belé Martialisé – Babits még talán ennyire sem becsülte, hiszen „mai értelemben” még költőnek sem volt hajlandó nevezni. A pornográfiáról szó se essék, hiszen Babits az Erato műfordításaiban még a kissé szókimondóbb erotikától is gyakran visszahőköl, nemhogy indokolt helyen „kellőképpen” pornográf legyen.
Borsos Miklós Janus-szobra a pécsi Barbakán kertben
"