Komoly néprajzi felfedezést eredményezett a Magyar Patrióták Közössége május első napjaiban megtartott felvidéki útja. Egyesületünk küldöttsége felkereste az Ondava menti magyarságot, elszórványosodó, kelet-szlovákiai magyar kistájunkat. Mivel sajnos több évtizede nem járt errefelé magyar néprajzkutató, nem lehetett tudni, hogy Vájlok Sándor tudósunk 1939-es dolgozatában említett archaikus temetői fejfákat, az ún. „gonfákat” sikerül-e még megtalálnunk. Ezt az archaikus temetkezési módot az Ondava menti református lakosság őrizte meg, az ilyen sírkerteket a köznyelvben többnyire „kopjafás temetőknek” nevezzük, a faragott fejfákat a magyarság ősi szimbolikájukkal együtt még Keletről hozta magával. Lükő Gábor kiváló néprajztudósunk szerint az Uraltól egészen Koreáig állítottak hasonló síremlékeket.
Az Ondava az Erdős-Kárpátokban, a lengyel határvidéken ered. Többen úgy tudják errefelé, a folyó neve Ond vezér emlékét őrzi. A mai szlovák-magyar határtól 15 km-re egyesül a Latorcával, összefolyásukból ered a Bodrog. Az Ondava alsó folyása mentén, a folyó jobb partján még négy községben élnek magyarok, a legutóbbi népszámlálás szerint már csak alig négyszázan. Ezek a falvak: Imreg (Brehov), Szürnyeg (Sirník), Garany (Hraň) és Hardicsa (Zemplínske Hradište). Ez a határtól csak alig harminc-negyven kilométerre található, Tőketerebes központú térség ma már a Kassa-környéki szórványvidék része.
A Patrióták tanulmányi útjának legnagyobb sikere, hogy mind a négy falu temetőjéből jelentős számban előkerültek az elveszettnek hitt gonfák. Érdekes, hogy valamennyi településen eltérő, sajátos faragású fejfákat készítettek. Az egyes helységekre jellemző változatok alakja, formája is különböző. További jelentős felfedezés, hogy a gonfák két olyan faluból is előkerültek, ahol már nem élnek magyarok. Kazsu (Kožuchov) és Magyarsas (Zemplínske Jastrabie) temetőiben két-három faragott fejfa még mindig áll, s ezek is sajátos faragásúak. A néprajztudomány hosszú ideig nem különítette el a különböző sírfákat egymástól, ezért a fából készült síremlékeket sokan együttesen kopjafaként ismerik. Az Ondava mentén élő reformátusok ezeket a sír fej felőli részénél helyeztek el. Fejfáik a „klasszikus” kopjafánál és a gombosfánál sokkal egyszerűbb díszítésűek, leginkább csak a sírhant felőli oldalukon, a felirat fölött találunk rajtuk vésett díszítést.
Az Ondava mentén talált gonfák valószínűleg a magyar népi kultúrából ismert gombfákkal azonosak, és meglepő hasonlóságot mutatnak egyes háromszéki temetőkben Balassa István néprajztudósunk által gyűjtött és leírt síremlékekkel. A garanyi gonfa-típus például csaknem megegyezik a bölöni változattal, a szürnyegi pedig az egyik nagyajtai gombfához rokonítható. A szürnyegi forma Bölönben is előkerül. Mindez azért is érdekes, mert a garanyi és a hardicsai lakosság máig székely vagy szerémségi eredetűnek tartja magát (Géczi Lajos kutatásai szerint). Az Ondava menti fejfák a székelyföldiekhez képest kisebb méretűek és faragásuk is sokkal egyszerűbb.
Természetesen, távoli következtetéseket még korai levonni, ugyanis a fejfaállítás protestáns vidékeken egészen a 20. századig a magyarság általános temetkezési szokása volt. Kassa környékén sem csak az Ondava mentén, hanem a Szalánci-hegységben is állítottak faragott fejfákat, sőt Gömörből és a Bodrogközből is tudunk ilyenekről. Ezek tudományos igényű feldolgozása máig várat magára. A Magyar Patrióták Közössége erre a munkára nem vállalkozhat, ezért a nagy jelentőségű felfedezés publikálása és fényképes dokumentálása mellett levélben fordulunk a Magyar Tudományos Akadémiához annak érdekében, hogy a négy faluban fellelhető még közel száz gonfa tanulmányozására küldjenek sürgősen néprajztudományos kutatócsoportot. Az értékes felfedezés további kutatásától azt várjuk, hogy a térség autentikus magyar jellege bebizonyosodjon, székely kapcsolatairól pedig többet megtudjunk. Elvárjuk, hogy az MTA érdemben foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mivel ezt az intézményt ehhez hasonló célokra hívta életre Széchenyi István.
Korábbi dolgozatok, jelentések azt állították, hogy a most megtalált archaikus síremlékek a 80-as évekre teljesen eltűntek. A valóság azonban, hogy a 80-as évektől „csupán” elhalt a gonfaállítás hagyománya, de ez nem jelenti azt, hogy még ne találnánk a környék protestáns temetőiben több-kevesebb népi fejfát. Maga a szokás és ősi motívumkincsének jelenléte, formavilága a bizonyíték arra, hogy ez a vidék eredendően magyar volt, még ha elszlovákosodása már több mint egy évszázada is tart.
Az eltűntnek hitt gonfák, az ősi magyar temetkezési mód újra-felfedezése a Magyar Patrióták Közössége 2014. május 1-4. között megtartott értékfelmérő kerékpáros kirándulásának legnagyobb eredménye. Látogatásunk célja eredetileg is az volt, hogy a települések történelmi-nemzeti emlékeit, műemlékeit felkeressük és dokumentáljuk, és az „otthonokba szorult anyanyelv” állapotát felmérjük. Méltatlannak tartjuk, hogy ez a négy falu „lekerült” a magyar térképekről. Az Ondava mente fontos végvárunk, identitásáért küzdő magyar lakossága, elfogyó református gyülekezetei pedig több figyelmet érdemelnének.
Forrás: magyarpatriotak.hu