Magyarország súlyos gazdasági, a Magyar Nemzet súlyos erkölcsi válságban van.
A parlamentáris demokrácia jelenlegi formája nem biztosítja a népakarat, a népfenség elvét, a demokrácia lényegét.
A jelenlegi hatalom uralkodó-irányító szerepét csak úgy tudja fenntartani, hogy a társadalmat, a különböző pártokat, népcsoportokat, érdekcsoportokat a végletekig megosztja, a meglévő ellentéteket minden eszközzel fokozza.
Évek óta, az utóbbi időkben fokozottan, időről-időre kampányszerűen a hatalom előveszi a „cigány kártyát”, s cinkelt lapokat használva kíméletlenül lesújt azokra, akik cigánybűnözésről beszélnek, írnak vagy a cigánybűnözés okán demonstrálnak.
Sem a Tízparancsolat, sem a magyar törvények nem tesznek különbséget ember és ember között, nem osztályozzák, nem sorolják csoportokba a bűnelkövetőket.
A hatalomnak mindig kapóra jön az emberi indulatokra, a gyűlöletkeltésre alkalmas cselekmény.
A bűnözés a társadalom betegségének tünete. Minél több a bűneset, annál betegebb a társadalom. Mindenkor a betegség okát kell felderíteni és nem a tünetei ellen kell harcolni.
Nincs cigánybűnözés.
De van cigánykérdés.
És ezek súlyos tények.
Hogy tűrheti el a magyar társadalom azt, hogy Magyarország lakosságának 10%-át kitevő cigányság körében a munkanélküliség meghaladja a 90%-ot?
Hogy tűrheti el a magyar társadalom azt, hogy a legszegényebb másfél millió ember döntő része cigány?
Hogy tűrheti el a magyar társadalom, hogy a magyar kisgyermekek 40%-át kitevő cigány gyermekek jelentős része éhezik, sem testi, sem szellemi táplálékot nem biztosítanak számukra?
A létfenntartás parancsa minden élőlény legfőbb parancsa. Az éhes gyermeket táplálni kell.
Miért kényszerítjük arra a magyar lakosság cigányokkal együtt élő mintegy másfél-kétmilliós tömegét, akik maguk is a legszegényebb vagy szegény csoportokhoz tartoznak, hogy ők biztosítsák az elemi életfeltételeket a cigány lakosságnak?
Miért nem halljuk meg a szegény falusi, tanyasi emberek kiáltását, panaszát, kik évek óta csak vetnek, ültetnek, de nem aratnak.
Egyre többen már nem vetnek, földjüket műveletlenül hagyják, állatot nem tartanak, mert panaszukat senki nem hallotta meg.
Ma három millió magyar ember él szegénységben, s az az egy millió legszegényebb, melynek nagy része cigány, döntően 2 millió szegény javaiból él.
Miért nem halljuk meg a kétmillió szegény ember fájdalmát, amely ma már lassan valóban gyűlöletté fokozódott?
Miért nem hisszük el, hogy hazánkban is kialakulhat a szegények háborúja, amelyet a politika természetesen könnyen etnikai háborúnak állíthat be?
Pedig ez az eljövendő háború csak a létért való küzdelem.
Ezért ahhoz a hétmillió magyar emberhez fordulunk, akik bár közel vannak a szegényekhez, de nem látják, és azokhoz, akik olyan környezetben és biztonságban élhetnek, hogy helyzetüknél fogva nem is láthatják a cigányok, magyarok szegénységét.
Minden jó szándékú magyar emberhez fordulunk:
Mi, magyar polgárok segítsük a cigányprobléma megoldását!
Fogadjuk el, hogy a cigányoknak országunkban évszázadok alatt kialakult kultúrája, a cigányságon belül jól működő, sajátságos hagyományokon alapuló vajdaság intézménye ma is élő rendszer.
Kérdezzük meg a cigányokat, a vajdákat! Mit várnak a magyaroktól?
Mi mit várunk tőlük? Mi az ára a társadalmi békének? A törvények betartásának, betartatásának? Ha az ajánlat ésszerű, meg kell fizetnünk az árát.
Először nekünk kell példát adni. Áldozatot hozni, bizalmat szerezni.
Vegyünk példát Böjte Csaba szerzetesről, aki bebizonyította, hogy nincs különbség cigány, magyar, román árva között. Csak szegény van és árva.
Böjte Csaba példáján elindulva, számos magyarországi kezdeményezést tudva, szervezett formában tegyünk a legártatlanabb, leghátrányosabb helyzetben lévő cigány gyermekekért.
Az első lépések egyike lehet minden magániskolába, annak minden osztályába egy-egy cigány gyermeket felvenni. 10-15 család vállalhatná egy-egy gyermek taníttatását.
A cigány szegregáció ellen harcolók csak akkor lehetnek hitelesek, ha maguk is tesznek ellene.
A Kárpát-Hazában közel nyolcszáz éve élnek cigányok, csakúgy, mint más nemzetiségűek.
A magyar történelmi hagyomány, több ezer éves múltunk bizonyítja, a magyar befogadó nép volt, mióta világ a világ.
Az embereknek példát kell adni: Minden alapítványi,-magániskolába ( pl. Lauder-, Waldorf-, Művészeti-, Egyházi-, Sportiskolák ) cigány gyermekeket fogadjanak térítésmentesen. Remek országos példa lehet, a társadalmi összefogásnak és teherviselésnek.
Kérünk minden magyar honfitársunkat, hogy aláírásukkal támogassák ezt a felhívást !
Ezzel egyszersmind hitelesítsék a Gój Motoros Egyesület felhívását.
Megfelelő támogatás esetén, (minimum 10 000 aláírás) egy későbbiekben megalakuló delegáció ügyünket a Köztársasági Elnöknél képviselheti.
Aláírását várjuk a www.gojmotorosok.hu felhívás rovatban, vagy a kinyomtatott ívet aláírva postán elküldve az alábbi címre:
1031 Budapest, Vizimolnár utca 16.
Gój Motoros Egyesület
Telefon: 30-9-41-61-81
Rövid levél formájában (pontos helyszínnel és időponttal) várunk minden olyan esetet , amelyről nincs tudomása a társadalomnak.
Várunk minden jó szándékú javaslatot, amely a delegáció munkáját elősegíti !
Kérjük a média támogatását, hogy minél több emberhez eljusson a felhívásunk !
Valamint várjuk azt a roma vajdát, aki a segítségünkre lenne javaslataival, és van elég befolyása a romák közt, hogy érdemleges változás történjen.
A tervezett delegáció felkért tagjai:
Professzor Dr. Papp Lajos szívsebész a delegáció vezetője
Szögi Zsuzsanna az áldozatok képviselője
Dr. Hargitay András háromszoros Világ és Európa Bajnok Úszó, Állatorvos
Pörzse Sándor újságíró a média képviselője
Vajdának fenntartott hely a romák képviseletében
Budapest, 2008. Január 7.
A felhívást a Gój Motoros Egyesület kezdeményezte és a delegációt javasolta.
Mészáros Imre
elnök