A pékek szerint volt tradíciója a hagyományos és a biokenyérnek is csak sajnos mára már elfelejtettük. A biokenyér lelke az alapanyagban van. Búzából, rozsból, tönkölyből és némi kis tritikálékból készíthetők a tiszta kenyerek.
Az újraéledő biokenyér elkészítése a következő: kövek között a hagyományos ősi technológiával megőrlik a gabonát, így benne maradnak a gabonában azok a lényeges dolgok, amelyek az egészségünket szolgálják. Tehát benne van a hántrész, benne van a csíra és a csírában a vitaminokon kívül az az őserő, az az energia, aminek köszönhetően a mag kifejlődik. Régen, nagyanyáink idejében nem voltak olyan őrlések és szitálások, hogy szét tudták volna választani a gabonának ezen részeit. A kelesztést érett tésztából kivett kis kovásszal végzik és ez után sütik a biokenyeret.
Mivel a biokenyér mindenféle adalék nélkül készül, lényeges a jó minőségű gabona. Ezért csodálatos dolog a tönkölybúza, ami egy ősi fajta, amiből süthetünk kenyereket. Fontos, hogy a szermaradványok és kemikáliák elkerülése végett csak biogazdaságokból, tehát vegyszermentes gazdaságokból kerüljenek ki a gabonák, amiből teljes őrlésű vagyis barna kenyeret lehet sütni.
A század gabonája a tönköly lesz. Különleges ez a búzafajta, mert a magokat egy-egy levélköteg, ún. pelyvalevél védi, de olyannyira, hogy amikor Csernobil után mérték, miben mennyi sugárzás maradt, ebben a gabonában nem volt semmi, mert a pelyvalevél attól is megvédte. Ez egy csodálatos védelmet ad a magnak, aminek az átlagosnál magasabb a fehérjéje, mások a rezgésszámai.