A répa- vagy nádcukor helyett kalóriamentes édesítő alternatívát jelent ez a növény, melyet a cukorbetegek is korlátlanul fogyaszthatnak. A fehércukornál 30-szor édesebb, és élettanilag jótékony hatású, az édességét nem szénhidrátok, hanem az íze adja.
Az édes méregként emlegetett fehércukor az élelmiszeripar által előállított, finomított és koncentrált anyag. Fogyasztásával kiraboljuk saját szervezetünk vitamin- és ásványi anyag készletét, mivel annyira tömény idegen anyagként érzékeljük, hogy lebontása, és a szervezetből történő „kisöprése” során azonnal mozgósítani kell értékes készleteinket – inzulint a hasnyálmirigyből, kálciumot a csontokból, magnéziumot, káliumot, rezet, krómot a szövetekből, szervekből. Mivel ez a ’rablás’ átfogóan, az egész szervezetre vonatkozóan történik, szinte észrevétlenül megy végbe. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem olyan szép fehérek a fogaink, sőt, érzékenyebbek, vagy szuvasodnak, fáradékonyabbak vagyunk, nem jól működnek reflexeink. Rendszeres fogyasztása egy különféle betegségeket okoz - néhány közülük: visszértágulat, vérrög-kialakulás, hiperaktivitás, koncentrációs zavarok, rák, ősz haj kialakulása, öregedési folyamat, candidiázis, cukorbetegség, arteriális érelmeszesedés, csökkenti a növekedési hormon hatását, vakbélgyulladás, ételallergia, depresszió, székrekedés, hormonális zavarok. Gyakran okoz agresszív, támadó viselkedést – főleg gyerekeknél észrevehető ez – és, amitől a folyamat öngerjesztővé válik: függőséget! A fehér cukorról való leszokás hasonló önmegtartóztatást igényel, mint más szenvedélyekről való lemondás.
A fehér cukor kedvezőbb alternatívái a természetben eredeti formájukban megtalálható édesítőszerek, mint a méz, a nádcukor, vagy a Stevia rebaudiana (sztévia). Utóbbi a krizantémokkal rokon növény, melynek levelei tartalmazzák az édes ízért felelős glikozidokat. Nevének első tagját egy spanyol botanikusról kapta, majd 1888-ban az olasz Rebaudi olasz tudósról nevezték el a százféle közül az édes fajtát. A növény Paraguayban őshonos, ahol egy méter magasra növő, 40-50 évig élő cserje. Termőhelyén, a magas fennsíkokon nincs tél, a nyár pedig hűvös. Hazánkban csak a nyári időszakban lehet szabadban tartani, igazán jól szeptemberben érzi magát. Teleltetésekor 5-10 fokon életciklusát szünetelteti, de akkor is vigyázni kell arra, hogy talaja ne száradjon ki teljesen.
A Stevia gyógynövényként is ismeretes: bőrregeneráló hatását a guarani indiánok sérüléseknél, bőrbetegségeknél használták. Elősegíti a hegesedést, kitűnő borotválkozás utáni arclemosó készíthető belőle. Az indiánok gyógyteáinak nélkülözhetetlen összetevője volt.
1931-ben egy francia tudós fehér por formájában vonta ki az édes ízért felelős glikozidokat. Ez a por háromszázszor, a szárított levél pedig harmincszor édesebb, mint a cukor. Az édes ízért felelős anyag lebomlás nélkül halad át a tápcsatornán, vagyis szénhidrátmentes.
Dán és brazil tudósok szerint a II. típusú cukorbetegség ellen nagyon ígéretes, jótékonyan hat a hasnyálmirigyre. Enyhíti az inzulinfüggést, szabályozza annak szintjét. Európai tanulmányok szerint vérnyomáscsökkentő, a hasnyálmirigy működését támogatja. Semmilyen mellékhatása nincs.
Ízanyaga főzés hatására nem bomlik le, fogyasztása nem okoz fogszuvasodást. Meggátolja számos baktérium és vírus szaporodását, hatékonyan alkalmazható szájfertőzések és influenza esetén.
Leveleiben A, C, D, E, P vitaminok találhatók, és Ca, Mg, K, P, Zn, FE, Co, Mn szerves kötésben. Hatóanyagai miatt a következő betegségekre javasolt a növény fogyasztása: cukorbetegség, candidiázis, elhízás, érelmeszesedés, magas vérnyomás, allergiák, immunrendszeri betegségek, szájüregi betegségek, gyomor és emésztőrendszer megbetegedései.
Felhasználása:
Legegyszerűbb, ha a jázminpakóca szárított leveleit leforrázzuk, és negyed órányi áztatás után használjuk fel. Vigyázzunk, mert az eredmény nagyon édes is lehet: ha édesítőszernek készítjük, két dl vízhez egy evőkanálnyi levelet vegyünk, ha csak a teánkat szeretnénk ízesíteni, 1-2 levélke elegendő. Előbbit, mellyel édesíthetünk italokat, müzlit, kását, süteményeket, leszűrve, hűtőszekrényben tároljuk a felhasználásig. A porrá őrölt leveleket felhasználhatjuk, mint lisztadalékot tortákba, süteményekbe.
Gyors törzsoldat, meleg eljárással: Az elmorzsolt szárított leveleket egy kotyogós kávéfőző tartályába tesszük. Maximális mennyiségű vízzel felöntjük a szerkezetet, és kifőzzük, átlúgozzuk a leveleket. Az így nyert oldatot félretesszük, és a kotyogóba újra vizet töltünk, és az előbb egyszer már kifőzött leveleket újra kifőzzük. Ezt további két alkalommal megismételjük. Az első két kifőzött oldatot édesítésre, és tartósításra használjuk, a többi pedig teakeverékek ízesítésére alkalmas. A meleg eljárás előnye, hogy szinte az összes ízanyag kioldódik a levelekből. Hátránya, hogy hőhatásra érzékeny, lebomló vitaminok jelentős része megsemmisül.
Lassú törzsoldat, hideg eljárással: Egy púpozott evőkanálnyi elmorzsolt stevia levelet fél liternyi felforralt, majd kézmelegre visszahűtött vízben elkeverünk, majd 12 órán át állni hagyjuk. Ezt követően leszűrjük, majd a felázott leveleket ugyanezzel a módszerrel ismét beáztatjuk. A két oldatot végül külön-külön, vagy összeöntve is használhatjuk édesítésre, tartósításra. Ezzel a kíméletes eljárással a levél teljes hatóanyagtartalma a törzsoldatba kerül. A kilúgozás hatékonysága tovább fokozható, ha azt gyógyszertári minőségű desztillált vízzel végezzük.
Teakeverék készítése: A teakeverékhez közvetlenül is hozzákeverhetjük a stevia leveleket, és azokat egy menetben forrázhatjuk le. Érdemes először csak kevés steviát bekeverni, mert nagyon édes!
Levélőrlemény felhasználása: A szárított levélből készült őrlemény (liszt) közvetlen édesítésre használható. Nem kell oldatot készíteni belőle, hanem egyből az édesítendő, tartósítandó alapanyagba keverhetjük. A süteményeknél a lisztbe, vagy a töltelékanyagba is bekeverhető. Az őrleményt jól záródó üvegben tároljuk.
Forgalomban bioboltokban kapható szárított levél, levélőrlemény, por, folyékony steviol-glikozid-kivonat formájában. A levél használata a leggazdaságosabb! Alkoholos szirup formája kerülendő, mivel az alkohol a májra, lépre, hasnyálmirigyre pusztító hatással bír.
Forrás: Herbáció népgyógyászati receptmagazin 2007/3. szám
