Böjte atya legújabb könyve az isteni parancsolatok, azaz a Tízparancsolat értelmezéséről szól. A tőle megszokott stílusban: közvetlenül, kitárulkozva és könnyeden veszi sorra a Parancsolatokat, melyeket szerinte inkább tanácsokként kellene fogadnunk, befogadnunk.

Keresztény/ keresztyén vallásunk alapja a szeretet. Lehet-e parancsra szeretni? Hogyan éli meg az ember, akinek lelkében ott a szeretet, ezt az érzést? Mint ami parancsra jött, vagy mint egy olyan vezérlő erőt, ami „magától” érkezik, vagy mint amire akár parancsra is rá tudjuk venni magunkat. Vagy a szeretet törvénye olyan erős, hogy csak parancsként lehet „akkreditálni ”?

Parancs-e a szeretet? Törvény-e a szeretet? Létezik/működik-e a „ha beledöglesz is, szeretet fog lakozni szívedben”? Ezt üzenné a Szentírás, a Tízparancsolat?

Ezen kérdések fogalmazódtak meg bennem Csaba testvér legújabb könyve olvasásakor. A könyv immár sorozat, folytatása az előzőknek – Ablak a Végtelenre, Út a Végtelenbe-, mind kiállításában, mind a taglalt kérdések tárgyalási módjában. Csaba testvér beszélget a szerkesztőnővel és velünk úgy, hogy valóban eljut hozzánk, amit mond. Nem föntről a szószékről, ahonnan egy erős hangú pap dörgedelmeire behúzott nyakkal és rettegve kezdünk el azonnal szeretni, illetve a többi parancsolatot rohanvást betartani…

Böjte atya a Tízparancsolatot mutatja meg nekünk közvetlenül, kitárulkozva és könnyeden. Nem leereszkedik hozzánk, kétkedőkhöz és gyengékhez, hanem velünk azonosulva, a laikus számára is érthetően és emészthetően magyarázza a Parancsolatokat, amik, ahogy ő mondja, inkább tanácsok, kis útjelző fények életünkben.

A kötet szerkesztője (akárcsak az előző két köteté),  a beszélgetések lebonyolítója Karikó Éva. Külön felhívjuk a figyelmet a kötetben szereplő nagyon is találó versösszeállításra, mely szintén az ő munkáját dicséri.

Forrás: www.nemzetikonyvesblog.hu