Az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapításának 20. évfordulójára megjelent Harangozó Imre néprajzkutató "Anyám, anyám, szép Szűz Márjám ..." Régi imádságok és ráolvasások a moldvai magyaroktól című könyvének 2. kiadása. Az „Anyám, anyám, Szép Szűz Márjám…” éppen húsz éve, 1992-ben jelent meg először. Ez volt az első, kifejezetten a moldvai csángók körében végzett gyűjtés eredményeként, szisztematikusan csak moldvai csángó anyagot tartalmazó kötet. A könyv legközelebbi bemutatója a Magyar Kultúra Napjának alkalmából Békésen a Kecskeméti Gábor Kulturális Központban lesz (Jantyik Mátyás utca 23-25.) 2013. január 23-án 17 órai kezdettel. Kedvcsinálónak, most egy korábbi, gyulai könyvbemutatóról adjuk közre a tudósítást. Az Mogyoróssy János Városi Könyvtár és az Arany János Egyesület közös szervezésében 2012. december 12-én Harangozó Imre néprajzkutató, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola elnöke tartott előadással egybekötött könyvbemutatót a könyvtár lőadótermében. A szerző az idei évben újra kiadott „Anyám, anyám, Szép Szűz Márjám…” című, a moldvai magyarok régi imádságait és ráolvasásait tartalmazó kötete kapcsán mesélt a csángókról és a gyűjtőmunka során szerzett tapasztalatairól a hallgatóságnak.
Az „Anyám, anyám, Szép Szűz Márjám…” éppen húsz éve, 1992-ben jelent meg először. Ez volt az első, kifejezetten a moldvai csángók körében végzett gyűjtés eredményeként, szisztematikusan csak moldvai csángó anyagot hozó kötet. A könyvet akkor meglehetősen kis példányszámban adták ki, melynek nagy része a moldvai magyarokhoz került. A mostani, az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapításának 20. évfordulójára megjelent 2. kiadás újdonsága, hogy CD-mellékletet is tartalmaz, melyen a gyűjtés során felvett hanganyagokból összeállított válogatás hallható.
Harangozó Imre bevezetőjében elmondta, a könyv Gyulához is kapcsolódik, hiszen előszavát az a Lükő Gábor írta, akinek 1948-tól tíz esztendőn át Gyulán élt és alkotott a Városi Múzeum igazgatójaként. Domokos Pál Péter 1931-es tudósítása után Lükő írta az első szakszerű néprajzi kötetet a moldvai magyarságról, mely 1936-ban jelent meg. Harangozó Imre szerint Lükő Gábor tudósi szemlélete egyedülálló volt a magyar kultúrtörténetben, azt a munkát kezdte a népi műveltség területén, amelyet Kodály és Bartók végbevitt a népzene terén.
Harangozó Imrétől megtudtuk azt is, hogy a moldvai csángóknak három nagy csoportja van. Egy az 1850-es években készült román népszámlálási adat szerint a legnagyobb magyar ajkú csoportjuk, az északi csángók, a Moldva és a Szeret folyó között laknak viszonylag nagy lélekszámú településeken. Egy másik csoportjuk Bákó várostól délre, a Mezőségen, a harmadik csoport pedig ettől a két tömbtől kisebb-nagyobb távolságra - elszórva - jórészt román települések közé ékelődve él.
A néprajzkutató szerint a magyar közvélemény egy jelentős része furcsa érdeklődéssel viszonyul a moldvai csángókhoz, hiszen leginkább saját elveszett identitását keresi náluk. Az előadásból kiderült, a moldvai magyarság magyarságtudata nem azonos a három területen, sőt falvanként is eltérő. Elszigeteltségük, elzártságuk nagyon sok értéket őrzött meg, s a legnagyobb ezek közül nyelvük. Rengeteg moldvai csángó nyelvjárás létezik, akár falvanként is más-más dialektust beszélnek. Mára az északi csángók falvainak nagy része elvesztette a nyelvét. Egyedül Szabófalván, Kelgyesten és Jugánban beszél még magyarul a 70-80 éves generáció. Mindez azt jelenti, hogy tíz-húsz év múlva teljesen el fog tűnni az ottani falvakból a magyar szó.
A könyvbemutatón néhány szép, archaikus imádságot is meghallathatott a közönség. A műfajjal kapcsolatban a néprajzkutató elmondta, ezeket a szövegeket a hivatalos egyház gyakran pogánynak tartotta, ezért tiltotta, s így soha nem kerültek bele a nyomatott imakönyvekbe sem. Érdekes adalék, hogy általában ott maradtak meg, ahol ferences atyák működtek. A műfajt Erdélyi Zsuzsanna fedezte fel, azóta többtízezer változatban jegyezték le kutatók az egész Kárpát-medencében.
Forrás: Gyulai Hírlap 2012. december 13.
Szöveg: Súr Enikő